Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis)
Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis) darabka birtokába jut, bármilyen állatot hajt a vásárra, jó szerencsével jár. Ahogy az akasztott ember csodájára sokan járnak, úgy dőlnek hozzá az érdeklődők, a vevők. A szerző, Bódán Zsolt gyulai néprajzkutató a hiedelem hátterét az ördöggel megkötött szövetségben látja, mely a kötél megszerzése által jött létre. Az akasztott ember kötele hiedelemnek egyik változata Gyimesben, hogy aki arról a fáról tör vesszőt magának, melyre valaki felakasztotta magát, és a vesszővel állatot hajt a vásárba, ott biztosan sikere lesz.104 Mindezek után logikus a kérdés, miként lehetett akasztott ember köteléhez jutni? A válasz kézenfekvő: mindenekelőtt a hóhértól, vagyis az utóbbi jó évszázadban használt nevén az ítéletvégrehajtótól. Amint már utaltam rá, a hóhérok a kiegyezést megelőzően döntően vármegyei és városi alkalmazásban álltak, majd állami szolgálatba kerültek. Díjazásuk teljesen vagy részben az elvégzett tevékenységtől függő, szabott árú volt. Vájná Károly számos adatot közölt a középkortól kezdve a 19. századig.105 Idézte továbbá Tömörkény Istvánt, aki a szegedi, régi, négy kőoszlopos akasztófa építményről beszélt neki. Az oszlopokat fölül fahevederek kötötték össze, és ezekre akasztotta a hóhér kötéllel a halálra ítélteket. Majd a kötelet lánccal cserélte fel, azon maradt hosszú ideig az akasztott ember. A kötelet pedig a hóhér orvosság gyanánt eladta, kiegészítve így javadalmazását. Mindezzel pedig a 19. század közepi és az azt megelőző gyakorlatra utalt. Vájná a maga részéről azt is hozzátette, hogy az ilyen kötél szerencsét hoz. Ez a hiedelem pedig nem csak az egyszerű nép körében élt. Vájná arról is tudósított, hogy maga látta, miszerint „művel úri nők tárcájukban egy-egy darabkát őrietek, mindig magukkal hordottak a felakasztott Kármán Mátyás köteléből”. Őt pedig 1903-ban végezték ki.106 A rendelkezésre álló forrásokból tehát az tűnik ki, hogy az akasztásnál használatos, szerencsét hozó vagy más kivételes tulajdonsággal rendelkező kötél hóhér általi értékesítése nagyobb múltra tekint vissza. Bah Mihály ítéletvégrehajtó ilyetén jövedelem-kiegészítése azonban a korábbit lényegesen meghaladó, mondhatni üzletszerű volt. A kötél után nagy érdeklődés mutatkozott, megszerzéséhez izgalom, küzdelem, kisebb botrány, figyelemreméltó ellenérték kapcsolódhatott. A népi emlékezet szerint Bah Mihály már 1878-ban üzletelt a kötéllel. Németh Béla (1920—2014), a bodajki (Fejér m.) kiváló önkéntes néprajzi gyűjtő és adatközlő tudott mind Bakról, mind arról a hiedelemről, hogy tulajdonosának szerencsét fog hozni az akasztott ember kötelének egy darabja. Feltéve, ha rendszeresen magával hordja. Ahogy 1989- ben nekem elmondta, a hóhérok a kötelet az akasztás után megtartották maguknak, majd darabonként eladták. Jelentős pénzhez jutottak így, mert a babonás emberek vásároltak a kötélből. Németh Béla úgy emlékezett, hogy Bosznia-Hercegovina 1878. évi okkupációjában katonaként egy Ruppert nevű falujabeh is részt vett. Ő a helyszínen látta, hogy Bah Mihály miként akasztotta a kémkedésért halálra ítélt bosnyákokat. Jó barátság fűzte Bálihoz, erre figyelemmel kért tőle egy darabot a szerencsét hozó kötélből. Azonban hiába kért, majd könyörgött, Bah nem adott neki, mert úgy gondolta, a háborús viszonyok, veszélyek közepette jó áron tudja eladni a kötél minden darabját. Lehet, hogy a történet az idők során csiszolódott, de valós elemeken nyugszik. A Szamos című politikai napilap újságírója, s. d. monogram alatt arról számolt be, hogy az 1900-ban felakasztott Papp Béla kötelét vagy annak egy részét ő kapta meg. Az elítélt ugyanis élete utolsó éjszakáján az újságíróra testálta kötelét, mondván, majd szerencsét hoz a megajándékozottnak. A végzetes eszközt az újságíró meg is szerezte. Bah Mihály állami hóhér erről okiratot adott ki, mely bizonyította, hogy a kötél Papp Béla bűnügyében végzett igazságszolgáltatási funkciót. Az 1900. november 22-én kelt iratot a két pribék, Hermán Adám és Gold Károly előttemezte. (Ami annyit jelentett, hogy Bah iratkészítése, aláírása előttük, mint egy tanúk előtt történt.) Az újságíró megjegyezte, hogy az akasztott ember kötele a hóhérnak mindenképp szerencsét hozott. Hiszen az akasztásnál használt 1,5 m-es lélekszorító zsinórból 25 m-t is eladott jó pénzért. Bah Mihály ügyelt a kellő publicitásra is, ezért a sajtónak szintén járt egy „kis darab tisztelet-példány a kötélből”. Az újságcikk további részéből úgy tűnik, hogy ez 3 cm-es darab volt és nem az ehtélt által említett egész kötél. Végezetül a szerző 12 év múltán azon tréfálkozott, hogy a féltve őrzött kötél számára nem hozott szerencsét, pedig várta. Majd egy szójátékkal egészítette ki gondolatait, hogy a bíróság némelykor mégis respektálta a babonát. Az újságíró ugyanis a polgári bíróság előtt egyszer-kétszer alperesként szerepelt. A sommás per végén az ítélet rendszeresen kimondta: Alperes köteles X korona tőkét, stb. megfizetni- ■ ■ ”107 1901 márciusában Szombathelyen Pete Postás János akasztása után a nép, az ítéletvégrehajtás közönsége a szó szoros értelmében megrohanta Bah hóhért azért a kötélért, mellyel a gyilkost kivégezte. A kötélre igényt tartók között a parasztembertől kezdve az ügyvédig a társadalom minden rétege előfordult. Ám valamennyien későn érkeztek. A kötél akkorra már egy jómódú szepesszentgyörgyi (Szepes m.) földbirtokos tulajdonába ment át, mivel erre Bah Mihállyal már az akasztás előtt egyezséget kötött. A kötél vételára 200 forint volt.108 1912 elején Miskolcon nagy pubhkum részvételével rendezték az akasztást. A drámai események után a kötél értékesítésénél izgató jelenetek történtek. 104 BÓDÁN 2009, II. 20. 105 VÁJNÁ 1906-1907, II. 215-221. 106 VÁJNÁ 1906-1907, II. 197. 107 s. d. 1911,4. 108 Székesfehérvári Friss Újság 1/28. 1901. március 11.3. 382
