Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény lehetett öncélú szórakozás, sőt megszégyenítés, büntetés is. A fáklyásmenet általában a legnagyobb szervezést kívánta. A 19. század elején-közepén még spontánabbnak hatott, a század utolsó harmadában egyre formálisabbá vált. Sokszor már nem a személyiségnek, a nagyszerű eredménynek, hanem a tisztségnek szólt. Összességében mégis tisztelgés, a jogélet szemszögéből pozitív jogkövetkezmény volt ez, mellyel szembe némelykor a macskazenét állították. Megállapítható, hogy a macskazene a közvélemény büntetése, szankciója volt. Egy jogi népszokás, amely a népi jogélet kutatóit különösen érdekelheti. Mindezzel összefüggésben jogtörténeti kérdések merülhetnek fel. Különösen a jogi szabályozást és a joggyakorlatot illetően. A vizsgált, mintegy másfél évszázados időszakot illetően ezekkel összefüggésben az alábbiak állapíthatók meg: Részben eltérőek voltak a macskazenélések, a macskazenélők cselekményei, azaz a hatalom szemszögéből az elkövetési magatartások. Eltérőek voltak a hatalmi szervek által alkalmazandó jogforrások, melyek lehettek központiak és partikulárisak, vagy éppen hiányoztak ezek a normák. Különbözőek voltak az eljáró hatalmi szervek, hatóságok: katonaság, rendőrség, más rendvédelmi szerv, helyi hatóság, illetve önkormányzat, különböző szintű bíróság, fegyelmi jogkör gyakorlója. Eltérő volt a hatalmi szervek, hatóságok reakciója, büntetése: fegyveres vagy fizikai erőszak alkalmazása, pénzbüntetés, szabadságmegvonás, fegyelmi büntetés. Csak az esetek egy részében követte a közvélemény büntetését, a macskazenét a hatalmi szervek eljárása, büntetése. Az is elképzelhető volt, hogy ezen szervek semmit nem cselekedtek, nem reagáltak. Amíg az abszolutisztikus kormányzás meg tudott lenni a három jogintézmény jogi szabályozása nélkül, addig a polgári kor, a törvények uralma kikényszerítette a lehetőleg magasabb szintű szabályozást. Bár ez csak részben volt igaz, mivel a szabályozás nem volt teljeskörű, illetve a jogi normák nem voltak teljesen koherensek, azokat kolh'ziók és joghézagok terhelték. Az írott jog szabályozása tehát az említett jogintézményeket csak részben érintette: elsősorban az engedélyezés, az éjszakai nyugalom és a közrend biztosítása, valamint a súlyosabb bűntettek elkerülése érdekében. A teljeskörű szabályozottság hiánya is lehetőséget nyújtott arra, hogy az említett cselekmények népi jogszokásként éljenek. 3.8. A pontosítás lehetősége A korábbiakban sorolt példák, tett megállapítások nyomán vélhetően finomítani, árnyalni lehet a macskazenével kapcsolatos eddigi hazai kutatási eredményeket: Érezhetően szélesebb körben élt az, mint ahogy korábban feltételezték. Mind földrajzi, mind társadalmi értelemben nagyobb kiterjedtséggel bírt. A macskazenélők egy-egy alkalommal jórészt azonos vagy hasonló társadalmi rétegből kerültek ki. A közösségi szankciók gyakorlásában azonban esetenként különböző jogállású, helyzetű, egzisztenciájú személyek vettek részt. Feltételezhető, hogy a macskazenék elterjedtségét növelte a jogszokás gyors átvétele a másik településtől, a másik rétegtől. Az átvétel akár egy-két vagy csak néhány alkalomra is szólhatott. Nem vonhatók merev határok az erkölcsi, politikai vagy szociális okból keletkezett macskazenék közé. Átmenetek nem csak e tekintetben voltak, hanem a városi, paraszt-polgári és népi-paraszti közvélemény-büntetések között is. A szerenád, a fáklyásmenet és a macskazene kapcsolata a korábban leírtak alapján egyértelmű. Bár az előbbi kettő inkább pozitív joghatású, az utóbbi pedig negatív tartalmú jogkövetkezmény volt. Ám ismét utalni lehet a szerenád, sőt a fáklyásmenet büntető jellegére (álszerenád, lefordított fáklya). Mindezekkel kapcsolatban kívánatos és örömteli volna, ha véleményt nyilvánítanának a népraj z, a társadalomtörténet, a művelődéstörténet, a jog és esetleg más tudományterületek kutatói is.194 194 A tanulmányban említett valamennyi adatközlőnek, szerzőnek és intézménynek köszönettel tartozom. A részemre nyújtott további adatközlési, fordítási, szervezési, technikai segítséget szintén megköszönöm, különösen az alábbi személyeknek: Braila Mária, Csurgai Horváth József, Gelencsér András, Gelencsér Gábor, Glázer Laura, Kabács Szilvia, Matovics Mária, Soós Jánosné, Szalai Józsefné, Szűcs Erzsébet, Vass Zita. 426
