Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)
SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE Egy ideig Törökbálinton is dolgozott ; innen jött Székesfehérvárra, ahol 1742 márciusában lön városi polgárrá s ahol 1746-ban a plébániatemplom tornyának kőfaragási munkáját végezte. E különböző s nem mindig szorosan vett művészeti eseményekkel vázolt mesternevek elhagyott temetők fejfáínak hiányos felirataiként hatnak, amelyek láttán valaha élt személyek emléke ködlik, De nyomukban kutatva nemcsak homályos nevük tisztulhat jellemző profillá, de társaságukban újabb nevek is várhatók. E névsor nem tekinthető teljesnek Székesfehérvár 18, századi szobrászatára nézve, mert tudjuk például a jezsuiták följegyzéseiből, hogy a plébániatemplom Szűz Mária oltárát 1724 szeptemberében két szobrász faragta, akik Budáról jöttek, ahol ezidétt Hörger Antal és Keiner Karl Valentin szobrász működött, de más eddig ismeretlen szobrász szereplése sincs kizárva. Viszont tudjuk, hogy egy időben a székesfehérvári jezsuiták is tartottak fenn asztalos-, faragóműhelyt rezidenciájukban, amelynek mesterei szintén ismeretlenek. (Fölhasznált főbb forrásaink : Székesfehérvár városi, püspöki, főplébániai levéltárának, továbbá Budapest fővárosi levéltárának anyaga.) Schocn Arnold. • -•-••:<^»:**:<>>»:^^^^^>>^_^*^^>^*>; Fejérmegyeí besenyőtelepesek. A besenyők (bissani) vagy pecsenegek (görögösen pacínakiták) a Volga mellékén lakó magyarságot 835 táján innen kiűzvén mindenütt nyomukban vannak. Árpád honfoglalása után pedig, mint szomszédok, állandó betörésekkel nyugtalanítják az országot, így volt ez Szent László koráig, amikor a kunok által legyőzetve ezekbe olvadtak, A betörések mellett azonban mint békés települők is megjelennek Magyarországban, így Taksony alatt a Tisza mentén kaptak földet. Szent István is fogadott be besenyőket. Nagy számban azonban 1038 körül indulhatott meg beköltözésük, mert ezután már nemcsak krónikáinkban, hanem okmányainkban is történik róluk említés. Ezek alapján Fejérmegye területén eddig a következő besenyőtelepekről van tudomásunk : Alap, neve 1352-ben Olop, ma Alsó- és Felsőalap őrzi emlékét; Bacs, neve 1258-ban Villa Boch, ma puszta Egres határában ; Besenyő néven három helyiség szerepel Fejérmegyében : egy Adony és Ercsi között, ahol most Alsó- és Felsőbesnyő van, a másik Egres és Hatvan vidékén, a harmadik Gerencsér-vár közelében Fejér- és Komárom megyék határán; Cece, 1339-ben Ceche Szent Kozma és Dámján tiszteletére szentelt templommal ; Fancs neve (Fanch) 1269 és 1335-ből maradt fenn. 1391-ben a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomáról történik említés ; Fecse 1326-ból, Gerény Szentágota vidékén 1343ból, Hard (Hord) 1343-ból ismeretes, 1466-ban parochialis egyházát említik ; Igar, ma puszta Bodajk mellett, 1348-ban vámhely volt a Boldogságos Szűz tiszteletére emelt egyházzal ; Nagyhalomról a pannonhalmi apátsággal 1218-ban folytatott pörösködésből van tudomásunk ; Sárbogárd és Kálóz kőzött Örs, ReSzkptő (1352), Besenyőság (1345), Szentágota (1342, 1347), Besenyőszentmiklós (1342, 1343) Szent Miklósról nevezett templommal, Szentmárton vagy Szeret (1399 Jereth, ma SzeredSzentmárton puszta), Töbörzsök (1269), Egres (1338), Hatvan (1338), Zedereg (1392, ma Zedreg puszta) a Boldogságos Szűz tiszteletére emelt templommal, Sárbogárd és Tinód mind okmányilag igazolható besenyőtelepek voltak. Nyelvészetileg kimutatható besenyő telepek : Aba község nevét a II. András alatt 1225 körül említet Aba besenyő királyi embertől vette, Bodajk, Bojanka, Bodoglár és Isztimér. Ezen kivül még Káld (Kát) községről történik említés (1383) Hörcsök és Hatvan tájékán, mint besenyők közötti faluról, tehát lehetséges, hogy ezt is besenyők lakták.. Összehasonlítva Fejérmegyét a többi vármegyékkel, feltűnik itteni aránylagos nagyszámuk. A felsorolt telepek alapján a vármegye délnyugati sarkát Kalóztól lefelé, a Sármelléken anyabesenyő telepek voltak. Természetes ezek utódait most hiába keressük, mert a török alatt kipusztultak és a mostani hasonnevű helyek újabb települések. Régi besenyő temetők, telepnyomok azonban e községek határában még akadnak. E tekintetben kérjük a községek lelkészeit, jegyzőit, tanítóit és mindenkit, ha tudnak ilyen helyekről, különösen régi csontvázakról, jelentsék azt a székesfehérvári múzeumnak. Csontleletekre főleg azért volna szükség, hogy segítségükkel a besenyők faji hovatartozása, amely ma még kétséges, tisztázódjék. (Forrás : Szokolyai Margit : A magyarországi besenyő telepekről. Föld és Ember, 1929, 65. L). M. A. Látogatók. Május havában csoportos látogatóink : a Gyógypedagógia tanárképző főiskola hallgatói Budapestről, a budapesti rk. női felsőiskola, Szent Margit leánygimnázium és Verbőczy reálgimnázium növendékei, Székesfehérvárról az ipariskola III. o., tóvárosi iskola III— V. o., belvárosi leányiskola IV. o., zámoly-utcai iskola III. o., áll. polgári fiúiskola И. a) o., Ybl Miklós reáliskola V. o., Ferenc József nőnevelő intézet nőipariskolája. Az áprilisi látogatók összes száma 1471. — A budapesti Prohászka Ottokár zarándoklat alkalmából, sajnos, nélkülözi vendégkönyvünk a nagyobb arányú látogatást. Ügy látszik, a rendezőségnek a Prohászka-emlékgyűjtemény megtekintésére nem terjedt ki a figyelme. Meg kell állapítanunk azt is, bár vidéki társaslátogatóínk rendszerint a múzeumot is felkeresik, erről a hírlapi tudósítók nem szoktak megemlékezni. Ezt illetőleg a jövőben több figyelmet kérünk.
