Festett táblák 1526–1825 – A Magyar Népművészet Évszázadai I. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1968)

színes ruhákban járni, hogy alig lehet őket megkülönböztetni a nemes asszonyoktól. Aki viszont a múlt század végén mezőkövesdi matyó ruhába vagy sárközi vagy kalotaszegi öltözetbe öltözött, azt senki sem téveszthette össze se városi személlyel, se úriasszoninyal — más vidékek parasztlakóival sem — s mentől több arany csipkét, rojtot, szalagot tett a ruhájára, mentől drágább selyeimbrokatoikat használt, ez a különbség csak annál nyilvánvalóbb lett. Ez a magatartásbeli különbség választja el az újabb parasztstílusokat a régi népművészettől. A régebbi paraszti tárgyaik is többnyire jól megkülönböztethetők az úri és polgári használatra szánt daraboktól, mégis művészi törekvéseikkel bizonyos közösséget vállalnak, ill. próbálnak kifejezni azokkal — egy olyan közösséget, amit viszont később a matyó hímzés vagy a hódmezővásárhelyi cserépedény vagy az egri festett bútor már nem akart kifejezni. Nagyon kevéssé ismerjük még a szétválási folyamatokat, melyek egy korábbi, homogénebb műveltség paraszti és úri-polgári ágait egymástól szétvezették. Apor Péter „Metamorphosis"-át olvasva úgy tűnik, hogy éppen ennek a népivel még rokonságot tartó életformának és ízlésnek az elhagyásáért korholja a fiatalabb erdélyi főrangúakat, akiknek „paszomántos gyomra" már teát, kávét „csuikolátát" kíván töltött káposzta és égett bor helyett, ruhájuk a „nájmcdit" majmolja, s vendégségben nem hajlandók többé a földre hintett szalmán aludni. A céhszervezetben forma szerint is szétváltak a hagyományos és az újabb polgári igényeket szolgáló, egykorú terminológiával a „magyar" és „német" céhek, tanúskodva az ízlésbeli meghasonlásról — ami azonban kezdetben még nem jelentette a parasztság számára és a felsőbb rétegek számára végzett munka szétválását, hiszen a „magyar szabók" egyaránt készítettek magyaros nemesi és paraszti öltözeteket, szemben a polgári Öltözeteket, pantallókat varró „német szabókkal". Azok a miskolci asztalosak például, akik a kiállított megyaszói táblákat festették, vagy a kolozsváriak, akik közé a kalotaszegi templomokban dolgozó mesterek tartoztak, egy szervezetet alkottak az úri-polgári meg-