Képek és szobrok – A Magyar Népművészet Évszázadai II. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1970)

szobrot a „Zólyommegyei Mestertől": Szent Imre és a „Szerecsen Mária" kis szobrát. A kiállított anyaggal kapcsolatban fölmerülő kérdések közül még csak egyre kísér lünk meg választ adni: a túlnyomóan 18—19. századi szobor-anyag őriz-e valamit távolibb történelmi korszakokból? — A választ részben a tárgyak stilisztikai szempontú áttekintése során kaphatjuk meg. A rutén szobrok pl. számos középkori, gótikus stílusjegyet őriztek meg. A retardáció valamely foka. — mint a népi kultúra más területein is —, a bemutatott szobrászaton is érvényesül. Még szembetűnőbb ez némely ikonográfiái típus esetében. A „Szomorkodó Krisztus" alakja pl., melynek egyik példánya a Pest megyei Békásmegyerről, a másik pedig a Bars megyei Istvánházáról való, már a 14—15. században fogalmazódott meg ebben az alakjában.

19 Középkori magyarországi példái szintén a Felvidékről származnak; köztük a legkorábbi, az eperjesi 1500—1510 körül készült,

20 Érdekes módon a „magas művészet" köréből ez a bibliai eredetűnek" éppen nem mondható típus hamarosan eltűnt, míg a provinciális és népi szinten a 17—18. században egyre kedveltebb lett. Népi megfogalmazású emlékei Lengyelországban a leginkább gyakoriak, de az erdélyi ruténség körében is ismerteid. Ide tartozik az a két kis festett szekrénykébe helyezett jelenet is, melynek egyike a „Szomorkodó Krisztus". (Párdarabja szintén középkori eredetű, misztikus értelmezésű ábrázolás: a „Szőlőt préselő Krisztus".) ORTODOX EMLÉKEK A régi bizánci hagyományokat teológiai alapon őrző vallási kultúra külön egységet képvisel. Még 18—19. századi helyi, népies művészkedése is szigorúan megőrizte a keleti egyház „képtanát", ábrázolási szabályait, melyet még a 842. évi képrombolás után fektettek le. Ennek előírásaiból sokkal misztikusabb, kötöttebb művészet sarjadt ki, mint Nyugaton. A Kárpátalja rutén lakosságának nagy műgyűjtője volt a század elején Sztripszky Hiador — maga is ortodox pap, a népi hagyományok jeles ismerője. Anyagunk legszebb tárgy ai általa kerültek a Néprajzi Múzeumba: a máramarosi nagy ikonok, az Utolsó ítéletek és a faszobrok — de a fatáblákra ragasztott, szegényesnek számító színezett fametszetek is, melyek kis fatemplomokban igyekeztek pótolni a festett, költségesebb ikonokat.