Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza
Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza Pest és Solt megye küldöttei együttesen vettek részt az országgyűléseken.109 A módosabb nemesek és a tisztviselők elmenekülése után nem állt meg az élet a megye területén. A mohácsi csatát követő másfél évtizedben jelentős népmozgások indultak el, főleg a hadjáratok, portyák útvonalába eső tájegységeken. Szakály Ferenc szerint az 1541-es török megszállás, majd a hódoltság kiépülése ezt mérsékelte és idővel visszafordította. Amint észlelték az elmenekült lakók, hogy a hódítók nem a kiirtásra, hanem az adóztatásra törekednek, néhány éven belül visszaszállingóztak eredeti lakhelyükre. Hegyi Klára kutatásaiból kiolvasható, hogy a hódoltság első fél évszázada nem okozott olyan komoly károkat a településhálózatban, mint azt Ferdi török történetíró fentebb idézett művéből gondolhatnánk. A török adóösszeírásokból az is kiderül, hogy Solt megye Duna menti részén jóval kisebb volt a pusztulás mértéke, mint az említett keleti, kun szállásokkal határos vidéken. A késő középkori településhálózat, ha hiányosan is, legnagyobb részében megélte aló. század végét.110 111 Az elnéptelenedett települések területét többnyire a közelebbi, szomszédos lakott települések vették birtokba. Kezdetben folytathatták az egykori szántók művelését, kertek gondozását, később azonban egyre inkább elterjedt az egyszerűbb és jövedelmezőbb (marha, ló, birka) legeltetés. Ezt igazolja az is, hogy a század közepétől a török hódoltság végéig sorra találkozunk a puszták bérléseivel és a jogtalan használatokkal foglalkozó iratokkal. Példaként Kecskemét bérelte többek között Ágasegyházát, Bábonyt és Páhit, Dunapataj Miklát, Inámot,, Akasztót és Szentimrét, Hanyik használta Ácsot, Gombolyagot, Homokmégy használta Kiskőröst, Polgárdot és Osteleket, Solt pedig Tételt és Tetétlent.m Pest-Solt megyék települései számára viszonylagos nyugalommal telt az 1568—1591 közötti, közel negyed évszázad. A szakirodalomban „háborús békeévekként’ tartják számon ezt az időszakot. Mind a török, mind a magyar oldal igényt tartott a hódolt megyék lakóinak adóira és szükség esetén különféle munkákra (szekeres szállítás, várépítés stb.) is kötelezték őket. Mielőtt továbbmennénk a megyék történetének bemutatásában, egy kis kitérő következik a menekült vármegyék működéséhez. A felvidéken ténykedő, hódoltsági megyék tisztikara nemigen foglalkozott azzal az „aprósággal”, hogy Pest-Solt, Pilis, Heves és Külső-Szolnok megyék egésze, vagy jelentős része tulajdonképpen a török hódoltság területére esett. Szakály Ferenc hívta fel arra a figyelmet, hogy a közgyűlési jegyzőkönyvekben és egyéb jogi vagy közigazgatási iratokban nemes egyszerűséggel nem vesznek tudomást a török jelenlétéről. A háborús évekből származó iratokból olyannyira hiányoztak a törökökkel kapcsolatos bejegyzések, hogy - Szakályt idézve - úgy tűnhet, a Habsburg hadsereg egy-egy hadjárat idején „árnyékbokszolást” végzett.112 Hasonló jelenséget tapasztaltam a Dunapataj határában létezett szentkirályi török palánkvár kapcsán végzett adattári kutatásaim során. A Pest megyei levéltár őrzi az ősi, solti széki Tetédeni—Földváry nemzetség levéltárát. E gazdag, s a szék települései szempontjából igen fontos iratanyagban egyetlen hivatalos vagy magánjellegű írás sem található, melyben a Szentkirályon 1560—1600 között létező török helyőrségre vonatkozó bármilyen adat előfordult volna.113 E tudatosnak tűnő hallgatás azért érdekes, mert a 2016-17. évi terepi és adattári vizsgálataink szerint a vár és a falu párhuzamosan működött a 16. század utolsó évtizedeiben, tehát a birtokos családnak tudnia kellett a török jelenlétéről. Ha máshogy nem, az adók beszedésére kiküldött egri katonákon keresztül.114 A zsitvatoroki békétől a kuruc háborúk végéig tartó időszak (1606—1711) A 15 éves háború rengeteg szenvedést és pusztulást hozott a hódoltságbéli megyék, így Solt megye számára is. Az itt élőknek a legnagyobb gondot az Alföldön telelt krími tatár segédcsapatok okozták, akik fosztogattak s kíméledenül felélték a települések készleteit (s^éna, abrak, élelmiszerek). Solt, Dömsöd és a Tass melletti Szenttamás bírái panaszkodtak is 1594-ben a vármegyének, hogy a környékükön táborozó tatárok miatt nem tudták megfizetni a rájuk eső adót (dé^sma). Három évre rá, 1597-ben a tatárok végigpusztították a Duna-Tisza közét, s a korabeli feljegyzések szerint csupán a három városban (Kecskemét, Kőrös és Cegléd) maradtak lakók.115 * Ekkoriban néptelenedett el véglegesen a megye északkeleti szélén fekvő Adacs, Baracs és a sárközi Szentkirály, illetve a megye területébe ékelődő kun BeszterP6 Két évtizedre elhagyták lakói a szomszédos kun Tatárszentmiklóst, Tülöpszállást és Szabadszállást is.117 A szalkiak még a háborús években 109 FRAKNÓI 1883,191. 110 SZAKÁLY 2001, 336-339; HEGYI 1995, 49. 111 SZAKÁLY 2001, 350-355. 112 SZAKÁLY 1991,149. 113 MNL PML A „Földváry-nemzetség” levéltára XIII. 2. 114 PÁNYA-ROSTA 2015, 262-264. 1.5 SZAKÁLY 1995,131; 2001, 430. 1.6 KÁLDY-NAGY 1985, 58-59,101-102, 126-127. 117 FEKETE 1861,183-186. 150
