Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Mesterházy Gábor: Árpád-kori településrészlet Székesfehérvár - Kisfaludon
Mesterházi Gábor: Árpád-kori településrészlet Székesfehérvár — Kisfaludon A perem külső oldalán hornyolattal (p05) megjelenő csoport kapcsán a perem külső síkjának alsó és felső része jellemzően a hornyolat bemélyedésével arányosan lekerekített, ami a készítéstechnikára is utal. A nyak körüli törésből fakadóan szembetűnő az alacsony díszítettségi arány, ugyanakkor jelentkeztek hullám- és egyenes vonalak. Legnagyobb darabszámmal a főként késő Árpád-korban megjelenő galléros peremek (p06) jelentek meg a leletanyagban. A csoport formai kiképzése széles skálán mozog, a nyak és a váll azonos mértékben, de ellentétes irányban ívesen hajlik. A perem külső síkja többségében az edény belseje felé mutat. Főként vonal alapú díszítésváltozatok jellemzőek, csigavonal azonban nem volt teljes formájában azonosítható. A perem alsó oldalán visszahajtott típus (p07) kiképzése hasonlóképpen változatos. A perem külső síkja nagyrészt egyenesre metszett vagy enyhén kifelé domborodó, a visszahajtott peremalj is ennek megfelelően éles vagy lekerekített. A nyak és a peremindítás íve nagyobb változatosságot mutat, a hullámvonalköteget leszámítva a többi díszítési forma megjelent. Kronológiai szempontból (29. ábra) 1. csoportként szerepelnek — a már fentebb említett — fazékbográcsok,164 melyek megjelenésükben a cserépbográcsok „c” típusához hasonlítanak vízszintesen kihajló peremükkel, azonban az edény belseje felé hajló nyak és a kifelé hajló váll attól eltérő. A „c” típusú fazék alakú cserépbográcsok csoportja,165 jól behatárolható helyen — Komárom-Esztergom, Fejér, Somogy, Pest megyékben — előforduló ritka edénytípusként ismert. A 12- 13. századra keltezhető forma telepásatások és terepbejárások során kerül elő. A kisfaludi darabok esetében nem lelhető fel a típusra jellemző csigavonal, fogaskerék vagy nyújtott hullámvonal. Színük vöröses árnyalatú, soványítóanyagként apró kavicsot és homokot használtak. A kisfaludi darabok jó párhuzamát jelentik az ócsai darabnak.166 A legnagyobb és legváltozatosabb a 2. csoport, amelybe az enyhén vagy közepesen kihajló peremek tartoznak. A korai típushoz képest alacsonyabban helyezkedett el és nyújtottabban jelentkezett az edény válla. Négy nagyobb alcsoport különíthető el az apróbb részletek alapján. Átmeneti formaként (2/1) értelmezhető a 2/2. és 2/3. csoportok között az ugyanúgy vastagítás nélküli perem, melynek vége a lekerekített (pOl) és egyenesre (p02) metszett típusok mellett a peremoldal hornyolásával gazdagodik (p05). Párhuzamai Szigetszentmiklóson,167 Rákospalotán,168 Esztergom — Szentgyörgymezőn169 jelentkeztek. A második alcsoportot (2/2) alkotják a hornyolatos peremmel (p05) rendelkező darabok, amelyek esetében hoszszabb, íves átmenet található a nyakrészen. A peremoldal kiképzése jellegzetesen lekerekített, egyenesre metszett a horony miatt, vagy fedőhornnyal (p03) ellátott. Szigetszentmiklóson,170 Rákospalotán,171 Esztergom — Szentgyörgymezőn172 és Sárbogárdon173 kerültek elő rokonítható darabok. A harmadik altípust (2/3) képezik a hasonlóan hosszabb, íves nyakrésszel rendelkező, kifelé egyenesen kiszélesedő, galléros (p06) és egyenesen lemetszett (p02) darabok. Szigetszentmiklósról,174 Rákospalotáról,175 Esztergom — Szengyörgy mezőről,176 177 Perkátáról,1 n Sárbogárdról,178 Kesztölcről179 és Dunaújváros — Öreghegyről180 kerültek elő párhuzamai. Végül a negyedik alcsoportba (2/4) soroltam az íves nyakú, enyhén kihajló, egyenesen lemetszett (p02), szögfejperemú (p04) és csúcsosan visszahajtott peremvégú (p07) darabokat. Általános megfigyelés, hogy az edények válla lejjebb kerül, és a 2/3. alcsoporthoz képest nyújtottabb formát vesz fel. Párhuzamai Szigetszentmiklóson,181 Rákospalotán,182 Perkátán183 és Dunaújváros — Öreghegyen184 jelentkeztek. 164 TAKÁCS 1986, 94. 165 TAKÁCS 1986, 94. 166 TAKÁCS 1986, Tafel 6 2. ,6’ ÍRÁSNÉ MELIS 1992, 150: 35. kép 1,10. 168 BENCZE 1999, 67: 37. kép 6. 169 LÁZÁR 1998, 20: 11. kép 4, 30: 21. kép 2, 36: 27. kép 4, 43: 34. kép 1. 170 ÍRÁSNÉ MELIS 1992, 147: 32. kép 1, 8, 149: 34. kép 6-7, 150: 35. kép 5, 11, 151: 36. kép 4, 152: 37. kép 3. 171 BENCZE 1999, 33: 3. kép 3-5. 172 LÁZÁR 1998, 40: 31. kép 3, 43: 34. kép 2. 173 PETKES 2007, 5. Tafel 3. 174 ÍRÁSNÉ MELIS 1992,147: 32. kép 7,148: 33. kép 6,152: 357. kép 8,10. 175 BENCZE 1999, 36: 6. kép 1, 5, 48: 18. kép 1, 61: 31. kép 2-5. 176 LÁZÁR 1998, 39: 30. kép 4, 40: 31. kép 9, 62: 51. kép 2. 177 HATHÁZI 2004, 347: 35. tábla 11. 1-8 PETKES 2007, 5. Tafel 4-5. 179 LÁZÁR 1984, 74: 4. kép 180 BÓNA 1973,14. tábla 4,16. tábla 7,18. tábla 9. 181 ÍRÁSNÉ MELIS 1992, 148: 33. kép 1-5, 7. 182 BENCZE 1999, 36: 6. kép 2, 38: 8. kép 1, 48: 18. kép 2. 183 HATHÁZI 2004, 336: 24. tábla 7, 338: 26. tábla 1, 345: 33. tábla 1, 347: 35. tábla 9, 348: 36. tábla 1, 359: 47. tábla 3. 184 BÓNA 1973,14. tábla 9,17. tábla 17,18. tábla 6-7. 105
