Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)

Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Medgyesy S. Norbert: Történelemoktatás, főúri mecenatúra és allegorikus-zenés diákszínpad a 18. század gimnáziumaiban

Medgyesy S. Norbert: Történelemoktatás, főúri mecenatúra és allegorikus-zenés diákszínpad a 18. század gimnáziumaiban

Gyula Princeps című darabban zenészek {Musia) szórakoztatták a Gyulafehérvárott (Álba Iulia) lakó fejedelem katonáit.89 A Remanedus/ sive/ Cliens/ ab/ Angelo Custode/ Ad vitae emendationem Novissimorum terrore! reductus című előadást a pozsonyi közönség látta a jezsuitáknál 1730 júliusában. E misztériumjáték jellegű moralitásban az ifjú Remanedus álmában látta, hogy egy régi barátja hogyan szenved a pokolban. Az éneklő Orzőangyal segítségével erényes, tiszta életre tért meg.90

A Paintner Mihály által összeírt, 18. századi, latin és német nyelvű, ismeretlen provenienciájú Ariae Diuersaé" a későbbi zenetörténeti kutatás számára is tartogathat újdonságokat.

Előfordul, hogy a darab szövegében, vagy a szöveghez csatolt kéziratos színlapról kapunk hírt éneklésről vagy hangszerek alkalmazásáról. Az alábbi példa a ferences Potyó Bonaventura Mundus redargutus című utolsóítélet-játékából való. A hét scénából, hat intermediumból és három Chorus-tételből álló előadást az erdélyi Mária-kegyhelyen, Csíksomlyón 1742. május 12-én, pünkösd szombatján láthatta a búcsús közönség. A darab latin nyelvű, amelyben — a Prologus szavaival élve: Magyar Nemzetünk kedvéért — négy alkalommal szólaltak meg anyanyelven a szereplők, ezzel magyarázva a színpadon bemutatott megrendítő eseményeket. E misztériumdráma témája az utolsó ítélet: a Világ (Mundus) a Lélekkel {Spiritusszá) szemben a Test (Caro) mellett dönt, majd a Halál (Mors) hirtelen megjelenik és lekaszabolja az összes ott lévő emberrel együtt. A megholtakat az ókori görög (ezen belül krétai) mitológiából vett igazságos Rhadamantus ítéli meg, melynek folytán négyen üdvözölnek, a többiek pedig pokolra jutnak. A zárójelenetekből és az Argumentum magyarázatából megtudjuk: Rhadamantus jelenti Andropatert, a Biblia Atyaistenét, aki igazságos Bíróként ítéli meg az emberiséget. A darab Potyó Bonaventura csíksomlyói ferences gimnáziumi tanár egyéni invenciója. A darabban énekes betétek hangzottak el, erre utal a Chorus fellépése, az angyalok himnusza (deducuntur ad Astra cum hymno ab Angelis, Seena 4.), valamint a Genij cantant rendezői utasítás és egyben szerepnév a 3. jelenetet követően és a dráma zárásaként {Genij... apprecantur)?1 92 További zenei utalás a Periochában a 4. jelenethez az angyalok tubája (Angelus tubam clangit),93 amely magát az angyalok égi hangját, ennek megjeleníthető formájaként a kürtöt, a harsonát jelenti, ami a végső napon (is) megszólal. Erre a hangzásra utal a Prologus néhány szava: Angyal trombitájátfújja; A^Angyalok enek sióval, viszik jokot vigasaggal.'94

Epilógus - Összefoglalás

Tanulmányunkban egy eddig nagyjából ismeretlen forráscsoport, a 18. századi jezsuita és piarista iskolai drámaprogramok alapján vizsgáltuk a korabeli történelemoktatás jellegzetességeit, forrásait, zenei vonatkozásait, sokszínűségét. A színlapok nemcsak drámaelméleti forrásként szolgálnak, hanem a korabeli középiskolai és akadémiai (Nagyszombat, Kassa, Győr) színjátszás történeti forrásvidékéről, oktatási célt szolgáló témarendjéről, az előadások mecénásairól és szcenikájáról, a színjátszó diákok társadalmi rangjáról és földrajzi származási helyéről, valamint a kiadvány nyomdahelyéről adnak pontos tájékoztatást. Az iskolai színjátszás a 17—18. századi hazai művelődés prizmája volt. E forráscsoport kutatása ennek következtében interdiszciplináris munkamódszert kíván, hiszen érinti a nevelés-, az iskola-, a nyomda-, a társadalom-, a művelődés-, a színház-, az irodalom- és a zenetörténet területét. Egy-egy nagyobb gimnázium (pl. nagyszombati és kassai jezsuita, nyitrai és pesti piarista) esetében regionális kulturális hatás is felmérhető.

A 17—18. századi, hazai jezsuita és piarista gimnáziumi színpad tanrendbe illesztett, történeti témájú, latin, magyar és német nyelvű előadásai jelentették Magyarországon a história oktatását, jogilag az 1735-ben Bécsben kiadott jezsuita Instruction, gyakorlatban pedig a 18. század végéig. E színdarabok patrisztikus, középkori és kora újkori, hazai és külföldi elbeszélő történeti források alapján mutattak be egy-egy kiragadott eseménysort. A 3 felvonásos vagy legalább 12 jelenetet számláló iskoladráma keretében megelevenített, történeti elbeszélő forrásokból átvett, valós adatokon fiktív kiegészítésekkel megelevenedő história 1.) egyrészt kialakította a színjátszó diákok és a nézők történeti ismereteit; 2.) másrészt valamely aktuálpolitikai esemény (pl. generalis insurrectio 1741-ben, törökellenes háború) során adott - a barokk kori nevelésre jellemző - exemplumot, azaz példázatot; 3.) harmadrészt pedig arisztokrata famíliák, legtöbb esetben az adott iskola mecénásának valós vagy általában fiktív családtörténeti eseményét mutatta be, legtöbbször a támogató születésnapján. Utóbbiak közül kiemelkedik herceg Esterházy Pál (1635—1713) nádor és családja. A szerzetesi gimnáziumok színi előadásai közvetítették a katolikus történelemszemléletet, benne egyes nemzeti szentek (István és László

89 Gyula princeps, h. n., é. n. [Cassoviae, 1764], (GYEKK XXIII. 2. 11//51.)

90 Remanedus/ sive/ Cliens/ ab/ Angelo Custode/ Ad vitae emendationem Novissimorum terrore/ reductus, [1730]. A nyomtatás helye és ideje jelöletlen. (OSZK Pro 23.) A periochák zenei vonatkozásairól bővebben: MEDGYESY S. 2015b, 243-252.

91 Ariae diuersae sub potestate Michaelis Paintner anno MDCCLXIAI. Conscriptae, h. n. (PFKK 118. H. 5.//12.)

92 POTYÓ Bonaventura: Mundus redargutus et exparte Consolatus, Csíksomlyó, 1742, 8,14. (Csíksomlyói Ferences Kolostor Könyvtára, A VI 9/5277. Különálló, hasáb alakú, fűzött kézirat.)

93 POTYÓ, Mundus redargutus, 16.

94 POTYÓ, Mundus redargutus, 1. E darabról bővebben: MEDGYESY S. 2013b, 147-167.

19