Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945

Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945

Most már második ily szomorú újévünk van. Ma egy éve vesztettük el Fülöpöt [Orsovai-számvevő — Farkas Gábor]. Akkor megsirattuk. Ma úgy látjuk, hogy mégis ő járt jobban, mert hiszen jobb ezeket a dolgokat át nem élni. Hogy meddig bírjuk? Próbáljuk magunkban az erőt fenntartani. Nem látok semmi kibontakozást, különösen nem látjuk azt, hogy el tudjuk-e a tavaszi munkákat kezdeni? Ha az nem sikerül, az uradalom is, de vele együtt ez a vidék is, teljesen koldusbotra jut.

Voronyin kapitány második maródit [beteget - Farkas Gábor] jelentett, tehát lovaskocsin nem volt hajlandó a felső kerületekbe jönni. Újév napján tudtuk meg, hogy a légvédelmi osztagnál van egy nagyon derék őrnagy. Rudajko kapitány elment, nem biztos, hogy visszajön, ezért küldtem Anzelmet az őrnagyhoz; érdeklődjék nála, nem volnának-e hajlandók feljönni a kastélyba. Fél 10 körül az őrnagy egy kapitány kíséretében Anzelmmel együtt jött hozzánk. Hozott magával 10 liter bort is. Hallotta, hogy borunktól teljesen kifosztanunk. Nagyon jóindulatú embernek mutatkozott. Már előző nap kért tőlünk Voronyin kapitány útján 500 kg marhahúst és 200 kg sertést. Mikor feljött, tárgyaltunk vele, s azt mondottam, adunk inkább 500 kg napraforgó olajat és 300 kg hízott sertést. Ebbe ő bele is ment. Láttam jóindulatát; még aznap fel akart Nagyvenyimbe menni. Mindjárt megkértem, hogy vigyen fel engem is, úgy, hogy megnézzük a felső kerületeket. Meg is tette; 10 óra körül indultunk. Utam a malomba vezetett. Balogh intézőt nem találtam otthon. О lejött hozzám, ti. a malom faellátásánál nehézségek mutatkoznak, és Selyemmajornak is elhajtották minden ökörfogatát, hogy Pentelére-e, vagy Földvárra, azt nem tudták? Ezt akarta jelenteni. Állítólag az erdőbe 100 fő alapi munkást rendeltek ki a tölgyes kitermelésére, s a kitermelt szálfákat a mi fogatainknak kell szállítani Pentelére és Földvárra. Ez lefoglalja a még meglévő ökörfogatainkat. Hogy mi lesz ezeknek az elhajtott ökröknek a sorsa, fogalmam sincs.

Selyemmajorban az ott levő orosz őrökkel tárgyaltam, hogy a cselédségnek adják ki a megígért lisztet. Rudajko kétféleképen rendelkezett. Szóbeli rendelkezése szerint minden cselédnek kiadható egy zsák liszt, viszont írásbeli kiutalást csak 50 q lisztről adott, és az őr ehhez tartotta magát. Mégis elértem, azt, hogy a róbertvölgyi fogatosaink megkapják a lisztet, sőt megkapták a lisztet a világosi és a középhantosi cselédek is.

Selyemmajorból Kisvenyimbe mentünk, leheteden úton. Féltem, hogy a kapitány — aki az autón velem volt, elveszíti türelmét. Tartotta ígéretét, és mentünk a leheteden úton tovább Kisvenyimbe. Ott az intézővel rögtön találkoztunk. Azzal fogadott, hogy 1-jén elhajtottak 420 birkát és ma, tehát 2-án reggel a felsővenyimi magyargulyát, 40 db-ot, üszőt és tinót vegyesen. Ezelőtt negyedórája volt nála egy ezredes, akivel letárgyalta az ügyet. Az ezredest meglepte a dolog, megígérte, a 40 db marhát felkutatja, mert ez az ő tudta és rendelkezése nélkül történt. Az anyagöbe állományból megint hiányzott 15, úgyhogy Kisvenyim teljesen a tönkremenés szélén áll.

Ilyen előzmények után mentünk át Kisvenyimről Mélykútra. Célom ott csak az volt, hogy az ottani repülő-kapitánynyal találkozzam, aki fönntartja a rendet, s megkérjem a rend további fönntartására. Ott is meglepetés fogadott. Éppen akkor raktak be 15 beállításra váró süldőt, s jelentették, hogy ezzel már 50 hiányzik. Ugyancsak jelentették; a választott malacok vágását megkezdték. Erre tárgyaltam a kapitánnyal, hogy legalább a tenyészanyagot kíméljék, azt ne tegyék tönkre. О ezt megígérte. A magtár zárva volt. Kisvenyimen a magtár fel volt törve. Bár szombaton intézkedtem, hogy azonnal javítsák meg a zárat. Még mindig nem volt kész. Újból intézkednem kellett. Érdeklődésemre az intéző közölte, hogy a felsővenyimi magtárt feltörték, onnét is elvittek minden elvihetót. Oda menekítettük a nagyvenyimi olajgyár csaknem teljes zsákkészletét és tartalék szíjkészletét. Bíztam abban, hogy oly félreeső helyen van, hogy nem találnak rá. Az erős fagy kedvezett a portyázó oroszoknak, mindenüvé be tudtak jutni, s a puszták messze távlatból is észrevehetők. Mélykútról átmentem Bernátkútra, ahol további szomorú képet találtam; elhajtottak 40 növendékmarhát, kikezdték a tehenészeti állományt.

Átmentem Nagyvenyimre, ott akkor szerelték le a gőzekénkről a kötelet; vitték a pen telei hídépítéshez. Akkor hajtották be a még különálló sertészetből a még megmaradt nyári malacokat, pár kant és pár góbét, ti. e nap reggelén vittek el az apátszállási telepesek 30 anyagöbét. (Szóval ezek is felcsaptak a rablók közé.) Jelentette a kanász és az intéző, hogy a hiányzó hízókból 120-150 darab a telepeseknél Apátszálláson van. (Mégis csak áll az, amit mindig mondtam; telepesnek csak a nép söpredéke megy el.)

Fél 6-kor értem haza. A kapitánynak megköszöntem a szívességét, aki tényleg előzékenyen viselkedett. Némileg érthető. Beszélgetésünk közben kiderült, hogy középiskolai igazgató Charkowban, szakja a földrajz. Itthon Anzelm, mert hiszen ha én távol vagyok, neki itthon kell maradnia, azzal fogadott, hogy nehéz napja volt. Kint volt nála a frontparancsnok megbízásából egy katonai küldöttség, s a front részére kért 12 ezer kg húst, amelynek 1/3-a birka, 1/3-a sertés, 1 /3-a szarvasmarha. Megbeszélte Voronyinnal a kérdést. Voronyin szerint ezt ki kell adni. Ugyanaznap volt itt a földvári kommandótól egy küldött; kért 2 sertést és 1 marhát. Ezt kiadtuk.

Fél 7 körül beállított hozzánk a simontornyai ferencrendi tolmács, páter egy hadnaggyal; jelezték, hogy útban van hozzánk egy kapitány is, s egyben azt is közölték, hogy Simontornyát az ottani őrnagy átadja; tovább posztot nem tarthat; nekünk kell rendelkeznünk Simontornyán. Az átvételnek 3-án kék megtörténni. Itt tartottuk őket szállásra és vacsorára. A kapitány késve érkezett, 8 óra körül. Nagyon kedves embernek mutatkozott. Velünk vacsorázott. Közben emlí-266