Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Király Péter: Rezidenciális zeneélet a 17. századi Magyarországon
Király Péter: Rezidenciális zeneélet a 17. századi Magyarországon tációja jelenti. Esterházy már 1699-ben és 1704-ben is küldött Bécsbe két-két kasztrált fiút, majd 1707-ben ismét csak Bécsben a híres zeneszerző-teoretikussal, Johann Joseph Fux-szal taníttatott újabb kettőt.26 Hans Georg Schmidtbaurt, a kismartoni együttest 1678-1701 között irányító Franz Schmidtbaur fiát, 1705-ben a nagybátyjára, Johann Carl Schmidtbaur bécsi udvari zenészre bízta, hogy gambát tanuljon tőle.27 Későbbi adat ugyan, de ideillik, hogy Esterházy Pál oldalági rokona, Esterházy Imre prímás 1720-1745 között szintén Bécsbe küldte tanulni, illetve továbbtanulni, több zenészét. Egyikük, az egykor a kismartoni udvarban szolgáló Anton Aloys Durant lantos és tenor énekesnek a fia, az ugyancsak lantos és utóbb német területen ismertté vált Carl Paul Durant volt (1712 Pozsony—1764 München).28 Esterházy Pál Bécsben taníttatott trombitásokat, illetve az 1690-es években az oszmán erők elleni magyarországi hadjáratokon résztvevő katonai vezetők (pl. Corabelli generális, Caprara tábornagy) trombitásainál. Mindezen túl a saját udvarában nevelkedetteket bécsi udvari vagy városi trombitások bizottságával vizsgáztatta le és általuk szabadíttatta fel az alábbi években: 1670, 1672, 1678, 1686, 1694, 1698.29 Valószínűleg külföldi tapasztalatszerzésre bocsájtásként is értékelhető, hogy Esterházy elengedte a Bécsben tanított trombitását Mathias Pollermant katonai trombitásnak egy nagy nyugat-európai hadjáratra.30 Meglepő viszont, hogy a források tanúsága szerint az Esterházy által kitaníttatott trombitások közül többen is már húsz év körüliek voltak. Miért ilyen későn küldte el őket tanulni? Legalább is Pollerman esetében tudjuk, hogy korábban a pincészetben alkalmazták, vagyis nem készült gyermekkora óta zenésznek. Feltételezhetnénk ugyan, hogy ő és a hozzá hasonló későn induló trombitások csak szignálfúvók voltak, de pl. Pollerman 1700 táján már pesti polgárként másféle hangszereket is tanított, tehát őt sokoldalú muzsikusnak kell tartanunk.31 A trombitások csak „szignálfúvó” kategorizálása ellen szól az is, hogy - mint már szó esett róla - némely Esterházy-trombitás részt vett a világi illetve egyházi zenélésben is. Kétségkívül a magasabb színvonal elérését, de áttételesen ugyancsak a külföldi orientációt célozta, hogy az udvarokban lévő legjobb zenészekre bízták az utánpótlás képzését. Ez a gyakorlat ugyan leginkább a hazai uralkodói udvaroknál dokumentálható, de párhuzamai felfedezhetők az arisztokrata családoknál is. Esterházy Pál például előírta 1678-ban az együttesvezető Franz Schmidtbaurnak valamint néhány kiemelt udvari muzsikusának (Lorentz Nachbahr, Ferdinand Nigrini, Johann Georg Hörger) az igény szerinti tanítási kötelezettséget. Ezek a zenészek részben külföldiek voltak, illetve külföldi tanultságúak és ottani tapasztalatokkal rendelkezők, mint pl. Pollerman. Kettős foglalkoztatottság A főúri együttesek részét alkották még azok a kettős foglalkoztatottságúak avagy lakáj-zenészek,32 akiknek alkalmi vagy rendszeres zenészként való működését gyakran csak egy-egy - mondhatni szerencsés — utalás fedi fel. A kettős foglalkoztatottság akkoriban egész Európát jellemző, a legnagyobb uralkodói udvarok kivételével lényegében mindenütt megtalálható általános jelenség volt, amely nyilvánvalóan gazdasági megfontolásokra vezethető vissza. Azt, hogy ilyen többféle feladatkörben foglalkoztatottak nálunk is akadtak, és bizonyára jóval nagyobb számmal, mint amiről ma tudunk, az eddig felbukkant adatok alapján nyugodtan kijelenthető. Forrásaink azt mutatják, hogy a kettős foglalkoztatásúak között egyaránt voltak külföldiek és helyiek: A Batthyányak 1598 és 1627 között adatolt Ulrich nevű német lantosa egyben német deák volt.33 Ugyanígy a Nádasdy Ferenc által 1658—1663 között alkalmazott, vsz. Bécsből érkezett, Johann Heinrich Schrenk, akinek az udvartartás ma ismert forrásaiban nincs nyoma, de későbbi beadványokból kiderül, hogy az országbíró őt német titkárként és hegedűsként foglalkoztatta.34 Esterházy Miklós Cézár (= Cäsar/Kaiser?) nevű hegedűse viszont a konvenciója szerint: „Tartóik bennünket híven szolgálni, barbély mesterséggel is ha kívántatik ”.35 Esterházy Pál - már többször említett - trombitása, Mathias Pollerman egy 1680. január 16-án kelt anyakönyvi bejegyzés szerint egyben 26 OSZK, Acta musicalia 4266; HÁRICH 1946-1948, II. 50-52; III. 21, 24; PRATL - SCHECK 2017. Internetes függelék: FS RF Extrakt 1704 N 141; OSZK, Acta musicalia, Nr. 4035; Teljes szövegét közli: HÁRICH 1946—1948, III. 57—58; TANK 1981, 59, 64—65. 27 HÁRICH 1946-1948, II. 87-88; KIRÁLY 2018,137-138. 28 KIRÁLY 2007; LEGL 2013, 128-131; KACIC 2016, 86; 2017; Durant 1764. december 1-én temették el Münchenben. - Ezt az adatot Frank Légi (München) találta meg, segítségét ezúton is köszönöm! Durant müveit ld.: DURANT 1981-1985. 29 HÁRICH 1946-1948. II. köt. 21, 22, 66-69, 91-93. III. köt. 32. 30 KIRÁLY 2015, 499-501. 31 KIRÁLY 2015, 504-505. 32 Vö.: KIRÁLY 2005a, 438; ld. még RENNERNÉ VÁRHIDI 2002, 461; KACIC 2016, 62-64, 70. és passim. 33 KIRÁLY 2006a, 224. 34 KIRÁLY 2010, 973. 35 Ld. HÁRICH 1929c, 55-56. 85
