Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
I Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény megélhetést, vagyonosodást, még magasabb szintű elismerést, további előnyös jogkövetkezményt. 3.5. A különbségek A joggal foglalkozó tudományos kutatások perifériájára szorult az állam alkotta jogszabályokon kívül eső közösségi normák, benne a szankciók vizsgálata. Még inkább kívül esett a népi jogélet pozitív tartalmú joghatásainak kutatása. Mondhatni nem is foglalkozott vele. Ugyanakkor ismert az a vélemény, mely szerint a közvélemény-büntetés az állami igazságszolgáltatás alternatívája volt. Álláspontom szerint a helyzet ennél bonyolultabbnak minősíthető. Ugyanis az állami jog szankciója esetén is büntethetett a közvélemény, ha értékrendjéből ez következett. Tehát volt párhuzamosság. Lényegében igaz ez a pozitív tartalmú joghatások esetén is. További különbség a jogkövetkezmények terén, hogy amíg a közösségi büntetés jobbára egyeden cselekmény nyomán történt, addig a pozitív joghatás sokszor hosszabb időszak alatt tanúsított magatartás eredménye volt. Mindezekkel együtt is volt létalapja a jogszokások körében a pozitív jogkövetkezménynek. Létük, besorolásuk indokaként párhuzamokba állítást említek. Amikor egyértelműen a közvélemény-büntetések sorába tartozik a megszólás, a kibeszélés, illetve a kapcsolatmegszakítás, a közösségből kizárás, akkor mindezek ellentéte a széleskörű, elismerő szóbeli véleményalkotás illetve a vezető szerepre, tisztségre választás indokoltan tekinthető pozitív jogkövetkezménynek. Az is elképzelhető volt, hogy a pozitív joghatás az egyén egész személyiségének szólt (pl. becsületes személy, ügyes menyecske), de az is, hogy csak bizonyos tulajdonságainak, egy-két vonásának, amellyel a közösségből kiemelkedett (pl. jó táncos, jó hangú énekes). 3.6. A folyamat Korábbi tanulmányaimban is több jogintézménynél, azaz témánk szemszögéből közvélemény-büntetésnél, vizsgáltam a jogképzési, majd az alkalmazási folyamatot, aztán az utóhatásokat és mindezek főbb állomásait. A változás folyamatában különösen a következő elemek jelentek meg: szokás, jogszokás, szokásjog, törvényi, illetve rendeleti szabályozás, hatályosulás, illetve bírói praxis, hatályon kívül helyezés utáni népi gyakorlat, puszta fenyegetésként alkalmazás, humoros formában megjelenés, művészi alkotásokban megformálás, forradalmak, illetve háborúk esetén történt szélsőséges alkalmazás.193 A szerenád, a fáklyásmenet és a macskazene esetén azonban a vázolt folyamatnak csak bizonyos elemei lelhetők fel, azok is leginkább a macskazenénél. A charivari a középkorban, Nyugat-Európában megtisztelő eseményt jelentett, mely a házasságkötéshez kapcsolódott. Aztán viszonylag gyorsan közvélemény-büntetéssé vált, főleg erkölcsi normák sértése esetén. Hosszú időn át így is funkcionált, hogy aztán a 20. században a tengeren túl tréfás eseménnyé váljon, éppen a lakodalomhoz kapcsolódóan. Nálunk is szokás, illetőleg jogszokás volt századokon át, szokásjoggá alakulásának inkább hazánkon kívül voltak jelei. A népi jogszokást korlátozó, szankcionáló tételesjogi szabályozás Magyarországon nem kifejezetten a macskazenélésre, hanem szélesebb körű, általánosabban megjelölt elkövetési magatartásra, védendő tárgyra szólt. A népi gyakorlatban azonban folyamatosan tovább élt. Büntető jogszokásként nemcsak a parasztságnál, hanem más társadalmi rétegeknél is alkalmazásra került. Az erkölcsi normák megsértése mellett igen jelentős számban politikai, kisebb mértékben gazdasági okból is alkalmazták. Különösen a hosszú 19. század folyamán az éleződő vagy feszült politikai szituációkban volt látványos és hatékony eszköz. Megélhetési gondok sora vagy a rossz életminőség indukálta a gazdasági-szociális célzatú macskazenét. Egyébként az utóbbi kettő szűnt meg hamarább, az erkölcsi okból keletkezettek éltek legtovább. A jogszokás hazánkbeli és azon kívüli gyakorlásának szankciós jellege esetén is részét képezte a humor, mely sokszor bárdolatlan, alpári vagy szexuális volt. A hírlapi és a szépirodalomban szintén az élcelődési lehetőségek, a humoros előadásmód révén nyert teret. 3.7. Sokféleség A macskazene egyszerre jelentett rítust, vagy legalább ennek elemeit mutató szokást, szimbólum volt, társadalmi esemény, a szélesebb közvéleménynek, az újságoknak hír, a jogi praxist űzőknek, így különösen a bíráknak, ügyvédeknek jogeset, a többi hatóságnak intézkedést jelentő cselekmény, a művészeknek téma, egyik eleme volt a jogéletnek, a jogi kultúrtörténetnek, és egy olyan népi jogszokás, mely szankcionált, valamint a normakövető magatartásra szorított. A charivari tehát több szempontból, az említettek alapján és más okból is vizsgálható. A macskazene gyorsan megszervezhető, így akár azonnali választ adó, látványos véleménynyilvánítás, büntetés volt. Eszköz a megszégyenítésre, mások befolyásolására. Végrehajtóinak sokszor más eszköz nem is állt rendelkezésre. Vagy ha mégis, az túl lassú és emiatt aktualitását vesztő lett volna. A szerenád, mint az udvarlás egyik megnyilvánulási formája, a macskazenéhez hasonlóan több társadalmi rétegnél előfordult. Ez is felfogható jogi népszokásnak, elsősorban egyfajta pozitív jogkövetkezménynek. Bár esetenként más, másodlagos funkciója is volt, szolgálta a békülést, a bocsánatkérést, 193 GELENCSÉR 2014,157. 425
