Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Szemle

Ltkács László'- Hála József: Különös kövek, csodás csontok. Kilenc dolgozat a népi geológia köréből együtt e hagyománykor áttevődött a Tokaj-Hegyaljára, de számos ilyen adat származik a Felvidékről, néhány Sopron környékéről is. A Börzsöny Hála József fő gyűjtőterülete, doktori értekezését is az itteni kőbányászatról és kőhasznosításról írta, de nem kerülték el figyelmét egyéb népi geológiai témák sem. Utóbbiakat foglalta össze Ásványokkal és kőzetekkel kapcsolatos néprajzi adatok a Börzsönyből és környékéről címmel. A börzsönyi piros gránát-kristályokból nyakékek, nyakláncok, dísztár­gyak készültek, gyógyszeralapanyagként, sőt puskagolyóként is felhasználták őket. Naszály és a Duna-balparti hegyrö­gök porrá tört gipszkristályával, a forrasztó kővel háziállatok törött lábát tudták összeforrasztani. Felforrósított kövekkel így történt a vízmelegítés: !УА XIX. század közepén a gyógyerejéről híres diósjenői Kámor-pataki fürdő és a Zsibak-forrás vizét a környező árkok falaiból kiszedett és rőzsetűzön felforrósított homokkődarabokkal melegítették fel úgy, hogy azokat egy »gally-sátor« alatt álló, vízpel telt kádba dobták. A homokkőben bőségesen előforduló ősmaradványok héjaiból kioldódó mész növelte a vízgyógyhatását. ” (89. old.) Kősziklákon látható különféle természeti képződményekben óriás termetű ősemberek lábnyomatait, Jézus és szamarának lábnyomait vélték felismerni. A földevés (geofágia) egyik hazai előfordulását Csesztvéről (Nógrád m.) közli, ahol éhinség idején sárgás fehér, porhanyós fóldnemet fogyasztottak. Erdély miocén homokkő-konkrécióit, a gömbköveket Kolozsvárról mutatja be gazdag művelődéstörténeti emléka­nyag felidézésével. Közülük a leghíresebbet a belvárosi unitárius templomban őrzik: ezen állva a „Thorda- és a Belközjput­­cza szögletén”hirdette 1568-ban Dávid Ferenc az unitárius vallás tanait. „Noé szőlője” Istenmezején (Heves m.) kővé vált egy etikátlan cselekedet következtében: a szőlőt kérő állapotos asszony, koldus, Jézus és Péter apostol, beteg gyermekek anyja vagy remete megátkozza a kérés teljesítését megtagadó szőlőtulajdonost, hogy tőkéi kővé váljanak. Noé szőlője természeti képződmény, földtani látványosság a Tarnavidéki Táj­védelmi Körzetben. Az eocén kori nummulitiszek maradványait leginkább lencsékhez vagy pénzekhez (kőpénzek, Szent László pénze) hasonlították. Keletkezésüket elsősorban Szent László királyunk személyéhez, a pogányok elleni harcaihoz kapcsolt mondákkal magyarázták. közelmúltban végsytt néprajz} gyűjtésekből kiderül, hogy a Felvidéken (a történelmi Magyarország északi részén) és a mai Eszak-Magyarországon, például Baracán, Debrődön, Fejtáron, Regéten, Sárospatakon és Nyitraegerszegen is ismerik Szent Lászjó király és a kővé vált pénzek mondáját, azonban e tájon a nummulitiszekkel, azyz a »kőpénzekkel« és más kővé váltakkal kapcsolatban egyéb történetek is keletkeztek. ” (157. old.) Tanulmányában ezeket mutatja be Hála József. A kötet címében jelzett csodás csontokkal a Mamutcsont a hálóban, a múzeumban és a várkapun című tanulmányában foglalkozik. Megtudjuk, hogy a Tisza medre az ősemlősöknek, a gyapjas mamutoknak és a gyapjas orrszarvúknak eu­rópai viszonylatban is az egyik legjelentősebb lelőhelye. Halászaink hálójából így számos értékes csontlelet került köz­­gyűjteményeinkbe, jutott belőlük várkastélyainkba, városházák kapuja fölé, sőt a nagyszebeni templom kapujára is. A tanulmány e láncra vert „óriáscsontok” sorsának alakulásával foglalkozik: szerencsés esetben múzeumba kerültek. A kötet zárótanulmánya Hála József és Magyar Zoltán közös munkája: Az oltatlan mésszgl elpusztított sárkány. Egy alsórákosi monda népi hagyományköre. Alsórákoson (Nagy-Küküllő m.) a sárkányölő típusú mondák legkülönlegesebb vál­tozatai maradtak fenn. A szerzők az oltadan mésszel elpusztított sárkány mondatípusának helyi változatait és magyar redakcióit veszik számba, néhány nemzetközi párhuzamára is felhívják a figyelmet. Hála József könyve nemcsak tartalmi, hanem formai szempontból is kiemelkedő teljesítmény: külsejével is elárulja, hogy a szerző évtizedek óta szerkesztő is {Néprajzi Hírek, Honismeret). A szerzőitől megkívánt pontosság, egységes for­mai megjelenés, átgondolt, következetesen alkalmazott szerkezet, amely a főszövegrészekre, az irodalomjegyzékre és az illusztrációkra egyaránt vonatkozik, beleértve még a címleírások pontosságát, a képaláírások egységességét is. A formai megjelenés kiválóságában valószínűleg a két szerkesztőnek (Hadobás Sándor, Máté György) is szerepe volt. Hála József tanulmánykötetével hiánypódó, a föld- és néprajztudomány művelői körében nagy érdeklődésre számot tartó könyvvel gyarapodtunk. 480

Next

/
Oldalképek
Tartalom