Képek és szobrok – A Magyar Népművészet Évszázadai II. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1970)

Valamelyik Bereg megyei templom ikonosztázisához tartotak, mint lezáró díszítimények, az áttört faragású keretben levő medaillonok. Két kisebb, szintén gazdag ornamentális díszítésű „királykapu" — mely ismét csak az ikonosztáziszok tartozéka — került be még Sztripszky gyűjtései révén; míg a nagyszebeni királykaput műkereskedelemből vásároltuk az utóbbi években. — Erdélyben, az ágostonfalvi templomban volt eredetileg az a hordozható kis triptichonikon, melyet már házi használatból vásároltunk. Készítő műhelyét Észak-Bulgáriában találtuk meg, a Trojan nevű monostor körül. Az itteni műhelyeket a bolgár szakirodalom „triptichon-iskolának" nevezi.

21 Termékei éppe

n olyan tömegesen készültek, mint a nyugati kegyszobrok másolatai. A hazai irodalomban úgyszólván ismeretlen rutén anyagról — melynek analógiáival a mai Szlovákia, Románia, Lengyelország és a Szovjetunió gyűjteményeiben találkoztunk — szintén megemlékezik Divald Kornél a „Felvidéki séták"ban. Szövegéből eredeti környezetükben ismerhetjük meg emlékeinket: „...ruthéneink fatemplomai valóságos tárházai voltak annak, amit a közkeletű értelemben népies művészetnek szokás nevezni. A gerendákból összerótt, zsindelyezéssel borított templomok három fő része: a lépcsőzetesen kisebbedő torony, a templomajtó és a szentély, utóbbi kettő rendesen kontyra faragott négyzetes alapú tetővel, mindenütt egyforma. Annál szédítőbb változatosságot mutatott díszítésük, amelynek mesterei többnyire szintén a nép fiai sorából kerültek ki... A huttkai fatemploniban a trocsányihoz hasonló utolsó ítélet is volt. Ezen a pokolban díszruhás magyar urak csikorgatták fogaikat, vetettek, szántottak; a mennyországban pedig kecskelábú asztalok körül a jámbor ruthénok poharazták. . ,"

22 A leírás csaknem azonos képtípusra vonatkozhat, mint legszebb nagy ikonunké, a gyűjteményünkben egyetlen teljes Utolsó ítélet. A pokol-jelenet, melyet katalógusunk címlapján is láthatunk, itt ugyan éppen nem viseletben ábrázolja a bűnlhődőket, de a Jelenések könyve víziója most sem nélkülözi a helyi utalásokat. A kép jobboldali középső mezőjében, Mózes mögött szép számban sorakoznak fel a környező népek képviselői : a bolgár, a leimik, a (magyar stb. Viseletben ábrázolt mulatókkal pedig a pokol egyik szegletében találkozhatunk. A jó és rossz halál, valamint a bűnök feloldozása didaktikus jelenetének betoldása a transzcendens vízióba szintén helyi ikonográfiái lelemény. Hogy a 17. századinál nem régibb