Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza
Pálija István: Fejér megye Solti székének történeti földrajza küldött képviselte a megyét. A végleges visszaköltözés 1689 folyamán következett be. Május 19-én, Budán megtartották Pest-Pilis-Solt vármegyék első nádori közgyűlését [generális congregatio), ahol rendelkeztek a vármegyék közigazgatásáról. A kuruc időkben Pest-Pilis-Solt megye közigazgatása kétfelé vált.132 A megye kisebb része, Pest és Buda, vele együtt a pilisi járás (egykori Pilis megye) falvaival és az 1703 augusztusában megválasztott új tisztikarral együtt a császári oldalon maradt.133 A megye nagyobb része, benne Solt megyével, Rákóczi oldalára állt, így ott 1704 májusában létrejött a „kuruc vármegye”. Ennek állandó központja nem volt, a harci helyzet változásait követve eleinte mezővárosokban, később a megye északkeli szélén fekvő falvakban, az utolsó időkben pedig már a szomszédos Heves megyében tartották a közgyűléseiket.134 A megye falvai megszenvedték a hódoltság utolsó évtizedeit és a kuruc háborúk időszakát.135 Számos település a „felszabadítók” áldozata lett. Buda visszafoglalása utáni években széledtek el a Solt melletti (Duna)Egyhága és Bojár, továbbá a sárközi (Duna)S%entbenedek, Bóvár, Drágszél, Miske, Zádorés Vantjt lakói.136 A solti járás kialakulása és története a 18. század elejéig Fentebb szó volt arról, hogy a járások [processus) eredendően nem közigazgatási, hanem pénzügyi igazgatási célzattal jöttek létre a 14. század második felében. Szerepük alapvetően a királyi adó beszedésének lebonyolításában volt. Számuk a szolgabírákhoz igazodott, így a középkori megyéiméi általánosnak mondható négy szolgabírához általában négy járás tartozott. Fejér megye különös kivétel, ugyanis nyugati felén (fehérvári szék) négy, míg a számunkra érdekes keleti felén (solti szék) két szolgabíró tevékenykedett a 14. század elejétől a 16. század elejéig, a solti szék vármegyévé alakulásáig.137 Ebből az időszakból nincs adatunk solti járásokra, pedig a többi vármegye példája alapján a két szolgabíró miatt — elméletben — legalább két járásnak létezni kellett volna. Később, Solt megye rövid önálló időszakából, majd Pest és Solt 1569-es egyesülése utáni időből sem maradtak fenn adatok a járásokról. Ezzel szemben, az egyesült Heves és Külső-Szolnok megyéknél, melyek Pest-Solt megyékkel együtt Egerben működtek a 16. század második felében, már említettek járásokat.138 A 15 éves háború utáni évtizedekben létrejött Pest-Pilis-Solt megyében három járást találunk, amelyek többé-kevésbé az alkotó megyékkel voltak azonosak, és a solti járás kivételével területük nagyjából igazodott is a korábbi megyék kiterjedéséhez. 1650-es évektől a járások száma négyre nőtt, ugyanis a pesti járásból létrejött a váci és a kecskeméti járás.139 E négy járást gyakran sorszámukkal említették: az első volt a kecskeméti, a második a váci, a harmadik a pilisi és végül a negyedik a solti járás.140 Ez a felosztás 1791-ig, II. József közigazgatási reformjainak idejéig maradt fenn.141 A 17. század elejétől 1715-ig számos ponton változott Pest-Pilis-Solt megye, azon belül pedig a solti járás kiterjedése. A 15 éves háború után a 17. század utolsó harmadáig ide sorolták a kun Szabadszállás, Kunszentmiklós, valamint Halas településeket.142 1656—59 között a kiskunok ugyan rövid időre függetlenítették magukat a vármegyétől, azonban vissza kellett lépniük, mert nem tudták megvédeni magukat a felvidéki katonaságtól (lásd lentebb a Solt megyei parasztvármegyét!). Végül 1682-ben nádori döntésre a kiskun települések és puszták jelentős része, majd 1693-ban már Halas városa is elszakadt a vármegyétől.143 A török hódoltság idején Bodrog megye közigazgatása teljesen megszűnt, a felszabadulás után pedig számos, egykor Bodroghoz tartozó települést a solti járásba soroltak. 1692-ben itt találjuk Baja, Mélykút, Jankó (Jánoshalma), Szenemle, Pandur, Kákony, Csanád, Sükösd, Bogyiszjó falvakat.144 Bács-Bodrog újjászervezése után Jankó, Mélykút és Baja visszakerült, azonban Sükösd, Csanád, Kdkony, Pandúréi Szeremle Pest-Pilis-Solt megyében maradt.145 132 SCHRAMEK 2016, 57-91. 133 BÁNKÚTI 1997,25. 134 1706: Aszód, 1707: Nagykőrös, Boldog, Verseg, 1708: Boldog, Szendőrinckáta, Hatvan, Nagykőrös stb., Id.: BOROSY 1994. 135 BOROSY 1987,115-116 (4604. sz.) 136 KOSÁRY 1956,19. 137 C. TÓTH 2010b, 325-326; KÁROLY 1896, 304-306. 138 SCHRAMEK 2016, 20. 139 SCHRAMEK 2016, 20. 140 KISS - SCHRAMEK 2006, 62-65 (139. sz.) 141 SCHRAMEK 2016, 24. 142 BOROSY 1983, 64 (276. sz.) 143 SCHRAMEK 2016, 24; HATHÁZI 2000,197. 144 BOROSY 1987, 287-288 (F 47. sz.) 145 BOROSY 1985, 2351. sz.; 1986,18-19 (3157. sz.) 152
