Népi építkezés – A Magyar Népművészet Évszázadai III. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1972)

denütt szalmát vagy nádat használnak." Tűzbiztonság, egészségesség, az építőanyagok célszerű felhasználása, pontos ház utáni adóztatás, a katonabeszállásolás lehetőségei egy-egy faluban — ezzel a szemlélettel gyűjtöttek adatokat a paraszti épületekről az uradalmak, a hatóságok is. A ház külső megjelenését, formáját nem méltatták a legkisebb figyelemre sem. A XIX. század elején, a reformmozgalom a parasztságra irányította a figyelmet. Ebből az időből valók az első részletes táji leírások is a falusi házakról, mégpedig először az általánostól elütő, e korban is régiesnek számító vidékekről, pl. az örségről, Göcsejről, a vend-vidékről. A jószemű, műkedvelő kutatók, mint „A Palócok"-ról író Szeder Fábián, megrajzolták a házban lakók életét, mindennapos tevékenységét is: ,,a' nagy kemencze, legfőkép télen, egyedül egy háló helyek a' férjfiaknak, á mellynek tetején és oldal padjain, az agyi ruháról semmit sem tudván, saját gúnyájukon heverésznek." Magának az épületnek formájáról, arányairól, szépségéről nincs még szó. Amiképpen a költészetiben ás csak a benne lakó „családi kör" életének egyszerű kereteként jelenik meg a falusi ház, éppen egyszerűsége által szembeállítva a díszes palotával. Csaplovics János ugyanebben a korban kísérletet tett, hogy egyes építészeti jegyeket egy-egy nemzetiség számára kisajátítva jellemezze a magyar, szláv és német házféleségeket. Ezzel a törekvéssel szemben a családszervezet és az építkezés összefüggéseiről írott megfigyelései igen találóak. A múlt század végén a népi kultúra vizsgálatában a népköltészet, az ünnepi szokások, az „ősfoglalkozások" mellett a népi építkezés kutatása meglehetősen háttérbe szorult. A kutatók az építkezésben is az e korban divatos „eredet kérdésére" keresnek választ. Huszka József például díszítőelemeket gyűjtött össze, hogy keleti eredetüket kimutassa, Herman Ottó pásztorok, halászok egyszerű építményeiből a finnugor múlt épülettípusait rekonstruálta, mások csupán a ház-alaprajzokra figyelve, a nyugati hatások kizárólagosságára következtettek. Magának a háznak az összképe, a magyar faluk építészeti arculata, az egyes kiemelt vonásokról folyó vitákban elveszett, és egyre kevesebb figyelmet fordítottak a házban lakó emberre is. Ez előtt a háttér előtt különösen nagyszabásúnak tűnik Jankó János 6 vállalkozása, aki az 1896-os „Ezredéves Kiállításon" egy