Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 idő eljárt fölöttem, s a 10 hét túl kemény volt. Örültem, hogy Sixtusék Nagyvenyimen is voltak. Ezekről nem tudtunk semmit. Székelyék és Szilárdék életben vannak, de teljesen kifosztva mindenükből. Székely gyomorfekélyben fekszik, azt csodálom, hogy most tört le, neki az idegesség eddig is a gyomrára ment. Közel egy héten keresztül volt Nagyvenyim a legerősebb harcok központja. A gyár főépülete több találatot kapott, erősen meg van rongálva. A gépekben nem esett kár. A Szilárd lakása csaknem rommá lőve. Egy szoba maradt lakható, ebben vannak 12-en Székelyékkel együtt. Lehet Nagyvenyimben 40 tehén, ugyanannyi igásökör és 400 körüli birka s 5-6 anyagöbe. Határvölgyben a napraforgót a oroszok a magtárban meggyújtották, az emberek eloltották a tüzet, így a magtár megmaradt. A pusztán telitalálatot kapott még a gazdalakás, s a tisztilakás oromfalazata. A gyárra dobott bombák közül egy megölte Fehér fűtőnket. Székelyéknél a kislányt az erőszakosságtól alig tudták megmenteni. Ezért aggódott az egész megszállás alatt a legjobban. Jerkóról annyit hallottak, hogy az oroszok 10 napra lecsukták, oka ismereden. A pentelei malom áll. Merk Dezsőék egy ideig a magtárban laktak, aztán átmentek Galambospusztára, valószínű Tóth szomszédhoz. Dezső édesanyja beteg, fekszik Galambosban. Szegény jólelkű asszony, borzasztóan szenved. Dezső napokint Galambosból jár át Bernátra, hogy tartsa a lelket a cselédségben. Nagyvenyim engem vár, hogy személyesen nézzek körül, érzem ennek a szükségét. Hogyan tegyek ennek a kötelességnek eleget! Szívesen mennék, érzem, mennem kellene, de gyalog nem bírom. Majd gondolok valamit. Mélykútiak hazamentek Bernátról, amikor az orosz repülők ott hagyták Mélykútat. Ki vannak fosztva mindenből, a tiszti lakás találatot kapott. Simigék Nagyvenyimen vannak egy cselédlakásban. Az öreg Simig fölvette az utolsó kenetet. Nem hiszem, hogy sokáig bírja. Szeretném őt is meglátogatni. Szegény, nagyon sokat szenvedett. Ma négy hete voltam a felső kerületekben utoljára; találkoztam Simiggel is, már akkor a letörés szélén volt. Maja erősen tartja magát. Kisvenyimről nincs pozitív értesülésünk. Azt a hírt hozták, tartani kell attól, hogy Farkas intéző búskomorságba esik. Nem hiszem, hogy így lesz. О már régen leszámolt a gazdasági üzem feloszlásával, ezt vele meg is beszéltem. Nem oka semminek, nincs oka arra, hogy tépdesse magát. Ö már régen, szinte megnyugodva jelentette, fontos, hogy az életünk megmaradt. Kislánya vele van, együtt laknak egy cselédlakásban. Teljes fölhatalmazásuk van ahhoz, úgy gondoskodjanak élelmeikről, ahogyan jónak látják, teljes szabadkezük van. A cselédség ott szépen viselkedett. Anzelmmel és az intézővel kint voltunk a majorban (ti. Előszállás-majorban.) Pusztulás és üresség. Átmentünk a szérűskertbe is, ott a kerítő fát vágják és hordják a szőlőhegyiek. A fát vágatni kellene, de embereink nagy részét robotba hajtják. A kórházparancsnok, orvos-őrnagy tegnap este benn volt nálunk, több mint egy óráig. Érdekes ember, megygyőződéses sztálinista, aki látja, mit hozott ki Sztálin a cári országból. Akkor a lakosság 10%-a tudott írni; olvasni, ma minden fiatal tud írni, olvasni is. A legkisebb faluban is van iskola. Ö és felesége is önként jelentkeztek katonai szolgálatra, amikor látták az orosz földön a németek pusztítását. Ha panaszkodunk az itteni helyzet miatt, mindjárt ezt kapjuk; „láttuk volna csak, mit tettek velünk”. A magyarságot kevéssé vádolja. Az ő nézetük az, Hitler kihasználta a magyarokat, hogy a német földtől távol tartsa a háborút és az ezzel járó pusztítást. Jóska inasom tegnap kint volt Róbertben. Az egy hízót megkaptuk, Nyúliéknál van, egyelőre hizlalják tovább. Hozott be tejszínt és túrót. Szükségünk van ezekre is. Onnét a főhadnagy eltávozott, Róbertvölgy is a kelemeni kapitány parancsnoksága alá került. Ezt jóindulatúnak mondják. Anzelmmel tegnap délután kimentünk Kelemenbe a kapitányhoz. Tárgyaltunk vele. Kértünk Róbertból két fejőstehenet, de pozitív ígéretet nem kaptunk, eleinte húzódozott, hogy már nem adhat, mivel ma utalt ki a kendergyár részére két tehenet. Később azt mondotta, ha kap új marhaszállítmányt, ad nekünk két tehenet holnap, birkát kiutalt, azt félre is tétettük, a Jóska inasom apjának terciájába. Krumplit szabadon hozhatunk. Kelemenben van még egy zsák tartalék lisztünk és Róbertben 210 kg. Szerettünk volna ma fölmenni Anzelmmel Herczegfalvára. Tegnap az itteni kórház sztarzsija ígért is kocsit. Úgy látjuk, nem kapunk, bár a kocsit a major [őrnagy — Farkas Gábor] is megígérte. Bizonytalan itt minden, az ígéretekre nem lehet adni semmit. A kelemeni kapitány szavaiból ugyan azt vettük ki, hogy 12 ökör kivételével minden állatunkat elhajtják, talán megmaradnak a választott malacok. De, hogy ezek megmaradnak, még az sem bizonyos. A kórháziakkal nincs semmi bajunk, hagynak nyugodtan szobáinkban, s az éjjeleink is nyugodtak. Tegnapelőtt (febr. 13-án) itt járt nálunk Péter inasunk sógora, csepeli pékmester. Az apját mint kis timárt, ismertem, és dolgoztattam vele a 20-as években. Tőlük kaptunk hírt a Horánszky utcai házunkról, a január 20-iki állapotnak megfelelően. Eszerint Konstantin [Horváth — Farkas Gábor] és Evetovics Kunó a házban voltak, de még volt ott valaki, negj'ven év körüli, sovány és barna ember. Ez szerintünk vagy István vagy Imre lehetett. Ekkor még a házba nem volt orosz betörés, a svéd vöröskereszt jelentett valamit, hogy azóta mi történt, csak a jó Isten tudja? Levelet küldtem velük Konstantinnak, Csorba Sándor budapesti polgármesternek, s ennek egy másolatát Jusztinnak [Baranyai — Farkas Gábor]. Fölhívtam a figyelmet a fenyegető éhínségre s arra, azonnal kezdjék meg a kormánnyal 289
