Képek és szobrok – A Magyar Népművészet Évszázadai II. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1970)

tárgyak funkciója terén, használóik számára létező tartalmukban. — A paraszti élet „képzőművészete" ugyanis nem véletlenül korlátozódott szinte kizárólag a vallásos ábrázolásokra. Az Isten — ez a név sok helyütt minden Krisztusábrázoílásra vonatkozik —és a szentek (akiket viszont sokszor „Jézuska" néven vonnak össze), védő és bajelhárító tevékenységükkel vesznek részt a parasztok életében. A ház vagy az újonnan alapított család védelmének érdekében mindenütt igyekeznek hamar beszerezni a legfontosabb szentek képeit, szobrait. Mezőkövesden „A régi szdkás, mondjuk 1900 vagy 191©-ig az volt, hogy ha az új pár az első tulajdon lakásba ment, ...mielőtt valami bútort betettek volna, az első az volt, bevinni az áldás-keresztet." Boldogon (Heves m.) egy Szent Vendelt ábrázoló tükörképet úgy adott el tulajdonosa, hogy továbbadta az anyjától kapott intelmet is: „Anyám meghagyta: Vendel a jószágok patrónusa. Imádkozzatok hozzá, akkor nem döglik a jószág!" A göcsejiek szerint ugyancsak Vendelhez lehet az állatok megrontásáért is folyamodni: „igézésnél a parázsdarabkák mosdóvízbe dobása után, ha embert akarnak rontani, akkor a patrónushoz, ha állatot, akkor pedig Szent Vendel tiszteletére imádkoznak."

3 A Szent Flórián szobrokat azért állították föl a legtöbb faluban, a házaknak pedig azért került a „tűzfalába" — ahogy ezt Kapuváron (Sopron m.) mondták —, hogy elűzze a tüzet. A búcsúkról hazahozott kegytárgyak az eredeti „csodatévő"' kegykép vagy szobor jótékony erejét voltak hivatottak sokszorosítani. A gyári szentképek ezért sokszor nem is mulasztják el biztosítani közönségüket az eredetivel való kapcsolatról, ezért nyomtatták rájuk: „Az eredetihez hozzáérintett!" Ugyanilyen misztikus erőtöbbletet tulajdonítanak a templomokból kikerült tárgyaknak. A kiállításon is szereplő, Mezőkövesdről (Borsod m.) bekerült Szent Anna szoborról Gari Takács Margit adatközlőnk elmondta, hogy azért jártak különösen sokan a házhoz imádkozni, ahol a szobor volt, mivel „azon van az áldás". — Már a középkori szárnyasoltárok témái közt is gyakori volt a tizennégy „segítőszent" együttes ábrázolása. Eigy baranyai lelőhelyű, német feliratú színezeit metszetünkön is viszontlátjuk őket. A szentek patronációjának biztosítására érdekes adalékot szolgáltat a ráckevei kis Pieta-szobrocska. A szobor egykori tulajdonosa a helyi vizimolnárok céhmestere volt. Gazdája azonban, úgy látszik, nem tartotta elégségesnek az általános közbenjárónak tartott Mária jelenlétét, azért a ruha egyik medaillonjára rafaragtatta 7