Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Csodálatos álmot láttam…" A Legszentebb istenszülő álam című nagyorosz egyházi népénekek a keresztény népi jámborságban és a magikus praktikákban
Gelencsér József: A haj lenyírása mint büntetés. Szokásjog, írott jog, jogszokás miniszterelnök aláírta a fegyverszüneti megállapodást. Az ország nagyobbik részét a németek szállták meg, de déli 2/5- öd része francia igazgatás alatt maradt. Ez a terület, központja után, a köznyelvben Vichy-Franciaország néven lett ismert. 1940. július 11-től 1944. augusztus 20-ig a hatalmat magának biztosítani igyekvő Pétain, mint köztársasági elnök állt a Francia Állam (ez volt a hivatalos neve) élén. A szövetségesek 1944. június 6-án szálltak partra Normandiában. A németek rövidesen megkezdték a kivonulást. Charles de Gaulle (1890-1970) tábornok a világháború idején előbb Angliából, majd Algériából szervezte és irányította a francia ellenállási mozgalmat, illetve a Szabad Francia Erőket. A partraszállás után a francia haderő részt vett az ország felszabadításában. De Gaulle tábornok 1944. augusztus 19-én vonult be az előzőleg már felkelt Párizsba. A német kapitulációnál pedig Franciaország már mint az amerikaiakkal és a britekkel egyenrangú résztvevő jelent meg. Az említett országokban a hosszú német megszállás alatt a különböző mértékű ellenállás vagy passzivitás mellett jelentős kollaboráció is létezett. A felszabadított területeken viszont azonnal megindult a kollaboránsok kézrekerítése. Franciaországban az ellenállók által létrehozott titkos börtönökben, majd gyűjtő táborokban a felszabadulás előtt, illetve után a kollaborációval gyanúsítottakat válogatott módon megkínozták. A módszerek szerfölött hasonlítottak a megszállók által alkalmazott kegyetlen eljárásokhoz: a kínzások mellett csonkítások, nemi erőszak, prostitúcióra kényszerítés, rendszeres verés, talpégetés, a nemi szervekbe áram vezetése társult, illetőleg más szörnyűségek voltak napirenden.46 A felszabadult országokban, még mielőtt a bíróságok működésüket megkezdték volna, a kollaboránsokkal szemben számos helyen népi jogszokások, népítélet alkalmazására is sor került. Ezek külön csoportját képezte azon nők megszégyenítő büntetése, fejük kopaszra nyírása, borotválása, akikkel szemben az értelmi kollaborálás, hanyatt fekve kollaborálás, ví%s%intes kollaboráció vádja merült fel. Megállapítható, hogy a II. világháború során az említett megszállt országok asszonyai közül elég sokan előnyükre fordították testi adottságaikat és szexuális kapcsolatba kerültek a német katonákkal, főleg a tisztekkel. Nem vitathatóan a nőknek előnyük származott abból, hogy ágyba bújtak a Harmadik Birodalom megszállóival. Több és jobb élelmiszerhez jutottak hozzá, mint honfitársnőik, életminőségük magasabb szintű volt. Szert tehettek tiltott vagy ritka luxuscikkekre, parfümökre, továbbá az igencsak fogyó harisnyákra. Az egyes országok felszabadítását követően viszont nagy árat fizettek mindezért. Magatartásukat a környezet árulásnak minősítette, megalázták, kiközösítették őket, néhány esetben meg is lincselték. A frissen felszabadult területeken gyakori látvány volt, hogy a kollaboráns nők haját az utcán vágták, nyírták, borotválták le, és lemeztelenítették őket. Az eljárásban az külön megdöbbentő volt, hogy a megszégyenítés, a nők fejének leborotválása ugyanolyan módon zajlott, mint ahogy tették azt a németek a háború, a megszállás időszakában. Csak akkor a nemezetiszocialisták a faji ideológia alapján azokat az árja nőket büntették így, akik a tilalmak ellenére zsidó férfiakkal létesítettek nemi kapcsolatot.47 Dániában és Hollandiában azokat a nőket, akikről az a hír járta, hogy a németekkel szexuális kapcsolatot létesítettek, kopaszra borotválva, meztelenül hajtották végig városuk utcáin.48 Legismertebbek a franciaországi népítéletek. Számuknál, érzelmi túlfűtöttségüknél, dokumentáltságuknál fogva is. 1944 nyaráig csak ritkán fordult elő, hogy az ellenállók az éjszaka leple alatt a kollaboráló nőkre lecsapjanak. 1944 nyarának végétől, illetőleg a katonai előrenyomulást követően megváltozott a helyzet. Kezdetét vette a nőkkel szembeni rituális hajlenyírás és tartott ez a háború befejezését, a francia hadifoglyok, munkaszolgálatosok hazaérkezését követő néhány hónapig. A nép, a közösség nyilvános aktus keretében vonta felelősségre az általa bűnösnek tartottakat. A megszégyenítés a település központi, közösségi terén történt: a templomtéren, a polgármesteri hivatal előtt, egy összetákolt pódiumon, vagy egy ház térre néző erkélyén. így sokan és jól láthatták, amint a vétkeseket kopaszra nyírták, meztelenre vagy félmeztelenre vetkőztették, arcukra-testükre kátránnyal, festékkel horogkeresztet mázoltak, nyakukba feliratos, minősítő táblát akasztottak: feljelentő, kollaboráns vagy németek szajhája. Aztán a tömeg, mintegy körmenetet tartva, végighajtotta áldozatait a település főbb utcáin. A franciáknál a kopaszra nyírtak számát 20 000-re szokták becsülni. Ám ennél jóval többen tartottak a németekkel szexuális kapcsolatot, hiszen az azoktól született gyerekek számát 50 000 és 200 000 közöttire teszik. A leírások, a filmfelvételek, a fényképek alapján az állapítható meg, hogy a hajtól megfosztás végrehajtói a férfiak voltak, ám a gyalázkodók, kárörvendők vagy csak szemlélődök alkotta tömegben mindkét nem képviseltette magát. A megszégyenített nők kétségkívül fraternizáltak a németekkel, a felkínált apróbb-nagyobb szívességet elfogadták, nyilvánosan, közterületen, mulatóhelyeken együtt mutatkoztak és ágyba feküdtek velük. A morális vétséget elkövették, de a büntetőjogit általában nem. Ugyanis a szexuális vagy a munkakapcsolat, egyáltalán a megszállókkal való kapcsolattartás nem esett büntetőjogi megítélés alá. Utóbb, a kopaszra nyírás népítéletei után, mégis több ilyen módon érintett vagy ezt 46 LOWE201S, 32. 47 Múlt-kor 2015. 48 LOWE 2015. 32. 356
