Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Szemle
Alba Regia 45. (2017) 481-482. Lukács László Karácsony Molnár Erika: Dúsgazdagolás Egy székelyföldi farsangi dramatikus játék Életmód és Tradíció 14. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet. Budapest, 2016. 178 p., 69 színes és fekete-fehér fénykép, 7 ábra Karácsony Molnár Erika arra vállalkozott, hogy az Udvarhely megyei Szentegyházán és a Csík megyei Ditrón ma is élő farsangi népszokást, az ördögbedehemezést vagy dúsgazdagolást dokumentálja, elemezze. Kutatása közben kiderítette, hogy ez a húshagyókeddi népszokás nem más, mint a szegény Lázár és a dúsgazdag bibliai történetének (Lk 16, 19-26) dramadkus játéka, ami a 17. században keletkezett, ismereden szerzőtől származó Comico-Tragoedia moralitásból, ponyvanyomtatványok közvetítésével került a székelyföldi népi színjátszás repertoárjába. Szentegyházán és Ditrón 1995 és 2004 között végzett helyszíni kutatásai során a dramadkus játék szervezésére, betanulására, előadására, tárgyi világára kiterjedő változásvizsgálatot végzett, melynek során videofilmét is készített a szokásról. A mű szerkezete jól átgondolt: hat fő részre tagolódik. Témaválasztásának indoklását követően a forrás, a 17. századi Comico-Tragoedia irodalomtörténed és színháztörténeti kutatási eredményeit foglalja össze, majd a 20. század elejétől nyomon követhető publikációkat, gyűjtéseket veszi számba, amelyek néprajzi szakirodalmunkban megjelentek a témával kapcsolatban. A tanulmány gerincét a IV. és az V. fejedet alkotja, itt mutatja be a szerző a két települést és helyszíni kutatásainak eredményeként, a szereplőkre, kosztümjeikre, rítuseszközeikre fókuszálva a szentegyházi ördögbedehemest és a ditrói dúsgazdagolást. Zárófejezetében a szokás bemutatásának, fennmaradásának egyéni és közösségi motivációit elemzi. Mellékletében olvashatjuk Szentegyházáról a szokásszöveg korábbi előadásáról fennmaradt kéziratos változatát, a szentegyházi ördögbedehemes szövegét 1996-ból, énekeinek kottáit, a ditrói Dúsgazdag játék szövegét 1999-ből. Munkáját nagy mennyiségű, gondosan válogatott fényképillusztráció teszi szemléletessé, a szerző felvételei. Ki kell emelni a szereplők térbeli elhelyezkedéséről készített rajzait, a népszokás változásait, a szereplőket, kellékeiket, öltözetüket bemutató táblázatait. Karácsony Molnár Erika említi, hogy Ditrón nem csupán farsangi ördögbedehemezés van, hanem karácsonykor is járnak a bedehemesek (angyalbetlehemezjs). Ehhez kapcsolódóan hivatkozni kellene Földes László Л Budajenőre telepített székelyek bet/eheme^ése című klasszikus tanulmányára (Ethnographia LXIX. 1958. 209—259). Budajenőre ditrói székelyeket telepítettek, közülük való Küsmődi Bálint, akitől a bedehemezés szövegét Földes László 1953-ban lejegyezte. Fordítsuk figyelmünket a könyv két legfontosabb fejezetére, amelyekben Karácsony Molnár Erika a saját maga által kidolgozott rendszerben mutatja be a dramatikus játékot! A szentegyházi ördögbedehemest előadni szándékozó fiatalok nagy súlyt fektettek a játék pontos megtanulására. Szépen mutatja be a tanulás, felkészülés folyamatát, annak komolyságát. Ez azért lényeges, mert évről-évre ismédődő jeles napi szokásainkkal kapcsolatban akár a spontaneitás is felmerülhetne: a szereplők gyermekkoruk óta, sok éven át szemlélői a szokásnak, s mire ők lesznek a szereplők, addigra mindent tudnak. Szentegyházán ez korántsem így van. Itt a Gazda tanítja be a fiatalokat, aki már korábban szerepelt a játékban. A fiatalok részéről történő felkérése is komoly szándékot, odaadást jelez: „Es akkor egy olyan fiatal gárda került, hogy eljöttek hezyám..., hogy egy ördögbetlehemet tanuljunk, és maga vegyen kézre és tanítson ki minköt, és ajánlkozunk, és szót fogadunk magának, akkor tanuljuk ki, és a faluba játszódjuk meg. ” (1985) A Gazda mondta meg azt is, hogy milyen kosztümöket, maszkokat, eszközöket szerezzenek be. Kéziratos füzetéből a résztvevők leírták szerepüket, megtanulták, ezután kezdődhettek a farsang utolsó 2—3 hetében a próbák. 1985-ben a játék betanulása olyan jól sikerült, hogy „nem mondta senki az előadások után, pedig megnézték az öregek is..., hogy valami nem úgy volt, ahogyan régen. ” A szokásesemény idejéről, helyszínéről megtudjuk, hogy az ördögbedehemest az 1950-es évekig a farsang utolsó három napján adták elő házaknál. Menet közben az utcán az ördögök és a kaszás halál ijesztgették a falu népét, tréfálkoztak velük. Az 1950-es évek végéig az ördögbedehemezést más településen is előadták (Kápolnásfalu, Máréfalva, Csíksze-481
