Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945

Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945

Január 6., szombat

Voronyin kapitánnyal átmentünk Simontornyára, egyrészt hogy ott körülnézzünk, másrészt, hogy Voronyin kapitány jelentkezzék az ottani őrnagynál, Polyánszkinál és a városparancsnoknál azzal, hogy a simontornyai gazdaságot, mint monostorhoz tartozót ő kezeli. Polyánszki őrnagy ugyanis előzőleg 2 nappal átadta nekünk saját kezelésre a simontornyai gazdaságot és beszüntette a posztot. Voronyin kapitányra nem sokat adtak. Az őrnagy azt mondotta, hogy 2 nap múlva mindennel szabadon rendelkezhetünk. Ezek után a városparancsnokságra mentünk. Oda már meghívattam Emerán testvért tolmácsnak. Amíg a tolmácsra vártunk, simontornyai jegyző jelentette a városparancsnoknak, hogy a malomból a vasútállomásra szállítják azt a lisztet, amely a nép élelmezésére tartatott fenn; tiltakozott ez ellen, mert ily módon Simontornya népe az éhínség elé néz. A városparancsnok megnézte a nekünk átadott leltárt, ebből lefoglalt 10 tonnát. Tiltakoztam a lefoglalás ellen. Azt mondottam, hogy ez a munkások megkeresett bére, ezt a munkások részére föltédenül ki kell szolgáltatnunk; a kimérés folyamatban van. Azt a választ kaptam, hogy ez kell a frontra, a magyar munkásság egyék árpát és kukoricát. A legrosszabb benyomással hagytam ott a parancsnokot. Voronyin kapitánynak mindezekhez egyeden szava sem volt. Mivel autón voltunk odaát, átmentem Vámra. Ott az intézővel megtárgyaltam, hogy ők kölcsönzik az aratók megkeresett búzáját, és azt holnap már ki is mérhetik. Vám, mivel amerikai birtok, még csaknem érintetlenül megvan, s teljes a búzakészlete. Simontornyán jelentették, hogy Jánosházáról aznap vittek el 20 db növendéket [ti. növendék marhát — Farkas Gábor] és 20 db hízósüldőt, úgyhogy az irénmajori gulya át lett hajtható Jánosházára. A parancsnoknak fölhívtam a figyelmét arra is, hogy 90 lovat kell etetnünk, amikor semmi takarmányunk sincs. Kértem, hogy nézze meg, a hasznavehetetleneket lövesse agyon, a használhatókat pedig — ha ad ki róluk igazolványt — áthozom Előszállásra és itt tartjuk, ha garanciát kaptunk arra, hogy a miénk marad. Ez utóbbit nem ígérte meg.

Január 7., vasárnap

Voronyin kapitány helyettesével, egy jóravaló őrmesterrel fölmentem a felső kerületekbe, Ménesmajor érintésével. Ménesmajorban a helyzet nyugodt volt. Éjjel őrséget állítottak fel. Két ember jár körbe vasvillával, s a portyázó oroszokat igyekszik a pusztától távol tartani. Úgy látszik, ez a metódus, legalábbis egyelőre beválik.

Nagyvenyim volt a következő kerület. Amikor odaértünk, akkor fejtettek egy autóba lenolajat. Elvittek egy hordó lenolajat és 6 hordó firneiszt. Az őrmester leállította őket. Azt mondották, hogy egy őrnagy utalására történik a dolog. Az őrmester tárgyalt az őrnaggyal, s az őrnagy azt mondotta, hogy Voronyin kapitánytól az elvitt dolgok kiutalását később fogja kérni. A kérés máig sem történt meg.

Onnét Bernátkútra menet láttuk, hogy a birkaistállónál ugyancsak autók állnak, s a birkák ki vannak terelve. Éppen rakodni akartak. Ezt az őrmesterrel leállíttattuk, az autót elküldtük. A nagyvenyimi deszkaraktárunkat teljesen kifosztották. Ez még a templomépítéshez volt szükséges. Ezen felül viszik a kemencéből a téglát is Pentele felé, noha Nagyvenyimen ott vannak az őrök. Amióta az őrök ott vannak, 35 birkát vittek el. Az őrök ellenálltak; lelövéssel fenyegették őket. 30 hasas göbéről úgy intézkedtem, hogy azonnal helyezzék el őket a birka istállóba és ott ehessék le. Ne törődjenek azzal, hogy van-e kutrica, vagy nincs, azok szabadon is ellenek. Ezeket a telepesektől (Apátszállás) hajtattuk vissza. Itt nagy segítségünkre van Majzik telepfelügyelő.

Mivel 3 üres autó Bernátkút felé tartott, siettünk Bernátkútra; rosszat sejtettünk. így is volt. A 3 üres autóra 8 darab tehenet rakodtak, de ezeket előző nap kiutalták. A kiutalás a parancsnokság rendelkezésére történt. Közben megjött egy orosz kocsi. Sertéseket kért. Ezt az őrmester elzavarta. A szérűskertben láttunk 3 orosz kocsit, ezek lóherét rakodtak. Két kocsit, amely még nem volt megrakodva, az őrmester elzavart. Alig hogy elzavartuk a pajtától, mentek a kazlakhoz, amíg mi másfelé mentünk. Vissza kellett mennünk, onnét tovább zavarnunk őket. Hogy aztán, amikor eljöttünk, ott mi történt, azt nem tudjuk? Ugyanaznap elvittek 25 db süldőt, előző nap 40 darabot. Bernátkút is a kifosztás szélén áh.

Mélykútra nem mentünk be. A juhász számadóval beszéltünk. Jelentette, hogy nagyobb baj nincs. Intézkedtem, hogy Bernátkútról az 50 bebúgatott [hasas — Farkas Gábor] emsesüldőt aznap hajtassák át Mélykútra, ahol biztosabb a helyzet.

Beugrottam még Kisvenyimre. Onnét akkor vonult el a fogatolt vonatosztag. Az intézőt felkerestem. Közölte velem, hogy most már csak 16 göbéje van, a többit elvitték, levágták. Ugyancsak elhajtottak a magyargulyából 26 darabot. Nem tud a portyázók ellen semmit tenni.

Herczegfalván keresztül jöttünk haza. Útközben találkoztunk 15 db magyar tehénnel, melyet 3 fegyveres orosz hajtott. Az őrmester tárgyalt velük. Visszahajtatni nem tudta. Teljesen leverten jöttem haza. Láttam, hogy így az uradalmat teljesen szétszedik, és nem tudjuk az üzemeket fenntartani.

Voronyint próbáltuk levinni Paksra, hogy ott tárgyaljunk Zolotoriov alezredessel, aki ennek a vidéknek gazdasági

268