Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE tett Neísser Teréz vállalt magára, átvéve urának szobrászi hagyatékát is. Hagyatékában a következő plasztikai művek maradtak : házioltár három angyalszoborral díszítve ; feszület Szűz Mária, János tanítvány és bűnbánó Magdolna szobrával ; faragott tabernákulum ; faragott tükörráma; 29 darab angyalfej ; 2 faragott gyertyatartó ; 3 darab Szentlélek ; különböző befejezetlen szobrai között egy rézmetszetes szobrászi mintakönyv. Neve Hessen változatban is előfordul. Szent Erzsébet alamizsnát oszt. — Dombormű a Székesegyház főoltáránál. Höckel (tiekl) József szobrász született 1746 körül. 1770 januárjában az ő s a székesfehérvári asztalosmesterek panaszára a városi tanács határozatban kimondta, hogy kikí maradjon a saját mesterségénél és a szobrász ne végezzen asztalosi munkát. Fiatalon, 26 éves korában halt meg 1772 januárjában ; végrendeletében kisebb összegeket hagyományozott segédjének és szobrászlegényének, egyéb vagyonát pedig a szegényeknek és miseáldozatokra szánván, tetemének a karmeliták kriptájába való helyezését rendelte. Huber Pál szobrász született Pozsonyban 1724-ben vagy e körül. 1750 július 7-én lett polgárrá Székesfehérvárott, ahol 1784 februárjában halt meg 60 éves korában Erzsébet nevű özvegye hátrahagyásával. Kellner Martin Kari stukkátor, szobrász Bécsben működött. 1765-ben résztvett a féltoronyi kastély stukkómunkálataiban (Fleischer Gyula kutatásai szerint), 1772-ben pedig a schönbrunni kastély oratórtumainak módosító munkálataiban (Riesenhuber). Székesfehérvárott többször fordult meg, sőt segédeivel együtt huzamosabb ideig tartózkodott. Mária Terézia királynő ugyanis a székesfehérvári magisztrátus folyamodására az akkori plébániatemplom most székesegyház főoltárának fölépítése céljából nagyobb összeget engedélyezett 1772-ben és egyidejűleg Hillebrandt F. Antal kamarai s udvari építészét bízta meg e főoltár megtervezésével. E főoltárnak, amelynek oltárképét a Hauzinger József bécsi akadémiai festőtanár által készített vázlat elejtésével a szintén bécsi akadémiai festőtanár Fischer Vinzenz festette meg, nemcsak építését vezette Kellner Hillebrandt megbízásából, egyúttal közvetítve a városi tanács, az építész meg a festő közötti levélváltást, de annak gazdag stukkóplasztikáját is Kellner készítette, aranyozását pedig a Székesfehérvárott megtelepedett Linser György Anzelm festő végezte. A főoltár stukkóplasztikájából művészi értéküknél fogva a legkiválóbbak a reliefek, amelyek közül kettő Szent Teréz extázisát és Krisztussal való eljegyzését, másik kettő pedig magyarországi Szent Erzsébetet ábrázolja alamizsnálkodás és betegápolás közben. Az egyik rokokós hangulatú reliefen a beteget ápoló Szent Erzsébet profiljában Mária Terézia arcát örökítette meg Kellner az 1741. évi koronázási emlékérem alapján, amely érmet Donner Matthäus készítette. Alig készült el a főoltár 1775 őszére, máris bizonyos hibák kezdtek jelentkezni azon, amiről a városi tanács értesítvén Kellnert, ő 1776 január 14-én Bécsben kelt levéllel válaszolt a magisztrátusnak, védve saját és segédei munkáját, de jelentkező hibáknak tavasz beálltával való kijavítását ígérve. Kuglman Mihály szobrász eddigi adataink szerint 1702—1709 között tartózkodott Székesfehérvárott, ahol 1702 június 2-án négynapos csecsemő-fiát, 1709 június 12-én pedig négyéves leányát temette. Talán vele hozható kapcsolatba a sáskajárás ellen létesített (1702) Szűz Mária-szobor, a kurucok kiverésének emlékére Urli Henrik várparancsnok által emelt (1705) nepomuki Szent János-szobor és a Perzl Mihály vaskereskedő fogadalmából a budai városkapu előtt fölállított Szentháromság-szobor amely 1708 július 4-én részesült leleplezésben, illetőleg egyházi áldásban. Letetséges, hogy e szobrok kőfaragómunkájában résztvett Glaser György János kőfaragómester is. Schmidt (Schmitt) Ferenc József szobrász állítólag Pesten született. 1739 júniusában még képfaragólegényként a székesfehérvári Aranysas fogadóban véres verekedésbe keveredett Kriest Mátyás asztaloslegénnyel, amiért a városi tanács mindkettejüket pénzbírságra s a bírság lefizetéséig zárkára ítélte. 1741. november 1-én már mint képfaragómester kötött házasságot Hess Christian szobrász tanúskodása mellett Székesfehérvárott a pesti Hueber János festő leányával, Julianna hajadonnal ; e frigyet sarokbaszorított helyzetben kötötte, mert az esketőpap külön esküt tétetett vele arról, hogy semmiféle impedimentum, tehát kényszer sem forog fönn. Később a veszprémi Szentháromság-szobor mesterei között szerepelt, (Magyar Művészet 1931. 22. old.) Trieb Henrik kőfaragómester a svájci Zierchből származott. 1718-ban a fehérmegyei Keresztesen dolgozott; 1720. január 16-án házasodott, feleségül vévén az elhunyt Schmidt Jodocus kőmívesmester özvegyét Székesfehérvárott, ahol 1726-ban ajtókereteket faragott a városi breyhaus számára. Weigel József kőfaragómester valószínűleg a magyar Lorettom (von Maria Loretha) szülöttje.