Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza
Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza Parasztvármegye Solt megyében A bevezetőben szó volt arról, hogy a parasztvármegye nem önálló megye, hanem csupán egy pótlólagos rendvédelmi szerveződés volt. Számunkra a Solt megyei parasztvármegye különösen fontos a 17. századi települések története kapcsán. A 17. századi vármegyei iratokban gyakran előfordulnak a végvári katonák túlkapásairól szóló panaszos iratok. A ráckevei jegyző egy 1653. évi leveléből például tudjuk, hogy a végváriak, a „nyugofosztó tolvajok ” elrabolták a keveiek 92 lovát, s míg a keveiek azok keresésére indultak, egy másik csapat elhajtotta a keveiek, dömsödiek és kunszentmiklósiak ezer marháját, az állatokat őrző szolgákat pedig meztelenre vetkőztetve hagyták a pusztában.146 1668-ban a messzi Abaújból érkezett katonák hajtották el a szentmiklósiak marháit az általuk bérelt Dabas és Gyón pusztákról. Kegyedenségükre jellemző, hogy leölték és felgyújtották azokat az állatokat, amelyek nem bírták tartani az iramot.147 Ugyanebben az évben a szalkszentmártoniak 250 marháját lopták el Szendőrinc pusztáról az ónodi és korponai végvár katonái.148 A solti parasztvármegye kialakulásának ideje nem ismert, valószínűleg a 15 éves háború utáni időszakban jött létre a Pest-Pilis, Heves és Külső-Szolnok megyei parasztvármegyékkel együtt. Az első ismert írott források 1657-ből maradtak ránk Pest-Pilis-Solt megye jegyzőkönyveiben, azonban itt már egy kialakult, olajozottan működő rendszerről kapunk adatokat. A parasztvármegye megalakulása tehát jóval a század közepe előtt meg kellett, hogy történjen.149 150 A 17. század második felében a sold járásban két hadnagyság létezett. Az első a járás felső részét fedte le, ide tartoztak a Dömsöd és Solt közti települések. A második a járás alsó részét, Harta — Kalocsa — Dusnok — Szeretnie környékét foglalta magában. Néhány Solt megyei helység (Izsák, Szenttamás) a kun településekkel együtt a kecskeméti járás negyedik hadnagyságába tartozott ekkor (5. ábra).TM A parasztvármegyék működése, ahogy már fentebb a paraszti önvédelem kialakulásánál szó esett róla, a török és a magyar urak közötti manőverezésről szólt. A 15 éves háború után a török évtizedekig hagyta, hogy a parasztság megszervezze helyi védelmi szervét, s a számára egyeden engedélyezett fegyverrel, a fokossal szükség esetén meg is védje magát. A magyar oldal is szorgalmazta a parasztság ellenállását a bűnözőkkel szemben, hiszen a törökhöz hasonlóan a magyar oldal is adót remélt a visszatelepülő falvak és városok lakóitól. A török viszonylag passzív magatartásával szemben azonban aktívan igyekezett korlátok közé szorítani a parasztvármegye működését. A korai időkben számos túlkapás, önbíráskodás történt a parasztkapitányok ügyintézései során, ezért Pest-Pilis és Solt megyékben 1638-ban, illetve 1667- ben szabályzat készült az ügyek egységes lebonyolítására.151 1660-ban a török fél is bekeményített: küszöbön állt egy újabb háború, s mivel gyanússá vált a hódoltsági vármegyék kapcsolata a felvidéki tisztikarral, megtiltotta a parasztság fegyverviselését.152 153 A parasztság szorítóba került, fegyver nélkül ugyanis tehetetien volt a falvakra, városokra törő végváriak és egyéb rablók ellen. A fegyverviselést tiltó rendelet miatt több helyen fel is függesztették a parasztvármegyék működését. Számunkra különösen érdekes, hogy a dunamelléki parasztvármegye 1663. április 2-án gyűlést tartott a Kunszentmiklós közelében található Fekete-halmon.b3 A gyűlés, korabeli szóhasználattal élve „concursus”, a parasztság kétségbeesett próbálkozása volt az egyre romló közbiztonság kezelésére.154 Az eseményt leíró oklevél kezdő sorai szerint a „Duna mellyikin, Es kin agpusgtán egynéhány Faluk ó'sgve gyűlvén, Fekete halom nevű Dombhoz helyeknek megb maradasaert ag rajtok hatalmaskodók ellen a kik ag Magyar partrul vadnak. ” 155 E kezdő sorokból megtudjuk, hogy a magyarok, azaz egészen pontosan a végvári katonaság miatt határozták el magukat a gyűlésre. A szövegből azonban nem derül ki, hogy mely Solt megyei településekről, mely hadnagyságokból érkeztek küldöttek. Fennmaradt azonban a dunamelléki falvak (Kun Sgentmiklós, Fülöp Szállás, Isáák, Sólth, Egy hág, Apostag, I/ecse, Sgalkay Sgent Márton, Tass, Dab, Dömsöd és Eacgkahágd) 1671. évi, „eötpecséttel confirmált, hétpunctumokból álló” levele, melyben a nemesi vármegyét fenyegették azzal, hogy ha az nem vizsgálja ki panaszaikat, a királyhoz fordulnak.156 Erős a gyanú, hogy az 1663. évi gyűlés résztvevői kivétel nélkül azonosak lehettek a vármegyének ultimátumot adó, a közbiztonsággal elégededen falvakkal. Az 1663. évi feketehalmi oklevélben külön rendelkeztek a pusztákon tartott állatok védelméről, ugyanis az erőszakos rablások jelentős részénél 146 KISS - SCHRAMEK 2006, 51. sz. ,J" PÁNYA 2015, 19-20. 148 BOROSY 1999, 47—49. 149 SZAKÁLY 2001, 472. 150 SZAKÁLY 1969, 120-122; 2001, 474, illetve ugyanitt az V. sz. térkép; HEGYI 1965, 865. 151 GYÁRFÁS 1882,24. 152 SZAKÁLY 1991, 150-151. 153 Fekete-halom: egyes vélekedések szerint a Szabadszállás határában fekvő Lapos-halom lehetett, melyet a helyiek régente Fekete-halomnak is hívtak. Ismerünk egy másik ilyen nevű halmot a Szalkszentmártonhoz tartozó Szendőrinc puszta keleti szélén is. 154 SZAKÁLY 1969,46-47. 155 BÉKÉS 1990,247. 156 BOROSY 1984,1488. sz. 153
