Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis)
Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis) cián József (sz.1871) az I. világháborúban a 4. (nagyváradi) honvéd gyalogezrednél szolgált. Montenegróban, a fronton tömegesen hozott halálos ítéleteket a haditörvényszék. A parancsnok felszólítására először senki nem vállalta az akasztást, aztán Sepcián jelentkezett. Előtte még nem is látott akasztást, de aztán a gyakorlat során elsajátította a mesterséget. Véleménye szerint fájdalom nélkül akasztott. Gyulán utóbb sok kellemedenségben, csúfolásban volt része. Munkahelyet is csak Békéscsabán kapott, ahol kisegítő mészárosként dolgozott. Más pályázók is hivatkoztak arra, hogy a világháborúban embert akasztottak. Pályázott egy britanniás tiszt is, de mikor érezte, hogy tudakozódnak utána, pályázatát visszavonta.89 (A Britannia Szálló Budapesten az ellenforradalmi, részben a fehérterrort végrehajtó katonatisztek székhelye volt.) Tehát az állami ítéletvégrehajtó álláshoz vezető út egyik fontos állomása lehetett a hadseregnél szerzett gyakorlat. Ugyanakkor éppen a háborús vagy forradalmi körülmények között, így az I. és II. világháború idején, a vörös- és fehérterror alatt az önként vállalkozók sokszor kevés végrehajtási ismerettel, vagy szinte teljesen anélkül végezték a tevékenységet. Általában a technikai feltételek is hiányoztak. A harctéren az akasztásra önként vállalkozókat a katonatársak részéről megvetés övezte. Magam is hallottam, hogy a II. világháborúból hazatértek milyen lenézéssel szóltak az akasztásra vagy agyonlövésre önként jelentkezőkről. Egyszerűen megfogalmazott kérdésükben értékítélet lapult: „Hát, milyen ember amilyen?” X. A KÖTÉL A kötelet hosszú időn át kenderből a kötélgyártó vagy kötélverő mesterek készítették, hogy az 1870-es évektől szerepüket egyre inkább az üzemek, gyárak vegyék át. A kendert az 1970-es évek közepétől kezdte kiszorítani a műanyag. Báli Mihály a 20. század elején e célra fonatott 24 ágú kötelet használt.90 A hóhérok az akasztásnál általában új kötelet használtak. Pontosabban 3 kötélre volt szükség: egy-egy a nyakra, a kézre és a lábra. A nyakba helyezett kötelet a hóhér készítette elő, ügyiéivé, hogy csomója az áldozat nyaki ütőerére szoruljon. A kötél az akasztással végrehajtott halálos ítéletnek nemcsak az eszköze volt, hanem jelképévé is vált. Mondhatni még inkább, mint az ugyancsak szimbólummá lett akasztófa. A legsúlyosabb büntetési nemmel, a halálbüntetéssel sújtás, ennek bíróság általi ítélethirdetése után a jogi szakzsargonban és a köznapi beszédben egyaránt gyakran elhangzott: „As^ítélet: kötél!”így mondták a tárgyalás résztvevői, más jogászok, vagy a bűnügyi tudósítók, így az újságolvasók és az utca embere. Vagy némi változtatással ekképpen szóltak: „Kötelet kapott.” Mármint a vádlott vagyis az immáron elítélt. A II. világháború után a népbírósági tárgyalások idején gyakori volt, hogy a sajtóban az egyes közéleti személyiségek, a hangulatot keltő csoportok vagy az újságírók a vádlott részére kötelet követeltek. A számos példából elég egyedent idézni. 1946-ban Pintér Józsefnek, Fejér megye volt nyilas főispánjának, hadműveleti kormánybiztosának népbírósági tárgyalásával azonos időpontban megjelenő egyik helyi újságban a híradás kövér betűkkel szedett címe ez volt: „Kötelet Pintérnek!” Az írás szólt az elkövetett aljasságokról, a fekete gödrök mélyére rugdalt áldozatokról, a hozzátartozók fájdalmáról. Végül csupa nagy betűkkel újra követelte: „KÖTELET PINTÉRNEK!” 91 A népbíróság később a vádlottat kötél általi halálra ítélte, amit 1948-ban végrehajtottak. Az utolsó évtizedekben a halálbüntetéssel fenyegetett bűncselekmények elkövetőinek ügye, az eljárás a megyei illetve a fővárosi bíróság hatáskörébe tartozott. A terhelt személy védelmét rendszerint egy-egy büntetőjogra, súlyos bűncselekményekre, így az emberölésre szakosodott ügyvéd látta el. Általában megbízás alapján, ritkábban bírósági kirendelésre, mert ilyenkor kötelező volt az ügyvéd általi védelem. Némelyik ügyvéd sikeres tevékenysége nyomán a megyeszékhelyen vagy a fővárosban nagy hírre emelkedett. Az ilyenek szokták mondani, főleg az eljárás utolsó szakaszában illetve az ítélethirdetés előtt, önmagukat és környezetüket is bíztatva: „Én még nem kaptam kötelet!” Azaz még egyik védencét sem ítélték halálra. Ügyvédekkel beszélgetve a szófordulat használatának magam is többször fültanúja voltam az 1970—80-as években.92 A kijelentésben a bizakodás és a szakmai büszkeség mellett az a hit, hiedelem is lapult, hogyha ezt kimondja, az addigi kedvező állapot valóság marad, enyhébb ítélet fog valóra válni. Azonban a nagy sorozatok is meg szoktak szakadni. Mezey Barna jogtörténész írta, hogy a börtön kifejezés a magyar nyelvben legalább 4 értelemmel bír. Egyrészt értjük alatta azt az épületet, ahova valakit bezárnak. Másrészt megnevezése ez magának a büntetésnek. Harmadrészt a szaknyelvben a szabadságvesztés realizálásának egyik fokozatát jelöli. Negyedikként a köznyelvben a szabadságfosztás szinonimája.93 Az előzőekben közölt adatok azt bizonyítják, hogy a kötél szó is több értelemmel bírt. Jelentette magát a halálos ítéletet. Értették alatta a legsúlyosabb büntetés végrehajtási módját. Ezzel együtt jelentette az élet elvételét. Végezetül a szó köznyelvi értelmével összefüggésben a bírói ítélet végrehajtásának eszközét. Mindezek mellett a kötél kifejezéshez szófordulatok, szólások, közmondások és más nyelvi megjelenítések kapcsolódtak. Ezek alakot ölthettek az 89 www.huszadikszazad.hu/1925-aprilis/bulvar/beszelgetes-sepcian-Josseffel-akinek-a-legtobb-sansza-van-bali-mihaly-orokere (Utolsó letöltés: 2017. február 25.) 90 Zalai Közlöny 1923. április 24. 1. 91 Fehérvári Hírek 1946. október 26. 2. 92 Többek között Turpinszky Miklós (1939—2013) székesfehérvári ügyvédtől hallottam a kijelentést. 93 MEZEY 2010, 29. 380
