Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza
Pánya István: Fejér megye Solti székének történeti földrajza rendszer alkalmazása jelentette. Ez a környezet nem csupán egy megjelenítő, térképkészítő felület, hanem egy „olvasztótégely”, melyben lehetőség van a térképek, felszínmodellek, légifelvételek, határleírások, határperek adatainak elemzésére, a települések topológiai és topográfia viszonyainak modellezésére. Továbbá ez a környezet teszi lehetővé a hatékony, alacsony költségvetésű, célzott terepi kutatások megtervezését és lebonyolítását is. A módszertan másik lényeges eleme a különböző tudományágak összekapcsolása volt.5 Könnyen belátható, hogy a történeti településföldrajzi kutatásokat nem lehet a nyelvészet, a néprajz, (táj)régészet, térinformatika és a távérzékelés nélkül hatékonyan elvégezni. E társtudományok közül különösen nagy szerepe van a régészetnek. Igen gyakori jelenség az Alföldön, hogy az egykori falvak írott anyagainak nagy része eltűnt, elpusztult az idők folyamán. Emiatt a települések időrendjében, egy-egy szórványos adat között nem ritkán 50—100 éves időbeli „lyukak” tátongnak. Ezek a forráshiányos időszakok másodlagos adatforrásokból, például a középkori falvak területéről származó numizmatikai anyagokból (érmek, zsetonok, posztó- és textilplombák) és egyéb régészeti leletekből származtatott adatokkal tölthetők ki. Természetesen a régészeti leletekből nem lehet család- és birtoktörténeti kérdéseket megválaszolni, azonban az anyag összetételéből számos településtörténeti és -földrajzi jellemzőre tudunk következtetni: meddig lakhatták az adott települést, milyen volt annak térbeli kiterjedése, fekvése, volt-e piaca/vására/temploma/udvarháza/vára. A távérzékelés, azon belül is az archív légifelvételek elemzése és a légirégészeti kutatások a települések térbeli szerkezetének és kiterjedésének kutatásában nyújthat segítséget. A módszertan harmadik, számomra különösen kedves eleme a Bács-Kiskun megyei és az országos múzeumbaráti hálózat.6 Nagyjából fél évtizede indult el Bács-Kiskun megye középkori településeinek és közigazgatási változásainak kutatása. A téma kapcsán a kezdetektől komoly érdeklődést tapasztaltunk a polgári kutatók és vállalkozások, cégek részéről. Korábban, a rendszerváltás előtti és utáni évekből is ismertünk olyan múzeumpártolókat, akik segítették a Kecskeméti Katona József Múzeum munkáját a rendezvények szervezésétől, a néprajzi és régészeti tárgyak, ismeretek gyűjtésén át a feltárásokig. Az elmúlt években azonban kialakult egy új, fiatalos múzeumbaráti csoport, melynek tagjai a korábbiakhoz képest aktívabban kívánták segíteni a múzeum kutatásait. Voltak, akik járművet, szállást vagy étkezést biztosítottak a terepi kutatásokhoz. Mások fémkereső műszerrel segítettek a szántóföldi művelés által bolygatott lelőhelyek leletanyagának begyűjtésében, továbbá több cég és vállalkozás támogatott bennünket a lelőhelyek geodéziai felmérésében és légifelderítésében. Tanulmányom első felében a solti szék természetföldrajzát mutatom be. Ez után egy rövid közigazgatás-történeti összefoglaló következik, mely felvezeti a Fejér vármegye és a solti szék kialakulásával, működésével foglalkozó fejezetet. Ehhez kapcsolódóan szó lesz a határairól, közlekedés- és gazdaságföldrajzi jellemzőiről, illetve egykori településeinek helyrajzi viszonyairól. Végezetül röviden összefoglalom a szék központjának, Solt városának történetét és helyrajzi viszonyait. Földrajzi áttekintés A középkori Fejér vármegye az ország középső részén, a Duna két oldalán terült el. Nyugati része többé-kevésbé azonos a mai Fejér megyével. A Dunától keletre eső felének, a kutatásom témáját adó egykori solti széknek északi (—361 km2) része ma Pest, déli (~2465 km2) része pedig ma Bács-Kiskun megyéhez tartozik. A Duna szabályozása miatt, az imsósi és a várszegi kanyarulatok átvágása után Tolnához is került két kicsiny, nagyjából 17 km2 kiterjedésű földnyelv. A solti szék három nagyobb természetföldrajzi egységet érint. Nyugati fele a Duna menti síkságon, a folyót Budapesttől Bajáig mintegy 20—25 km szélességben kísérő sík vidéken fekszik. Ennek keleti szomszédja a Turjánvidék, mely Dunaharaszti környékétől Sükösd — Érsekcsanád tájáig húzódik átlagosan 1—5 km szélességben. Az északi, Dabas — Akasztó közötti részét Turjánnak, az onnan Bajáig tartó szakaszát pedig Örjegnek nevezik. Végezetül, keleti fele benyúlik a Duna-Tis^a kóji hátságra (1. ábra)J 5 Ezúton is köszönetét mondok Kiss Anitának és Schramek László Péternek, a Pest Megyei Levéltár munkatársainak, Schill Tamásnak, a Pataji Múzeum vezetőjének, Lakatos Andornak és Csongrádi Gabriellának, a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár munkatársainak, továbbá Szaszkó Elek, Weisz Boglárka és C. Tóth Norbert történészeknek a tanulmány megírásához njaijtott segítségükért és tanácsaikért. Hálával tartozom dr. Rosta Szabolcs régésznek, a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgatójának, továbbá Wilhelm Gábor és Székely György(f) régészeknek, hogy segítettek a tanulmány témáját adó középkori faluhelyek adatainak és leleteinek értelmezésében. Végezetül köszönöm Bárth János történész-néprajzkutatónak, hogy szakmai tanácsaival segített a történeti források felderítésében. 6 Köszönettel tartozom Greman Istvánnak, Rácz Nándornak, Rácz Bernátnak, Tóth Györgynek, Szabó Zsoltnak, Dömötör Józsefnek, Korsós Rolandnak, Tauser Péternek, Meleg Józsefnek, Suhajda Krisztiánnak és a középkori településkutatásban résztvevő többi múzeumbarátnak, hogy segítették a Bács-Kiskun megyében zajló középkori településkutatási munkálatokat. Köszönöm Pázmándi Gergely (Kun-Geo Kft.) lelőhelyek felmérésében való közreműködését, valamint Balogh András (Pazifik Kft.) lelőhelyek légifelderítésében és modellezésében nyújtott segítségét. IVÁNYOSI-SZABÓ 2015,107. 136
