Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Szemle
Alba Regia 45. (2017) 477^178. Kisbán Eszter Lukács László: Objekte, Lebensformen, Volksbräuche. Thematische volkskundliche Abhandlungen A Szent István Király Múzeum közleményei A sorozat 49. szám, Székesfehérvár, 2016. 592 p. (Bulletin du Musée Roi Saint Etienne Serie A. Nr. 49)* A sokszínű tanulmánykötet annak a munkának német nyelvű változta, amely harmadik kötete volt 2012-ben a szerző magyar nyelvű trilógiájának (amint ott a szerző maga nevezte), amelyet ismertetett Lajos Veronika tollából az Ethnographia(CXXVI. 2015. 534—535). A német nyelvű kötetbe több, összesen 31 tanulmány került. A két változat közt vannak átfedések, de a német kötet válogatása a célközönséghez is igazodott. Ilyen változatos tematikájú német nyelvű publikáció a magyar néprajzból bizonyára fontos tájékoztató és tartós hivatkozási pont lesz, amely egyúttal a Gunda-iskola és kibontakozása egyik útjának dokumentuma is. A magyar előzményhez hasonlóan itt is követhető a szerző négy évtizedes munkásságának útja, ezúttal a német nyelvterületen folyt hosszabb kutatóútjaival megnyílt tematikus lehetőségek hangsúlyosabb felidézésével. Utóbbiak kapcsán egyúttal képet alkothatunk a pályázattal elnyerhető, fiatal és érett kutatók számára egyaránt nyitott német Alexander von Humboldt-Alapítvány tevékenységéről, egykori ösztöndíjasaik útjának figyelemmel kíséréséről és alumnusrik nemzetközi kapcsolattartásáról. Jelen kötet megjelenését például a Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Humboldt-Alapítvány együttesen támogatta. A kötet székesfehérvári bemutatója megjelenésének hónapjában megtörtént, ahol nagyon jóleső érzés volt látni a megjelent közel félszáz, a teret betöltő érdeklődőt, annak ellenére, hogy a meghívóból kiderült, nem is magyar nyelvű kötetről van szó. A városban nyilvánvaló a múzeum munkájának kivételesen erős támogatása mind az Önkormányzat és közigazgatás, mind a közönség részéről, ami láthatóan kitüntetetten vonatkozik az 1974-óta ott dolgozó Lukács László személyére is. A válogatott gyűjteményes tanulmánykötetbe értelemszerűen korábban már megjelent (köztük magyar és/vagy német, szlovák, angol nyelvű) írások kerültek német nyelven úgy, hogy az első közlések óta saját és mások munkáiban történt fontos eredményeket a szerző hozzáfűzte. A témakörök és nézőpontok következő felidézésénél azokat a koordinátákat emelem ki, amelyek a válogatásból kibontakoznak, kimondva vagy csak jelezve, szerkesztéssel vagy ráutalással, és egy-egy részletében kifejtve is. A kötet mindenek előtt a kapcsolatok könyve, kapcsolatok időben és térben egyaránt. Az idő metszetében a késő középkor, a reneszánsz és a 21. század közt mozgunk. Az előbbi felbukkan például abban a kapcsolatban, amire a húsvéti korbácsolás népszokása és annak a középkori egyházi előírásnak az összefüggése közt mutat rá, amely a házassági szexuális kapcsolattól való tartózkodást is előírta a böjti időszakban. A koraújkor kezdetén Rabelais írásában és id. Pieter Bruegel festményén egyaránt megmutatja a kakas-ütés szokását, amikor annak Fejér megyei és dunántúli, ide térképen jól láthatóan a 18. századi telepes nemzetiségi lakossággal érkezett változatait mutatja be. A másik végpont egyebek közt a megyebeli Moha községnek az a nagyon is élő, alakoskodó, adománygyűjtő, „tyúkveró” farsangi szokása, amely 2011-ben került be a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló UNESCO egyezmény keretében épülő magyar nemzeti jegyzékbe. A kötet azzal indít, hogyan simul bele Fejér megye a dunántúli nagytáj történeti mindennapi kultúrájába. Maga a megye csaknem minden írásban jelen van, hol megfigyelési és vonatkozási pontként, hol az elemzés helyszíneként vagy központjaként. Ami a térbeli horizontot illeti, a Felső-Rajnavidéktől (karácsonyfa, 16. század) rövid moldvai látogatásig, a Mediterráneumból a megyébe is eljáró citromárusoktól az osztrák-magyar északi sarki expedició karácsonyfájáig terjed. A megye nagytáji kapcsolatrendszerét villantja fel az északi peremén haladó „mészárosok útja”, azaz az Alföldről a délnémet városokba tartó sok évszázados marhahajtó útvonal, míg délen a Mezőföld újkori árugabona termése sokáig keletre tartott dunai révekbe, ahonnan lovakkal vontatott hajókon indult tovább felfelé a folyón. Székesfehérvár orszá-Elhangzott 2016. november 30-án a Szent István Király Múzeumban rendezett könyvbemutatón. 477
