Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Tanulmányok/közlemények - Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen
Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen épít a gazda, ha szőlője már jól terem. Vagyis 1848-at megelőzően a mai Újhegyben már legalább pár évtizede folyt a szőlőművelés. A területnek a szőlőtelepítést megelőző művelési módjára következtethetünk a földrajzi nevekből is. Pesthy Frigyes részére az 1865-ben adott tájékoztatásban még nem szerepelt az Újhegy megjelölés, hanem helyette a Kűroly-hegyi és a Lóher dűlő volt olvasható.47 Még korábbi, 1848. augusztusi egy megjelölés: „közös legelő a lóheréssel”.48 49 Mindezek azt erősítik, hogy az Újhegy jelentős része valamikor legelőterület volt, melyből előbb takarmánytermesztés és szőlőművelés céljára szakítottak ki, majd szántóterületnek. A szőlő itteni telepítésével kapcsolatban ennél közelebbi adatok számomra még nem ismertek. A 3 dűlőnyi szántó szoros összefüggésben van a legelőelkülönítésekkel. A 19. század első harmadában még közös legelőket használtak a földesúr, a jobbágyok és a zsellérek állatai. A század közepén történt az első elkülönítés: bizonyos legelőt kizárólag a földesúr állatai, egy másikat kizárólag a jobbágyok és zsellérek állatai legeltek. A következő, második elkülönítéssel az utóbbiak szétválása történt meg. A század utolsó harmadától nagyobb, külön fekvő legelőt használtak a jobbágyok utódai; egy kisebb elkülönítettet a zsellérek utódai. Ám a zselléreknek nem volt elég szántóföldje, ezért legelőjük 3 dűlőre felosztásra, egyben felparcellázásra került. Ezt nevezték Páskomoknak. Idővel nem csak szántóként művelték, hanem itt-ott szőlőt is ültettek bele. Másrészt adásvétel révén a jobbágyutódok is tulajdonhoz jutottak itt. Fényes Elek 1851-ben némileg túlozva 2010 főben jelölte meg a lakosságszámot. Hasonló stílusban írt arról, hogy a falu „határa első osztálybéli, mindennel megáldott; van s^ép szőlőhegye, Borbáli pusztán derék erdeje”.Reálisabb az 1856-os, az önkényuralmi viszonyoknak megfelelő statisztikai munka, melyben Keresztes 4027 kh 1235 négyszögöl földterületéből a szőlőt 69 kh 275 négyszögölnek jelölték.50 Az országgyűlés a korábbi mulasztásokat pótolva 1848 szeptemberében felszámolta a dézsmakötelezettséget, de az 1853. évi császári nyílt parancs a nem úrbéres szőlőkre fenntartotta azzal, hogy megváltásának lehetősége és feltétele a földesúrtól függ, terhe a parasztoké. A kiegyezés előtt négy évvel a falu területe művelési ágak szerinti megoszlásban az alábbi képet mutatta: Szántó 3028 285/1200 h, ebből urasági 1438 419/1200 h Rét 407 224/1200 h, ebből urasági 166 398/1200 h Szőlő 109 311 /1200 h, ebből urasági -Legelő 1061 926/1200 h, ebből urasági 560 340/1200 h Erdő 543 554/1200 h, ebből urasági 543 554/1200 h Termékeden 235 133/1200 h, ebből urasági 22 115/1200 h Összesen: 5385 33/1200 h, ebből urasági 2730 626/1022 h A falut 1130 lélek lakta, akik 218 családot képezve 174 házban éltek. A földműveseken kívül 33 iparos, köztük 15 takács dolgozott a községben. A termésádag búzából, rozsból holdanként 9-9, árpából, zabból 10-10, kukoricából 15 pozsonyi mérőt tett ki. „Bora terem átlag évenként 2180 akó”, azaz kb. 1177 hl.51 52 A birtokmegoszlásra ebből a korszakból két kimutatás is rendelkezésre áll: Egész telkes gazda: 1 3A telkes gazda: 1 Vá telkes gazda:32 'A telkes gazda:61 házas zsellér:75 csak szőlővel bíró:5 birtoktalan család:43.: 47 PESTHY 1977,264. 48 MNL FMLIV. 109. Fejér Vármegye első alispánjának iratai 1848-1849. Sárkeresztes. 49 FÉNYES 1851, II. 204. 50 STATISTISCHE 1856,12-13. 51 ZÁCH 1863,192-194. 52 ZÁCH 1863,193. 182
