Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Csodálatos álmot láttam…" A Legszentebb istenszülő álam című nagyorosz egyházi népénekek a keresztény népi jámborságban és a magikus praktikákban
1 1 Gelencsér József: A haj lenyírása mint büntetés. Szokásjog, írott jog, jogszokás Eg)' erdélyi bencés szerzetes, Olofsson Károly Piacid (1916) maga is 10 évet töltött a GULAG táboraiban. Visszaemlékezése szerint egy alkalommal 6 női rabot hoztak lágerükbe az Északi-tenger mellől. Egyetemi hallgatónők voltak, akik Ukrajnában résztvettek a függetlenségi mozgalomban. 25 éves büntetésüket töltötték: kopaszra nyírottan, bokájukon 5 kilós vasgömbbel. Arcukon látszott, hogy a sok kegyedenség teljesen kivetkőztette őket önmagukból. Országutat építtettek velük.42 A 165. sz. hadifogolytáborban századosig bezárólag a magyar tisztek számára is kötelezővé tették a munkát. Az első tiszti csoportok egyikét Juzsába vitték tőzeget szúrni és az irtásokat megtisztítani a rönköktől. A 104 magyar tiszt a nehéz munkából az előírt akkordnak csak 40 %-t végezte el. Két hét múltán behozatták őket. A táborparancsnok őrnagy beszédet mondott, melyben rosszakaratúnak és szabotálónak nevezte a foglyokat, továbbá lenyíratta a hajukat,43 Nem maradt fenn a vezetékneve a Temesvárról a GUPVI egyik táborába elhurcolt Helgának, aki mindig 3 éves kisfiához kívánt visszatérni. Az első szökési kísérletét megúszta annyival, hogy kopaszra nyírták. Aztán egész nap a láger udvarát kellett söpörnie, hogy mindenki így lássa. Második szökési kísérletét követően nagyon megverték. Mivel szándékáról nem mondott le, a verést tovább folytatták. Rövidesen belehalt sérüléseibe.44 Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918—2008), Nobel-díjas orosz író műveiből ismerték meg az olvasók, különösen a nyugat-európaiak a szovjet munkatáborok világát. Témáját, mint egykori rab, részben saját élményeiből merítette. Első jelentős művében, az Ivan Gyenyis^ovics egy napja címűben a főszereplő, Suhov a II. világháború alatt német hadifogságba esik. Bár megszökik, de a szovjetek 10 évre ítélik. A GULAG egyik táborába kerül, számtalan társával együtt. A rabok a kegyetlen hideg ellenére csak a szabályzatban megengedett, de kellő védelmet nem nyújtó viseleti darabokat, a rabruhát hordhatták. A tiltott ruhadarabokat (mellény, hasmelegítő, bőröv) az őrség — mely élet-halál ura volt — elkobozta. Sőt, beszerzéséről viselőjének számot is kellett adni. A rabok buslátjukon, pufajkájukon, vattanadrágjukon, sapkájukon rabszámot hordtak, az őrök aszerint szólították őket. A sapka alatt rövid haj borította fejüket, de Suhov inkább kopaszra borotváltatta azt. A hajnyírást, a szakáll, a bajusz, a fej borotválását borbélyok végezték, műhelyüknél mindig sorállás volt. Suhov az arcát 10—14 naponta borotváltatta. A borbélynak pár szál cigarettát csúsztatott, hogy a borotvát papírba és ne meztelen térdébe törölje. A borbélyok nem közönséges rabok voltak, mert bizonyos előnyöket élveztek. A többiek szemében lógósoknak, henyélő, címeres csirkefogóknak számítottak. A bajuszát csak annak a rabnak nem borotválták le, aki így szerepelt ügyirata fényképén.45 Az ellenségnek, bűnösnek vagy megsemmisítendőnek nyilvánított személyekkel szemben Franco, Hitler és Sztálin totalitárius rendszerében egyaránt alkalmazták a hajlenyírást. Az indokok, célok, eljárások között különbségek és azonosságok egyaránt voltak. Azonosság mindenekelőtt, hogy háborús viszonyok közötti, illetve lágeren belüli alkalmazás történt a kényszereszközökkel rendelkező erőszakszervezetek részéről. Vagyis nem demokratikus államrendben, nem békés körülmények között élő szabad polgárokkal szemben jártak el. A németeknél a hajlenyírás a hierarchia magasabb szintjéről érkező, írásba foglalt rendelkezésekre, szervezetten történt. A spanyoloknál inkább szóbeli parancsok, utasítások hangzottak el, álltak össze rendszerré, hogy azután a végrehajtás megszégyenítő jogszokások (hajlenyírás, kényszerű sétáltatás vagy inkább hajsza, népítélet) keretei közé kerüljön. Ahol az ezt kikényszerítő közösség nem csak egy katonai vagy félkatonai szervezet tagjait, hanem a helyi közösség egy részét is jelentette. A szovjeteknél pedig az általános, mindenkire kiterjedő megkopaszítás mellett különösen a lágeren belüli fenyítésnél érvényesült hajlenyírás egyéneket sújtó jogszokás jellege. A FELSZABADÍTOTT NyUGAT-EuRÓPABAN Németország a II. világháború kezdeti időszakában, a villámháborúban több nyugat-európai országot rövid idő alatt elfoglalt, megszállt. A Harmadik Birodalom hadserege a Weserübung-hadművelet keretében megszállta a semleges Dániát és 1945. május 5-ig uralma alatt tartotta. Az ország a szövetséges erők segítségével vált újra szabaddá. Az ugyancsak semleges Holland Királyságot 1940. május 10-én támadta meg Németország. Hollandia május 14-én adta meg magát. A brit-amerikai szövetséges erők 1944 szeptemberében kezdték meg és 1945. május 5-én fejezték be az ország felszabadítását. Belgiumot a németek hadüzenet nélkül 1940. május 28-án rohanták le, melynek következtében a király feltétel nélkül letette a fegyvert. Az országot a németek 1944 második feléig, egyes részeit a háború végéig uralmuk alatt tartották. Norvégia ellen 1940. április 9-én indított támadást Németország. A norvégok két hónapig ellenálltak. Aztán a németek a háború végéig megszállva tartották a skandináv országot. Franciaország ellen 1940. június 5-én kezdődött a támadás. Június 14-én a németek bevonultak Párizsba, június 22-én Henri Philippe Pétain (1856—1951) marsall, mint 42 FRIGYESI 2007. 43 ÖRKÉNY 1981, 63. 44 STARK 2002, 69-70. 45 SZOLZSENYICIN 2009, 9-10,16, 28-30, 56-57,111. 355
