Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Mesterházy Gábor: Árpád-kori településrészlet Székesfehérvár - Kisfaludon
Mesterház Gábor: Árpád-kori településrészlet Székesfehérvár — Kisfaludon maradt. Mélysége 35—40 cm. A csatornázás során bolygatták, kemencéje nincs, két cölöplyuka a déli oldal közepén a házfaltól 40 cm-re található egymás mellett. A 156. ház (20. ábra) 3,1x3,0 méteres, közel négyzet alakú épület, keleti oldala a csatornázás során elmarkolásra került. Északkeleti sarkában kőkemence maradványait tárták fel, három cölöplyuka egyvonalban, nyugat—keleti irányban, a ház középtengelyében található. Mélysége megközelíti az 50 cm-t. Utólag a 150. árokból kiinduló 154. árok metszi, esése is a házba vezet. Betöltése az alsó szintjén mintegy 15 cm vastagságban kevert szemcsés, agyagos, felette helyenként látható az I. járószint 5—10 cm vastagságban. Ezen egy vékony humuszbetöltés figyelhető meg, amin a kb. 3 cm vastagságú, szenes II. járószint található. A legfelső rétege sárga szemcsés, foltos humuszbetöltés. A 18/4-es ház (21. ábra) 4,3x3,2 m nagyságú, mélysége a déli oldalon 5 cm, az északin 40 cm. A délkeleti sarkán található a padlószinttől 10 cm-es magasságban tapasztott kemencéje, amelynek boltíve a déli oldalon megmaradt. A ház közepén egy 50 cm átmérőjű kör alakú, összeszűkülő gödör található. Tájolása észak—déli. Legnagyobb alapterületű, és utólagos beásásokkal leginkább bolygatott háznak bizonyult a feltártak közül a 30/2-es (22. ábra), amely 4,5x3,3 m nagyságú. Északnyugati sarkában egy mély gödröt ástak, délkeleti sarkától 25 cm-re egy gödröt mélyítettek, amelyet összekötöttek a ház sarkával egy sekély árokkal. Időhiány miatt nem bontották ki a ház nyugati oldalát, ami biztosan tisztázhatta volna az árokkal való kapcsolatát. A ház körül lévő 30/1 (É), 30/9 (D) és 30/11-es (Ny) számon futó objektumok egy árokrendszer tagjai. A 30/11 -es árok kialakítása során feltehetőleg elbontották a veremház nyugati falát, azonban a kemence déli oldalának felmenő falazata épen megmaradt. A ház kemencéje a délnyugati sarokban található, és a két rövidebb oldalon egymással szemben két cölöplyuk helyezkedett el. Összességében tehát mind a nyolc veremház az Árpád-kori lakóépületek jellemző formai jegyeit mutatja — a kemence elhelyezkedése, cölöplyukak száma, épületek mérete —, azonban azok igen változatos szerkezetűek. A kemence elhelyezkedése szempontjából négy házban a déli vagy délkeleti oldalon található, egy esetben északkeleten, kétszer pedig nem volt nyoma. Hat esetben tapasztott, egy esetben kőből rakott kemencét tártak fel. A bejáratot egyik esetben sem lehetett azonosítani, csak helyét feltételezni. A cölöplyukak elrendezése is eltérő, a ház tengelyében lévő két, illetve három ágasfás rekonstrukcióra is van példa ugyanúgy, mint a szórt vagy cölöplyukak nélküli példákra. A házak csoportosításának egyik fontos szempontja a házak belső mérete, ami a rendelkezésre álló terület és a lakhatóság összefüggésének fontos mércéjévé vált. Az Árpád-kori veremházak méretéből a kísérleti régészet eredményei71 miatt fontos összehasonlító adat lett.72 Az 51. ház 8,3 m2-es mérete még Árpád-kori viszonylatban is kisméretűnek számít, azonban ebben az esetben a kemence nem vont el helyet a lakótérből. A 9-10 m2 körüli méret (156., 58., 127. ház) szokványosnak mondható, a 13 m2 (110. ház) és a közel 15 m2 (30/2. ház) azonban már nagynak minősül ebben a korszakban. A klasszikusnak mondható két ágasfás-szelemenes tetőszerkezet rekonstruálható a 30/2-es ház esetében, míg a 156. háznál a fenti tetőszerkezet kiegészülhetett egy harmadik közbenső tartóoszloppal. Külön érdekes az, hogy az Árpád-kori viszonylatban nagynak számító épületnek csak kettő, a kisebbnek viszont három ágasfa támasztotta a tetőzetét, hiszen előbbi esetben jelentősen nagyobb teher nehezedett az ágasfákra. Az 58. ház négy cölöplyukának elhelyezkedése már újabb kérdéseket vet fel. A két sarokban lévő cölöplyuk között elhelyezkedő harmadik közelebb található az északnyugati sarokhoz. Talán arra gondolhatunk, hogy ez egy keskeny, szögletes gádort73 jelez, mint az egyik Esztergom — zsidódi,74 két rákospalotai75 példa és a Méri-féle ádagház76 esetében. A 127. ház két megmaradt cölöplyuka is a bejárat helyét engedi sejtetni, azonban hiányoznak az „ágasfás” cölöplyukak. A beljebb - a ház falától 30-40 cm-re - elhelyezkedő „gádortartó” cölöplyukak szerepe megítélésem szerint mind a rákospalotai,77 mind a jelen, kisfaludi esetben bizonytalan. A tetőszerkezet szempontjából nem aggályos, hiszen ezzel a megoldással a tetőszerkezet egy újabb támasztékot kap. A kemencék helyének vizsgálata fontos szerepet tölt be a házak szerkezetének meghatározásakor, az eddigi megfigyelések azt támasztották alá, hogy általában az agyagból tapasztott kemencékkel szemközti vagy átellenes oldalán található a bejárat. Az 58. házban a déli oldal közepén, a 30/2-es házban a délnyugati sarokban, míg a 110. házban az északkeleti oldalon helyezkedett el a kemence. A 156. ház északkeleti sarkában egy kőkemence elemei maradtak fent egy kupacba roskadva, azonban a kemence egészének megfigyelésére nem nyűt lehetőség a csatornaárok bolygatása miatt. A 71 BAKAY 1989, 141; SABJÁN 1999, 131-176. 72 MICHNAI 1981, 228. 73 SABJÁN 1999,138-139. 74 MOLNÁR 2001,114-116. 75 BEN CZE 1999,21. 76 MÉRI 1970, 111. tábla 77 BENCZE 1999,31. 96
