Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Tanulmányok/közlemények - Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen
Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen a szőlőhegy pedig 96 5/8 hold 70 négyszögölet tett ki, mely utóbbi terület csaknem 73 kh-nak felelt meg.42 A 18-19. század fordulóján, mintegy négy évtized alatt tehát jócskán megnövekedett a művelt szőlőterület. Egyrészt a viszonylag békés időszak, másrészt a háborús évek gazdasági konjunktúrája elősegítette a fejlődést. A szőlőműveléshez szükséges területet a hagyomány szerint erdőirtással szerezték meg, kivágva a hatalmas makkfákat, vagyis tölgyeket és a cserfákat. Ki mekkorát irtott, akkora lett az övé: ,sl%ér nem igyenes sehun a boroddá Borbállán. Azér nem egyforma hosszak a fődek se, meg soknak a vége nem megy ki a dülőutig, hanem a végibe másnak van egy darabgya. ” Az 1828-as regnicoláris összeírás szerint viszont a szántó csak 11 056 pozsonyi mérőt, a szőlő 74 pozsonyi mérőt (kb. 258 illetve 37 hold) tett ki, míg a rétek 528 kaszásak voltak. 219-en fizettek adót, kik 131 házban laktak.43 Az 1846-1847-es dicalis összeírás a szántót 792 holdnak, a rétet 276 kaszásnak, a szőlőt 225 és fél kapásnak jelölte.44 A szőlőterület tehát, 1 kapást 250 négyszögölnek számolva, 47 holdnyi lehetett. Az 1848. áprilisi törvények meghozták a jobbágyfelszabadítást, megszüntették a földesúri szolgáltatásokat, de nem vonatkoztak a szőlőkre. 1848 nyarán rögzítették, hogy a volt jobbágyok 33 egész teleknyi birtoka 1704 hold 2008 négyszögöl, a zselléreké 22 hold 44 négyszögöl, a szabadosoké 100 hold 568 négyszögöl, míg az urasági birtok 2451 hold 250 négyszögöl.45 Ez az állapot pedig az elkövetkezendő mintegy száz évre meghatározta a település birtokviszonyait, életét. A falu a szabadságharc idején megint a hadak országútjába esett. Jelacic seregeinek károkozása közismert. A horvátok okozta károkat pár év múltán, 1852-ben összegző iratok közt említés történt Keresztesről is. A pákozdi csata után elvonuló horvát sereg eszerint feltörte a pincéket, a bort megitták vagy kieresztették.46 A község 1970 körül még élő öregjei szüleiktől, nagyszüleiktől több-kevesebbet hallottak az akkori eseményekről. Közülük érdemes néhány elbeszélést ismertetni: „Ere mentek a horvátok. Öreg szülém e^ernyócs^á^negyvenbe született ott a S\ücs Verbungék hágiikná. Asytán nyóc esztendős vót, mikor ere mentek a horvátok. Emenekütek elöllük Somosmábo, az erdőbe. A% erdőbe menekűtek. A horvátok ott mentek e az országúton, főfelé, nem is tutták, hogy az erdőbe vannak. Az Ujjhegybe meg a horvátok elengett ék a bort, meg a kádokba belepiszkitottak. Mer szüretkor vót, kinn vótak a kádok. A szüle szokta mesényi, én meg nemfelejtettem e. A Mészfroséknak a temetőné, az Ujjhegybe van a pincéjük, eggy kübül készfítt pince. Eerészegettek a horvátok itt, asytán az egyik Mészáros tizenkettőt agyonvert közüliük. Nagy erős ember vót. A horvátok ezernyócszáznegyvennyócba egyutottak Pákozdig, ott megütköztek a honvédokka, ezek megverték ükét, beleszoritották a pákozdi tóba. Asgtán ere gyüttek, menekűtek Horvátországa. Akkor még nagyon sok bor vót Köröszjösön, azok meg nagyon szerették a bort, mindig ittak, részegek vótak. Apám meséte, hogy az édesaptya ment ki Borbálláro, a szpllóbe Örsi Péter bátyámurammal, aki nagy, erős ember vót. Eggy horvát meg ott bóbiskót a pince előtt berúgva. Azt meg úgy pofonvágta a nádozp sulyokka, hogy mingyá meghat. Ott temették e. Nem ért haza a horvátok közp talán eggy se, mer mindig részegek vótak. ” A népi emlékezet tehát úgy tudta, hogy 1848-ban a község már két szőlőheggyel rendelkezett, a Borbálái szőlőkön kívül az Újheggyel is. A falu közveden közelében, attól északnyugati irányban, a móri országút mellett fekvő, kissé dombos területen, az Újhegyben a 19. század első felében tehát már folyt a szőlőművelés. A területet korábban Eóherésnek, másként, illetve egy részét hosszabb ideig Páskomoknak nevezték. Az utóbbi kifejezés a latin pascumból származik, ami legelőt jelent. Ennek, a telkes jobbágyokétól elkülönített zsellérlegelőnek felparcellázásával, feltörésével, szántóvá alakításával azonban a legelőterület megszűnt. Indokolt a folyamattal részletesebben foglalkozni. A történtek megértését elősegíti a különböző időszakban készült térképek áttekintése. Az Első Katonai Felmérésen (1763-1787) a Borbálái szőlőhegy mindkét része, vagyis Öreghegy és Szarka-hegy szőlővel csaknem teljesen beültetett területként lett jelölve. A mai Újhegy területén viszont szőlőnek még nyoma sincs. A Második Katonai Felmérésen (1806—1869) viszont a mai 81. sz. főút és a mai szilárd burkolatú dűlőút közötti terület már szőlővel betelepített, rajta présházak is vannak. Ám a dűlőúton túli további terület még nem szőlő művelésű. A Harmadik Katonai Felmérés (1869—1887) térképén a mai Újhegy Károly-hegy néven szerepel. A többször említett dűlőútnak immáron mindkét oldalán telepített szőlőkkel. Ezektől északkeletre egy, szinte szabályos négyszög alakú, vagyis kimért szántóterületet tüntet fel. Dűlőmegosztás és parcellázás nélkül. Az 1883. évi kataszteri térképen a mostani Újhegy Eóherés megjelöléssel tűnik fel. Ezen is a dűlőút mindkét oldalán, vagyis két dűlőben szőlők és présházak láthatók. Az északkelet felé eső további három dűlő is Lóherés néven szerepel, szántóként, felparcellázva. A legutóbbi időkig ezt a három dűlőt emlegették Páskomoknak. A Magyar Királyság térképén (1869—1887) már csak a mai Újhegy neve Károly-hegy. A szántóterület ezen is 3 dűlőre oszlik. A 19. század első felének újhegyi szőlőművelését nem csak az 1848-as eseményekkel kapcsolatos népi emlékezet bizonyítja. Hanem tárgyi bizonyítékul szolgált Huszár Kiss Lajos mára elbontott présházának bejárati ajtaja fölött az 1844-es évszám. Az 1848-ra visszaemlékezések már jelentős mennyiségű, itt termett borra utaltak. Présházat is akkor 42 MNL OL P. 414. Károlyi család levéltára. Károlyi György iratai. 43 MNL FML Sárkeresztes, cédulaanyag. 44 MNL FML Sárkeresztes, cédulaanyag. 45 MNL FML IV. 109. Fejér Vármegye első alispánjának iratai 1848—1849. Sárkeresztes. 46 MNL FML IV. 153. Székesfehérvári Cs. Kir. Megyehatóság iratai 1850—1860. 181
