Festett táblák 1526–1825 – A Magyar Népművészet Évszázadai I. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1968)

Amikor a falusi egyházak a számukra elérhető díszítés legszebbjével borították templomukat, ugyanígy jártak el. E tekintetben egyformán cselekedtek reformátusok, katolikusok, unitáriusok, evangélikusok — a különféle felekezetek templomi festéseit stílusjegyek alapján nem tudjuk szétválasztaná. Bár hozzá kell tenni, hogy ezt a mélyen a középkorban gyökerező művészeti ágat az újkorban főként a református — és Erdélyben az unitárius — egyházak virágoztatták fel. A katolikus egyházaik a meglevő festett mennyezeteket is sokszor elbontották, mihelyt boltozásra, figurális falfestésre nyílt módjuk. (A kiállításon bemutatott templomi berendezések mind református egyházíaikból valók, csak az ádámosi mennyezet származik unitárius templomból, festeni azonban még katolikusok számára festették.) A Nagypetriben dolgozó asztalos saját festői munkáját 1769-ben „virágozásnaik" nevezte. Ezt a szót országszerte használja a népnyelv, általában a díszítés, cifrázás kifejezésére. A növényi ornamentika iránti, másfajta díszítést szinte kirekesztő előszeretet a magyar népiművészet egyik jellemzője. Ennek a népi virágornamentikának az előképeit szinte kivétel nélkül megtaláljuk a templomi festett asztalosmunkákon. A templomi mennyezetek sokszor közvetlen forrásai lehettek a paraszti díszítményeknek. Legvilágosabb az öszszefüggés a bútorművesség területén — bár a Hódmezővásárhelyről előkerült „tenaplomcifrás" hímzés elnevezés azt sejtetheti, hogy más műfaj okiban is számolhatunk közvetlen kapcsolattal. Finta Ilona kiállított, 1768-ban készült kelengyeládáját — Osilléry Klára megállapítása szerint — ugyanaz az ifjabb Umling János festette, áki néhány évre rá a kalotadamosi templomot „virágozta" hasonló motívumokkal. A révkomáromi asztalosok a XVIII. században fél országban keresett híres templomfestők voltak (ők dolgoztak Mezőcsáton, Szentesen, Tökön is) — később azonban festett ládák gyártóivá váltaik, mint testület vitték át és alakítóiak át a templomi örökséget paraszti otthonokat díszítő népművészetté.