Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis)
Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis) akasztás, az akasztófa és a hóhér kifejezésekhez kapcsolódóan is. A halálos ítélet végrehajtása után szélesebb körben élt a szólás: Megkötötték a nyakkendőjét. A proverbiumot az 1960 és 1988 közötti időszakban Székesfehérváron és környékén több alkalommal hallottam különböző társadalmi helyzetű személyektől. Rendszerint az emberölés minősített esetét megvalósító elkövetők halálos ítéletének végrehajtása után hangzott el. Az akkori, hírekben visszafogott időkben az újságok, a rádió, majd a tv adások minderről tudósítottak. A szenzáció számba menő eseményt az emberek beszélték egymás közt. A jólöltözöttség, az elegancia része és jelképe, a nyakkendő ez esetben természetesen a kötelet jelentette. A szólásban benne volt az ítélet elfogadása, némi gúny és képzelet is. Maguk az ítéletvégrehajtók és segédeik szintén ismerhették a szólást. 1923-ban az egyik akasztás előtt a Zalai Közöny két újságírója a fogházban meglátogathatta Bah Mihályt és két segédjét. A fogházfelúgyelő kérdésére az ítéletvégrehajtók részéről válaszként a következő hangzott el: „Szívesen látjuk agarakat!Megigazítjuk nyakkendőinket. "Az újságírók egymásra néztek, mert értették a célzást, az összefüggést.94 A fényképek tanúsága szerint a hóhérok és pribékjeik a 19. század utolsó harmadától valóban hordtak nyakkendőt. További fogalom is összefüggésbe hozható a nyakravalóval. Jókai Mór idősebb korában ironikusan többször is emlegette, hogy volt a nyakán a hóhér kötele is, érdemrend szalagja is, mindkettő ugyanattól az uralkodótól. Az író itt az 1848-49-es szerepét követő menekülésre, bujdosásra és az 1. Ferenc József királytól 1876-ban kapott Szent István-rend kiskeresztjére gondolt. A mai nyakkendő elődje, a kravátlin agy nyakravaló a 19. század közepén finom anyagból készült. A férfiviselet része volt a köznépnél, az uraknál és a katonatiszteknél egyaránt. Az akasztásnál ez természetesen nem maradhatott fenn az elítélt nyakán, mert a végrehajtást akadályozta volna. Az ősi jogszokás szerint a szegény bűnös öltözete, így a nyakravaló a hóhért illette. Az aradi kivégzéskor Damjanich János vezérőrnagy ezt akadályozta meg, mikor a bitó fához menet maga vette le kedves viseleti darabját és adta át az őt vigasztaló papnak. Azon szavak kíséretében, hogy adja át hőn szeretett Emíliájának, azaz feleségének, Csernovics Emíliának (1819—1909). Damjanich azt is hozzátette, hogy mondja meg, nem a sintér vette le róla. Utóbb még vissza is szólt a papnak, hogy aztán a továbbítást el ne feledje! Az átadás a szomorú esemény után a címzett részére meg is történt.95 A magyar népi hitvilágban általános hiedelem volt, hogy az akasztott ember kötele szerencsét hoz. Úgy gondolták, hogy aki az ilyen kötél egy darabját magánál hordja, az mindenben szerencsés lesz. Vagy a jószága jobban hízik, ha megdörzsöli vele. Sőt a tolvajnak is segítségére lehetett a sikeres lopásban. Ugyanakkor magától az akasztott ember jelenlététől tartottak. Káros következményt kapcsoltak hozzá. Holttestét nem engedték átvinni a határon, mert akkor jégverés pusztítja el a termést. Temetésekor tilos volt harangozni, mert úgy a harang elveszítette jégeső-elhárító erejét. Mind a szerencsét hozó, mind az ártó motívum a különleges halállal meghaltakkal kapcsolatos elképzelésekkel függött össze.96 A palócok temetkezési szokásaik kapcsán is mondták, hogy az akasztott ember kötele szerencsét hoz.97 Zagyvarékason (Szolnok m.) az akasztott ember kötelét eltették, mert az életet jelentette. Hosszú életet remélhetett az, akinek ilyen volt a birtokában.98 Általánosabban megfogalmazva lehet mondani, hogy nagy szerepük volt a mágiában a különleges halállal meghaltak tartozékainak.99 100 Ennek megfelelően orvosságként vagyis inkább varázsszerként is számon tartották az akasztott ember kötelét, akárcsak a halott emberrel összefüggésbe hozható egyes anyagokat, tárgyakat. A rendelvény némely esetben igen összetett, bonyolult volt: az erdélyi Alsó-Fehér megyében a gyenge lovat bátorrá, kitartóvá tette a több helyről beszedett, egész különleges anyagok keveréke, melynek csak egyik összetevője volt az akasztott ember kötelének hamuja}00 Tömörkény István (1866—1917) író, régész, múzeumigazgató írta, hogy torokgyík ellen akasztott ember kötele volt használatos. Ezt a hóhér orvosságnak adogatta el.101 Vevő volt rá, hiszen a torokgyík a kor félelmetes gyerekbetegsége volt. A VI. fejezetben utaltam a hóhérok gyógyító tevékenységére. Németországban mágikus praktikák segítségével gyógyító hatású italokat, szereket is készítettek. A kivégzett személy véréből epilepsziát és leprát gyógyító szert állítottak elő. A halott testének, az akasztásnál használt kötél egy darabjának gyógyító erőt tulajdonítottak.102 A Békés megyei szlovákok és magyarok egyaránt ugyancsak azt hitték, hogy az akasztott ember kötele szerencsét hoz.103 Az erdélyi Gyimesben mondhatni máig élők az akasztott emberrel kapcsolatos hiedelmek. Szerencsét hoz ez az eszköz gazdájának, mégpedig az állattartással, a vásározással kapcsolatban. Ezen a vidéken a csángók elsődleges megélhetési forrása az állattartás, így nem meglepő a hiedelem továbbélése. Eszerint, ha valaki az akasztott ember köteléből egy kicsi 94 Zalai Közlöny 1923. április 24. 1. 95 KATONA 1979,1. 292-296; II. 233-235. 96 PÓCS 1977, 55. 97 BAKÓ 1977, 111. 98 PÓCS 1964,100,104. 99 PÓCS 1990, 636. 100 V1SKI 1941, II. 417. '01 TÖMÖRKÉNY 1960, 246. 102 Wolfgang Schild német jogtörténész nyomán: DAVIDOVICS 2006, 52. 103 KRUPA 1973, 204 és 1987,197. 381
