Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza
Pátlya István: Fejér megye sold székének történeti földrajza 1693. évi nagy áradás után rendezte a két település vitáját. Bösztör északi része ekkor a szentmiklósiakhoz, a déli része pedig a szabadszállásiakhoz került.24 25 Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy közel két évtizeddel később, 1712. február 15- 16-án a teljes solti járást elöntötte egy nagyobb árvíz. A vármegyei közgyűlésen a járás tisztviselői bemutatták a károk jegyzékét és megjegyezték, hogy „...hasonló áradás 18 esztendeje nem történt. [Lásd a fentebbi bösztöri esetet!] A legutóbbi árvizet követően több bejen is, mint például a solti, dunavécsei és szalkszentmártoniföldeken víz maradt vissza két-három éven keresztül. A termés teljesen tönkrement, és csak nád nőtt ott. Most nem várható sem aratás, sem szüret, mert különösen a dunavécsei határt egy könyök mélységben borítja víf’A A vármegye jegyzőkönyveiben később is gyakran találkozunk az árvizek említéseivel. 1738-ban például a „solti járásban áprilistóljúliusig árvíz volt, csak augusztusban tudtak kaszálni”, azonban az iszapos füvet nem tudták felhasználni az állatok etetésére.24 25 26 Néhány évvel korábban Bél Mátyás feljegyezte a járásról, hogy az „.. .a Dunával szomszédos, az igen sűrű árvizek folytán gyakran még azt is elveszti, ami az övé. így azután, bár a talajafeketés, kövér és mindenféle magot egyetlen szántás után, trágyázás nélkül megterem, termékenységének meglévő hírnevét a folyó károkozása folytán olyankor is elveszíti, amikor a legjobb termés ígérkezik. Ez történt az 1730. esztendőben, de máskor is számos esetben, üuján nőtt a vetés a szántóföldeken, és gazdag aratás reményét sugallta a földművesnek, amikor hirtelen a folyóval szomszédos és mély fekvésűföldeket annyira elborították, hogy körös körül még a búzakalászok sem emelkedtek ki, és minden egyebet részben iszap tett tönkre, részben a vetés gyökereit kimosva az örvény nyelt el Mivel ugyanis a Duna szemközti partja az egész szakaszon magasabb és erős, a solti ellenben mélyebb fekvésű, így az onnan visszaverődött víz az innensőpartra tört, és nagy és tömeges károkat okoz És nemcsak a vetést pusztítja el ez a csapás, hanem a kaszálókat és a folyóparti erdőket is. Természetesen a vetés nem tud a megszokott módon növekedni, amikor vagy gyökerestül kitépik, vagy a rátörő víz tömege a földre fekteti, nehezenfog újbólfelállni. Ugyanúgy ritkák itt az erdők, kivéve a szigetek füzeseit és égé fáit, amelyek a Duna széleit borítják. Ezen kívül az áradások ilyen károkozásaikor előfordul, hogy a Dunától távolabb eső vidék is vizenyőssé válik, és szélesen elterülő állóvizek öntik el, különösen a solti partvidéken. ” 27 E példákból is jól látszik, hogy a szabályozások előtt az itt élők mindennapjait nagyban befolyásolta a folyó mindenkori állapota. Emellett nem elhanyagolhatóak a Homokhátságról leszivárgó vizek, melyek a környékbeliek szavaival élve a „föld árjaként” törtek fel az ártér keleti részén és a Turjánvidéken, táplálva a terület tavait és mocsarait. Jól mutatja a hátságperemi feláramlások erejét a következő, Szabadszállás környékéről való, apáról fiúra szálló történet: „az 1800-as évek második felében történt, vizes esztendőben, hogy [az adatközlő] nagyapja az éren keresztül a tanyába bejáró töltést épített. Ahogy az érparton ástak, a földből nagy erővel vízsugár törtföl Ijedtükben beledobtak subát, boroshordót, azzal tömték el a kiásott részt. Az ér ezen szakaszán még pár tíz ^wel ezelőtt is nyaranta kiszáradó szikes állóvíz т^> tavasszal a partoldalból csordogált bele a víz ” 28 Közigazgatástörténet Királyi vármegyék Magyarországon Az első, ún. királyi vármegyék gyökerei az államalapítás idejére, all. század elejére nyúlnak vissza. Köztudott, hogy a vármegyerendszer Szent István király uralkodása kezdetén alakult ki, alapjai pedig a törzsi területek lehettek.29 A megye élén a király által kinevezett ispán állt. A vármegyék központja egy-egy vár volt, és a megye (mesgye ~ határ) elnevezés tulajdonképpen a központi várhoz tartozó területet jelentette.30 A megyerendszer célja elsősorban a királyi hatalom katonai hátterének biztosítása, egy bármikor és bárhol bevethető katonaság fenntartása volt. A vármegyék legnagyobb birtokosa all. század elejétől a 13. század első harmadáig a király volt, innen ered a szakirodalomban elterjedt királyi vármegye elnevezés. A megyék gerincét a várszervezet települései képezték, melyeken a várjobbágyok, mai szóval élve „hivatásos katonák”, illetve az azok ellátását biztosító várnépek éltek. A megyék területén emellett elszórtan nemzetségi, egyházi, valamint királyi tulajdonban lévő, ún. udvarnok földek is léteztek, melyekre a vármegye hatalma már nem terjedt ki.31 24 BKML V. 375/a, Bösztör puszta kettéosztása Kunszentmiklós és Szabadszállás között, 1695. 25 KISS - SCHRAMEK 2006, 246. sz. 26 BOROSY 1996, 5191. sz. 27 BÉL 1982,18. 28 UJHÁZY-BÍRÓ 2013, 296-297. 29 KR1STÓ 1988,98-99. 30 TR1NGLI 2009, 19; A megye elnevezéshez lásd még: KRISTÓ 1988, 21-46. 31 ZSOLDOS 2001, 32-74; TRINGLI 2009,16-20; KRISTÓ 1988, 244.
