Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza
Pánya István: Fejér megye Solti székének történeti földrajza alámosták a Homokhátságot, majd a folyó vízhozamának csökkenése után lassan visszafejlődtek. A figyelmes szemlélő itt több helyen megtalálhatja a Duna által a hátság főtömegéről leszakított kisebb-nagyobb buckaszigeteket. Ilyen magányos szigetek a Kunpeszér és Bábony környéki buckasorok, Szabadszállás — Aranyegyháza környékének vonulatai, illetve az Izsák délnyugati szélén, az ún. Bikatorok környékén elterülő tekintélyes méretű buckasziget.12 A homokos területekkel szomszédos medrekben (Kunpeszér és Yülöps^állás köpött) jelentős mennyiségű szélfútta homok rakódott le, ami azok feltöltődését és rétekké, illetve láprétekké alakulását eredményezte. Ezzel szemben a kötöttebb (löszös) talajú területek szomszédságában {Kecel és Sükösd köpött) kevesebb szél által szállított hordalék gyűlt össze, így az elmocsarasodott folyóágakban vaskos, néhol 3—4 méter vastagságú tőzegréteg képződött.13 Ez az ingoványos terület az Örjeg, vagy más néven a Vörös-mocsár, mely a középkorban és a kora újkorban nehezen áthatolható akadályt képezett a K-Ny-i irányú közlekedésben. Az elmúlt évtizedekben végzett lecsapolások miatt a felszíni vizek jelentős része eltűnt, a táj arculata jelentős mértékben megváltozott. Egykori természetes növényzetét a keményfaligetek, zárt alföldi tölgyesek, zsombékosok, nádas rétek és láprétek alkották.14 A solti szék keleti területei mélyen benyúltak a Homokhátság területére. Felszínét az uralkodó ENy-DK-i irányú szelek által formált buckasorok és a közöttük húzódó laposokban létrejött, mára jórészt lecsapolt mocsarak, lápok, szikes tavak jellemezték egykor.15 Itt a késő középkori falvak helyét szigetszerű, mocsárral, ingovánnyal körbevett magaslatokon találjuk meg.16 A terület érdekességét az adja, hogy a jégkori, szél által felhalmozott homok vastagsága itt a 120-130 méter vastagságot is eléri.17 A Duna ősi, délkeleti irányba, az ős-Tisza felé kanyargó, évezredekkel ezelőtt elhagyott medre valahol a Nádas-rét — Kolon-tó — Agasegyházi-rét vonalában folyhatott egykor.18 Érdekesség, hogy az itt élők különbséget tettek az alacsony ártéren és a hátságon fekvő nedves rétek, vízállások között. Szabadszállás környékén például az ártéri síkon található vizes területeket a sótartalom miatt (lásd fentebb), míg a hátsági területen lévő, édesvíz befolyásolta területeket már „rétnek” nevezték (Balázsi-rét, Kis-rét, Nádas-rét).19 A hátság növényzete a holocénben erdőssztyepp-jellegű volt, homoki borókás-nyárasokkal, tölgyesekkel és homokpuszta-gyepekkel, a nedves területeken mocsarakkal és láprétekkel.20 1929-ben épült meg a terület nyugati peremén a Duna-völgyi-főcsatorna, az ehhez kapcsolódó homokháti csatornák pedig a ’60-as évek körül készültek el, s néhány évtized alatt lecsapolták a terület felszíni vizeit.21 Vízrajz Ha a térképre pillantunk, látható, hogy a solti szék területének jelentős része a Duna felvonulási területe volt. Dunavarsánytól Fajszig a folyó mintegy 137 km hosszan folyt, majd a szabályozások idején, az imsósi és a várszegi kanyarulatok levágásával kb. 20 km-el rövidült meg.22 Egykor jelentős vízfolyás volt még a felső-kiskunsági Bak-ér, Csömöre-ér, Tekeres-ér, a Solti-síkon kanyargó Kígyós-ér, Sós-ér, Nagy-ér, a sárközi Malom-ér, a Vajas, illetve az Árpás. Közülük a vízrendezések után a legtöbb kiszáradt, medrüket számos helyen fel is szántották, más részüket pedig belvízelvezető csatornaként hasznosították. A magas és az alacsony ártér egyaránt egy „vízi világ” volt, melyet a folyó évente rendszeresen, akár több alkalommal is elöntött. A történeti adatokból tudjuk, hogy 3—4 évente a szokásosnál nagyobb árvizek vonultak le a Dunán, s arról is szólnak a régi írások, hogy néhány évtizedenként pusztító áradások is előfordultak.23 A dunai árvizek azonban nem csak a folyó közelében okoztak komoly károkat. Az emelkedő víz a folyót kísérő magas ártér alatt, a mélyben húzódó kavicságyon átszivárogva a távolabbi alacsony ártér területén és a Turjánvidéken tört fel, elöntve Kunszentmiklós, Szabadszállás és Fülöpszállás alacsonyan fekvő és egyébként is vizenyős részeit. Kunszentmiklós lakói a 17. század elejére a gyakori árvizek miatt alig tudták földjeiket művelni, kaszálni és legeltetni. Az áradások ugyanis rendszerint beterítették a település határának nagy részét. A földhiány enyhítésére elfoglalták a szomszédos Bösztör puszta egy részét, amivel kiváltották a pusztára igényt tartó Szabadszállás lakóinak haragját. A nádor végül 1695-ben, az 12 IHRIG 1973,12; IVÁNYOSI-SZABÓ 2015,152. 13 IVÁNYOSI-SZABÓ 2015, 152. 14 http://www.novenyzetiterkep.hu (Utolsó letöltés: 2017. február 1.) 15 UJHÁZY - BÍRÓ 2013, 293. 16 SZABÓ 1938, 81. 17 IVÁNYOSI-SZABÓ 2015,196. 18 IHRIG 1973,204. 15 UJHÁZY-BÍRÓ 2013, 296. 20 http://www.novenyzetiterkep.hu (Utolsó letöltés: 2017. február 1.) 21 UJHÁZY-BÍRÓ 2013, 296-297. 22 IHRIG 1973, 204. 23 TORY 1952,197; KISS 2012,340. 138
