Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Szemle
Takács Miklós: A „székesfehérvári szép napok” nyomtatott emléke Fiatal Középkoros Régészek VI. Konferenciájának Tanulmánykötete binyi András nyugállományba vonulása után Laszlovszky József, illetve Feld István vitte tovább e felosztás használatát, sikerrel. Sőt, a Kubinyi-féle témabeosztás érvényét a bolognai rendszer bevezetése sem tudta teljesen eltörölni, mert a különböző magyarországi egyetemeken középkor-régészetet oktató tanárok rendre azzal próbálkoznak, hogy az ismeretanyagot a felsorolt tanegységekre, vagy összevonásukból képzett kategóriákba osztva foglalják bele a BA, illetve MA szakaszra bontott képzésbe. Az oktatásra annak okán kellett itt utalni, mert Székesfehérvárott is — a fiatal középkoros konferenciák hagyományának megfelelően — a közelmúltban végzett kollégák mellett az egyetemi tanulmányaikat végző ifjak is bemutathatták kutatási eredményeiket. Ezen alapállásból következik a konferenciasorozat egy másik hagyománya: az, hogy az egyes szekciókat a különböző egyetemeken oktató középkoros régészek szokták elnökölni. (A teljesség kedvéért, és csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a konferenciasorozat egy harmadik hagyományát is helyesnek tartjuk. Azt, amely magára az előadóra bízza annak eldöntését: ráillik-e a „közelmúltban” időhatározó régészdiplomája megszerezésének időpontjára, más szavakkal fogalmazva: hogy ezen időhatározó számára konkrétan milyen hosszúságú időtartamot jelent.) A KÖTET DOLGOZATAIRÓL Tekintsük át az egyes kutatási témákat, és az azokat elemző dolgozatokat. A településrégészeti szekció elején Lukács Nikoletta és szerzőtársai elemzése olvasható az Orosháza — Tesco nevű lelőhelyen feltárt kora Árpád-kori teleprészletről. Bár e település kiterjedése az infrastrukturális beruházások ádaga alatt marad, és az összesen 30 e korba sorolt települési objektum sem tekinthető kiugróan nagy objektumszámnak, sőt betöltésükből is csupán 214 edénytöredéket sikerült kibontani, az adott helyszín mégis a korai Árpád-kor fontosabb telepfeltárásai közé kell tartozzon. Talán kicsit egyoldalúan, a továbbiakban a kerámia fontosságára fogunk kitérni, miközben az adott feltárás több további kutatási probléma, így a kora Árpád-kori állattartás pontosabb megismeréséhez is jelentős mértékben hozzájárult. Az edénytöredékek fontosságának a kiemelését az igazolja, hogy igen nagy formai gazdagságról tesznek tanúságot. Hiszen a korszakra olyanynyira jellemző fazekak darabjai mellett olyan, az adott időhorizontban ritkaságszámba menő edényformákat is sikerült dokumentálni, mint pl. a palack, a tál vagy a bogrács, sőt a Kárpát-medencei cserépbográcsok négy alapformája közül az adott lelőhelyen három is előkerült. Joggal sejthető tehát, hogy ezen orosházi lelőhely nevével a jövőben még sokszor találkozhatunk, különösen a korai Árpád-kor kerámiájáról folyó vitákban. Szintén egy korai Árpád-kori telepfeltárásról szól Pokrovenszki Krisztián beszámolója is, Seregélyes határából. Itt is — az orosházi lelőhelyhez hasonlóan — a feltárt objektumok az állattartással hozhatók összefüggésbe, és a kerámia ez esetben is elég nagy variabilitást mutat. Egy további adalékot, mondhatni egy újabb kulcsot kapunk a korszak problematikusnak tűnő) edényművessége vizsgálatához, ezúttal a Kelet-Dunántúlról. A telepkutatás egy egészen más aspektusát villantja fel SzőUősy Csilla tanulmánya. A dél-borsodi régió korábban már különböző mértékben közölt telepfeltárásai alapján rekonstruálja a vizsgált tájegység régészeti településtörténetét, a 10-11. és 13. század közötti időintervallumban. Rekonstrukciója valószerű, az azonban, hogy részleteiben mennyire pontos, csak azután válik majd eldönthetővé, ha az elemzett ásatások mindegyikén megtörténik a kerámia részletes formai-időrendi elemzése. Mintegy a települési és az anyagi kultúra emlékeit bemutató tematikus blokk között félúton helyezkedik el Pólyák Teodóra dolgozata a Pácin — Alharaszt-dűlői telepfeltárás eredményeiről. A telepfeltárásokhoz a praedium, mint a feltárt teleprészlet értelmezési lehetőségének a felvetése miatt, az anyagi kultúrát tárgyaló tanulmányok közé pedig kerámiaelemzése miatt lehet besorolni a hivatkozott tanulmányt. A kötetben az anyagi kultúra fejezet a legnagyobb terjedelmű egység, amely nem kevesebb, mint tíz tanulmányból áll. E nagyságnak sajnos van egy negatív következménye is: a tanulmánykötetnek e fejezete a legkevésbé homogén. így is felfedezhetők azonban olyan rendező elvek, amelyek alapján több dolgozat tematikája is összekapcsolható. Pólyák Teodóra fentebb már hivatkozott pácini dolgozatán kívül az Árpád-kori fazekasság egy sajátos csoportját tárgyalja még Bíró Gyöngyvér, és jórészt edényelemzés teszi ki Reich Szabina dolgozatának adatállományát is, amelyben egy „régi adottságot törleszt” a Székesfehérvár—Palotaváros, Központi park nevű lelőhelyen feltárt jelenségek és leletek bemutatása által. Mindhárom dolgozatról érdemes rögzíteni egy-egy további gondolatot is. A pácini feldolgozás esetében azt, hogy - a leletanyagban felbukkanó magas, hengeres alakú és tölcséres szájú fazekak közlése révén - újabb adalékot hoz azon megállapítás mellett, amely szerint csak a regionális keretek figyelembevételével érdemes az edényeket elemezni. Ilyen keretek alapján válnak értékelhetővé az országos átlagban ritkább formák, illetve részletkialakítások is. Bíró Gyöngyvér érvelése kapcsán arra érdemes utalni, hogy függedenül attól, sikerül-e más lelőhelyek esetében is bizonyítani azt, hogy a kereszt alakú fenékbélyeggel ellátott fazekakat ténylegesen gyakrabban használták rituális célú beásásoknál, azaz az áldozatként elásott kisállatok, tojások, szegek stb. lebontására, felvetése adhat egy olyan lendületet a kutatásnak, amely 504
