125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

„Kacsos" díszű bronz övcsat Lelőhely: Dunaújváros - Duna-dűlő, 88. sír. A Magyar Nemzeti Múzeum ásatása, 1951. Kor: Kr. e. XIV. század vége Méret: M: 12 cm; legnagyobb szélessége:6 cm Leltári szám: IM 88/1951. Irodalom: Bóna I.: Magyarországi művészet a honfoglalásig. Bp., 1959. 16., 18. kép; Bóna I.: Bronzkori övkapcsok és diadémák. ArchÉrt, 86. 1959. 49-59., IX-X. t.; Kovács, T.: Funde der Metallkunst der Koszider-Periode aus Siedlungen und Gräberfeldern. FolArch, XXVIII. 1977., 4850., Abb. 3.; Bona, I.: Bronzeguss und Metallbearbeitung bis zum Ende der mittleren Bronzezeit. Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Teil-Siedlungen an Donau und Theiss. Frankfurt am Main, 1992. 4. 8., Abb. 17.. Kat. N. 354 A Dunaújváros - Duna-dűlői temető, amelynek mára mintegy 1600 feltárt urnasírját tartjuk számon (nem feledve, hogy emellett százával lettek sírok a földgépek martalékává az épülő vasmű területén), a középső bronzkori Európa legnagyobb ismert temetője. A többszáz éves megtelepedés egyes korszakai a szerencsés és sokáig háborítatlan elhelyezkedés következtében (a kozideri telit és a temetőt csak egy mély horhos választja el egymástól) kiválóan nyomon követhetők a sírokban, sírcsoportokban is. A kozideri teli életének legkésőbbi szakaszában, az ún. kozideri időszakban ásták az urnasír-csoportok közé azt a néhány csontvázas sírt, amelyek egyikéből, egy zsugorított női csontváz mellől való a szóban forgó övcsat, az Intercisa Múzeum régészeti gyűjteményének reprezentatív darabja. A csat hosszúkás, öntött lemezes teste enyhén ível. A szép formát rovátkolt bordák hangsúlyozzák, a középső, hosszanti bordatagot egy-egy füzérdísz kíséri. Egyik végén akasztóhorog, a másikon - a felerősítés végett - három lyuk van; a zöld nemespatinával borított felületet amaz oldalon vonalköteg zárja le. Minthogy ebben a korszakban a birituális temetkezés dívik, nem csoda, hogy ennek az övcsatnak csaknem pontos mása hamvasztásos sírból való a közeli Iváncsáról. Minden bizonnyal egy műhelyben készülhettek, s megkockáztatjuk, hogy e műhely a kozideri teilen volt. (B. H. /J 21