Képek és szobrok – A Magyar Népművészet Évszázadai II. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1970)

a nyugatitól lényegében különböző alapokon nyugszik. Bár az említett területek népi ikonfestészetének éppen az kölcsönöz egyedi jelleget, hogy nem mentesek azért a nyugati hatásoktól sem, a leggyakoribb ikonográfiái típusokból szembetűnően rajzolódnak ki a bizánci hagyományok.

11 A házi ikonok témái vagy a család patrónus szentjére vonatkoznak — ilyenek Szent Miklós, Szent György, esetleg: Illés próféta ábrázolásai —, vagy pedig az év liturgiái eseményeihez kapcsolódnak. A templomi ikonosztáziszok tematikájában is ez az elv érvényesül. Ilyen „ünnepképeik" gyűjteményünkben pl. a Konstantint és Helénát ábrázoló ikonok, melyek a „Krisztus keresztjének föltalálása' ünnepre emlékeztetik a hívőket; vagy a „Szentlélek eljövetelét" ábrázoló, pünkösdre utaló ikonok. — A szakirodalom az erdélyi műhelyek közt is számos centrumot tart nyilván, melyek közül gyűjteményünkben a Szolnok-Doboka megyei Füzesmikola készítményei a legjelentősebbek.

12 Bár ez a műhely a legüjabbkeletűek közé tartozik — itt csupán a múlt században indult meg a háziiparszerű üvegfestés —, a jó helyi hagyományok még a századfordulón készített példányokon is éreztetik hatásukat. Üvegfestészet, ha nem is népies szinten — de volt már ezen a vidéken a 17. században is. 18. századi datált darabokban pedig egyenesen bővelkednek a romániai gyűjtemények. SZOBROK, FARAGVÁNYOK Az egymáshoz még méretben is hasonló, egyaránt parasztszobákban használt üvegképeknél sóikkal változatosabb, de egyúttal kevésbé is feldolgozott anyag a szobrok együttese. Méretben, jellegben, a felhasznált anyagok és technikák tekintetében igen sok különböző típust tudunk felmutatni, melyek az élet más és más színterein funkcionáltak. A szabad térben elhelyezett szobrokon kívül a valószínűleg templomból vagy kálvária-együttesből származó rutén faragványok is a közösségi, nyilvános áhítatot szolgálták. A kegyszobrok másolatai közül a legkisebbeket tulajdonosaik amulettként hordták a nyakukban vagy zsebükben.

13 Egyébként az ilyen szobrocskák kerültek a „szent sarokba", a Máriaházakba. Sajátos funkciója lehetett az ismeretlen lelőhelyű, nagyméretű Krisztus-szobornak, melynek karjai mozgathatók. Alkotója láthatóan illuzionista hatásra törekedett, mert állati szőrrel imitálta a hajat, a töviskoszorút igazi vesszőből fonta meg és 12 valószínűleg textil ruhába is öltöztette. Az érzékletességre