Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis)
Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis) ezt. Pervanger ezután a két foglyot Kalocsára vitte, akik a Tanácsköztársaság bukásáig ott raboskodtak.40 A felsorolt jogesetek a kötél leszakadásának tudomásul vételétől kezdve, a kegyelem kérésén át a kegyelem megadásáig terjedően jelzik a jogszokás gyakorlását, e téren a jogtudat szintjét. Ugyanakkor a vörösterror és fehérterror akasztásai nem nyugodtak jogerős bírói ítéleten. Nem sorolhatók a népítélet kategóriájába sem, hanem egy-egy szűkebb fegyveres csoport politikailag motivált cselekményei voltak. Mikor még Budán folytak a harcok, a vitatható jogállású Budapesti Nép törvény szék, vitatható összetételű tanácsa 1945. február 3-án Pesten a 124 rendbeli gyilkossággal vádolt Rotyis Péter főtörzsőrmestert és Szívós Sándor szakaszvezetőt kötél általi halálra ítélte. A vádlottak, mint a 401. munkaszolgálatos század keretlegényei követték el bűneiket 1942 nyarán a szovjet fronton. Az elítélteket a következő nap az Oktogonon, nyilvánosan lámpavasra akasztották fel. A végrehajtás során szinte népítélet érvényesült. Az akasztás közben Szívósnál a kötél elszakadt. A kegyelem lehetősége fel sem merült, különösen az izzó hangulat, a büntetést szomjazó tömeg miatt. Végül a terheltet összekötözött villanydróttal húzták fel. Kétség kívül igaz, hogy jogászok és nem jogászok századokon át vitatták a pallos-csapást túlélő vagy az akasztófa kötelének leszakadása során élve maradt elítélt további sorsát: ismételt eljárás, végrehajtás alá esik vagy megilleti a kegyelem? Talán az utolsó jelentős vita a péri gyilkosság egyik elkövetőjével kapcsolatban alakult ki. Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató egy ballada valóságalapját és jogi hátterét vizsgálta. Megállapította, hogy egy debreceni ponyvafüzetben megjelent ballada alapjául az 1878 decemberében, Győr közelében különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból elkövetett emberölés azaz rablógyilkosság szolgált. Két péri (Győr m.) legény, Takács János és Gede Pál két asszonyáldozatával, Kindler Mária és Stodler Júlia neudorfi (Moson m.) illetőségű lakosokkal végzett. A büntető eljárás ideje alatt Gede elhalálozott. Takács Jánost a bíróság halálra ítélte. A kötél általi büntetés végrehajtója, Kozarek Ferenc budapesti hóhér volt. Az ítélet győri végrehajtásánál hivatalból a helyszínen tartózkodott Síkor József törvényszéki orvos is. Takácsot rövid idő, néhány perc után levették az akasztófáról, lovaskocsival elszállították, majd elektromos kísérletnek vetették alá. Vélhetően az elítéltnek betegsége következtében megvastagodott nyaka akadályozta a kötél általi fulladásos halál bekövetkeztét, továbbá a kocsi rázkódása és az elektronikus ütés hatására életjeleket adott. Halála ténylegesen csak egy nappal később következett be.41 Az események nagy érdeklődést és megbotránkozást váltottak ki. A történtekkel a helyi és országos lapok, szakfolyóiratok, további szakemberek, különösen orvosok és jogászok foglalkoztak. Tudniillik a rosszul sikerült akasztás az orvosi mellett jogi problémát is okozott. A számos hírközlés, vélemény közül elég a Vasárnapi Újságot idézni. E szerint a győri kivégzés nagy izgatottságot ébresztett mindenfele. A rablógyilkos Takács 24 órával túlélte kivégzését, így kétszer halt meg. Mikor a villamos kísérletek folytak rajta, mozogni és hörögni kezdett. Állítólag azonnal táviratoztak az igazságügy miniszternek, hogy mit tegyenek. Pauler Tivadar miniszter az újság szerint azt válaszolta, hogy be kell várni egy további intézkedését. A jogtudósok pedig vitatni kezdték, hogy mi történjen ebben a páratlan esetben. Ha a bűnös életben marad, a büntetést kiállottnak kell-e tekinteni és az elítéltet szabadon bocsátani? Vagy új ítélet alapján ismét fogságba vetni?42 A jogászok vitáját az elítélt zárta le, halálával. A Magyar Jogászgyűlés lapjában, a Magyar Themisben vélhetően jogásztól származó írás és vélemény jelent meg a győri esetről. A szerző gondolatainak ,,Л kik kétszer halnak meg” találó címet adta. Beszámolt egy további, 1880 előtt felmerült esetről, amelyet illetékes forrás közölt vele. E szerint az egyik magyar alföldi városban, melyben statáriumot hirdettek, felakasztottak egy gonosztevőt. A bírósági orvos vonakodása miatt az ügyész két orvostanhallgatót kért fel, hogy az akasztásnál asszisztáljon. Az akasztást követően az elítéltnél megállapították a halál beálltát. Mikor pedig a felakasztottat levették a bitófáról, az egyszerűen talpra ugrott. Az alföldi consilium gyors volt az elhatározásban: a delikvenst újra felakasztották. E szerint kegyelemről nem volt szó. A szerző még szólt a jogtörténet lomtárába dobatott, egykor a lefejezésnél használt pallosról. Rögzítve, hogy nálunk a háromszori sikertelen bárdütés vagyis pallosütés a teljes expiatióval (kiengesztelés) vétetett egyenértékűnek.43 44 Több mint száz évvel később Horváth Árpád tudománytörténeti író is foglalkozott a győri üggyel. Leírása több ponton eltért a valóságtól. Arról is elnagyoltan szólt, hogy a feléledt gyilkos milyen gondot okozott a hatóság embereinek, hogy kivégezzék-e még egyszer vagy hagyják életben? Horváth szerint a döntést a királyra bízták, aki állítólag azt táviratozta: „Elégséges, ha valakit egyszer kivégeznek, ha lehet, tartsák életben”.44 A szerző ezen állítása egyáltalán nem bizonyított, de a korabeli, sőt a 20. század végi gondolkodást is jelzi. Az uralkodónak jogában áll kegyelemet adni, ezért hozzá fordulnak. A király pedig megkegyelmezhet. 40 VÁRY 1993 (1921), 38-39, 41-45, 53, 75. 41 LANCZENDORFER 2011, 1. 89-99; 2. 81-90; 2016, 244-260. 42 Vasárnapi Újság 1880, 16. 260. 43 S. S. 1880, 133-134. 44 HORVÁTH 1980,200-202. 371
