Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Átjárás az udvaron. Szolgalom vagy jogszokás?
Alba Regia 45. (2017) 397-408. Gelencsér József Átjárás az udvaron Szolgalom vagy jogszokás? A KÜLSŐ ÉS BELSŐ KÖZLEKEDÉS FELTÉTELEI Székesfehérvár, a koronázó székváros, majd megyeszékhely a középkor óta országos, sőt azon túlmutató jelentőségű utak középpontjába esett. A középkorban Székesfehérvár az ország legfontosabb igazgatási, közlekedési és kereskedelmi csomópontja volt, melyet egy településhalmaz vett körül. Ezek közé tartozott a mai Sárkeresztes területére eső Bare, illetve a török idők után a víz közelsége miatt jelenlegi helyén megtelepülő Keresztes, a 20. század elejétől Sárkeresztes. Nemzetközi, illetve helyi jelentőségű távolsági utak vezettek itt el.1 A székhely város előnyt adó, esetenként hátrányt eredményező közelségében fekvő község útjai közül máig nagy jelentőségű a Székesfehérvár—Mór—Győr/Komárom irányába vezető. Csaknem határos a községgel a forgalmat Veszprém—Graz felé biztosító út. Helyi jelentőségű a Moha— Iszkaszentgyörgy, illetve a Fehérvárcsurgó—Bodajk településeket megcélzó. Más korábbi utak mára megszűntek, elfeledetté vagy nehezen járhatóvá váltak. így a nyugat felé irányuló marha- és egyéb kereskedelem fontos útvonala, a Cseh út. Továbbá a Csákberényi út, a Zámolyi út. Nemcsak a középkorban vagy a megtelepedés korában, hanem az általam vizsgált 1867 és 1959 közötti (bizonyos tekintetben 1980-ig terjedő) időszakban is befolyással bírtak az említett útvonalak. Ezek elsősorban a falu külső kapcsolatait biztosították.2 Morfológiai szempontból a község leginkább a szalagtelkes útmenti falu kategóriájába volt sorolható. Viszonylag kevés utcával, összességében áttekinthető, egyszerű szerkezettel rendelkezett. Az útmenti jelzőt méltán kaphatta, hiszen 1950-ig a település Fő utcáján (másképp Belső vagy Beső, ma Kossuth u.) vezetett át a már említett, kövezett országút Székesfehérvárról Mór irányába. A faluformát illetően csak közelítette a keresztutcás kategóriához a Zámolyi ucca (Jókai u.) és később a Fölsősor (József A. u.) léte. A településen áthaladó országos vagy kistáji jelentőségű utak mellett a Beltelken, vagyis a belterületen, a falun belüli, a helyi közlekedést, a község belső életét további utcák és közök is szolgálták. Ezek közterületek voltak, ahol gyalogosan mindenképpen és általában kocsival is lehetett közlekedni. A településen belüli gyalogos közlekedés szempontjából nagy fontossággal bírt, hogy a falu lakói az utcák között mások udvarán és kertjén átjárhattak. A vizsgált időszak utcarendszerében a meghatározó irány az északnyugat-délkeleti volt. Szinte egymással párhuzamosan futott a Fő és a Kis ucca (Petőfi u.), a Dombsor; korábbi hivatalos iratokban Hegy vagy Hegyi utca (Dózsa Gy. u.), a Gyepszél vagy Gyepszél (Arany J. u.), valamint a Fő és Kis utca közötti földút, Dűlő út., helyi kiejtésben Dűlő ut (Móra F. u.).3 A Zámolyi utca a felsoroltak végében, ezekre merőlegesen vezetett. Az 1920-as évek közepén, a földreform nyomán és a vagyonváltság kapcsán épült be a Zámolyi utca külső szakasza, az Alsósor., helyi kifejezéssel az Asósor és a vele párhuzamos Felsősor, helyi kifejezéssel Fősősor (József A. u. ). Nevezték ezeket együttesen Ujjháyaknak is. A hivatalos egykorú iratokban szerepel még a Külső utca, illetve Új utca, Új sor megjelölés. A Zámolyi utca folytatása a Zámolyi út volt a Borbálai-szőlőhegy, illetve a szomszédos település irányába. A Pusztai út pedig a Felsősor házai mögött indult Borbála-puszta felé. A község utcarendszere, a közök kisebb száma indukálta az udvaron átjárás gyakorlatának kialakulását. 1945-ig az említett utcák alkotta református falurésztől elkülönülten, de annak közvetlen szomszédságában a Belmajorban, vagyis György-majorban a gróf Károlyi uradalom részeként élte életét a jórészt katolikus cselédség és a majorság vezetése. Az utóbbi jó fél évszázadban számos új utca épült ki ez utóbbi területen, melyre a kutatás az említett időhatárokra figye' SIKLÓSI 2014, 7-8. 2 GELENCSÉR 2009, 181-182; 2014, 43-44. 3 A továbbiakban következetesen a két világháború közötti közterület-elnevezések használatára törekszem. Néhány esetben azonban kénytelen leszek kivételt tenni. 397
