Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Csodálatos álmot láttam…" A Legszentebb istenszülő álam című nagyorosz egyházi népénekek a keresztény népi jámborságban és a magikus praktikákban
Orosz György: „Csodálatos álmot láttam... " A Legszentebb istenszülő álma című nagyorosz egyházi népénekek... angyal, Teodorosz Tiron, lóháton ülő szentek stb. Ezeket az amuletteket a Kijevi Rusz különböző pontjain tárták fel. Számuk néhány tucat. Némelyikük igen finom kidolgozású, ami arra enged következtetni, hogy nemcsak egyszerű emberek viselték őket, hanem a felső társadalmi rétegek képviselői, fejedelmi származású személyek is.77 A pravoszláv egyház nem nézte jó szemmel ezeket az amuletteket. Nem volt azonban elég ereje ahhoz, hogy teljesen kivonja őket a forgalomból, ezért jelentéstartalmuk átértelmezésével megpróbálta legalizálni az „átkeresztelt” amuletteket. A Barlangkolostori Paterikon több esetben is beszámol a szerzetesek és a népi varázslók, kuruzslók rivalizálásáról. A Legenda a jámbor prosrfora-sütő S^piridonról és Alimpij ikonfestőről című történetből megtudhatjuk, hogy egyszer egy gazdag kijevi uraság leprás lett, és különféle emberekkel gyógyíttatta magát: varázslókkal, orvosokkal, valamint egyéb, nem keresztény vallású személyekkel. Betegségétől megszabadítani azonban csak Alimpij ikonfestő tudta, aki az ikonok készítéséhez használatos festékekkel kente be a beteg ótvaros testét, majd a kolostor templomába vezette, ahol megáldoztatta. A végső gyógyulás azonban csak a rituális mosakodás után következett be: abban a vízben, amelyben a kolostor szerzetespapjai tisztálkodtak.78 Lássunk most egy példát az állatgyógyászat területéről. Awakum protopópa OnéletírásAym egyebek közt erről olvashatunk: >yA bojárasszonynak egyszer mind megvakultak a tyúkjai és kezdetek elhullani... Éneket énekeltem, vizet szenteltem, meghintettem vele a tyúkokat, és meg is füstöltem. Azután elmentem az erdőbe, csináltam nekik vályút, amiből egyenek, azj is meghintettem szenteltvízzel, és az egészet elküldtem az asszonynak. Es Isten akaratából meggyógyultak a tyúkok, és talpra álltak az asszony hite által. ”79 E több száz éves korszakot átölelő példaanyag láttán semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy volt a népnek kitől elsajátítani saját gyógyító-kuruzsló tevékenységéhez a mesterfogásokat. A fenti példák sorába jól beleillik a következő idézet, amelyet a Püpin által közzétett Istenszülő álma prózai szöveg tizenegy pontból álló záradékából vettünk: „Ha valaki a házában tartja, [és] Isten szolgáját [...] valamilyen rossz betegség gyötri, vagy álmatlanság, e\t az álmot, a te szent imádat, fölötte olvassák el háromszor és tegyék a feje fiié [...] És ha [...] Isten szolgájának és szolgálólányának haldoklásakor lelkiatya nincs jelen, olvassák elfölötte e\[ a te imádat háromszor, és tegyék a haldoklónak a feje fiié, és amikor a lélek a testtől elválik, akkor ez} az álmot, a szent imát tegyék be vele együtt a koporsóba és a sírba, a földbe, és azt a lelket nem a pokolfogadja be, hanem az angyalok, kerubok és szeráfok és az összes mennyei seregek fogadják be, és elviszik Isten dicsőséges trónusának jobbjára. ” 80 Ami a Legszentebb Istenszülő álma egyházi népénekek és prózai szövegek 20. századi elterjedtségét és használati módját illeti, ebben a kérdésben csak Novikov közléseire hagyatkozhatunk. Ezt az Almot a múlt század húszas éveiben az Onyegán túli területen, az egykori Vologdai kormányzóság Totemi kerületében, valamint Velszk városában (1937-es adat) ráolvasó imaként mondták. Nevezett kutatónak a fenti helyek vonatkozásában egy-egy ilyen esetről van tudomása.81 Az Arhangelszki terület Kargopoli járásának kiterjedt vidékein az Istenszülő álmát az 1950—1960-as években már nem énekelték, hanem ráolvasó funkcióban használva ugyancsak imaként mondták.82 Ezen adatok funkcióváltásról árulkodnak: az ének átment az ima műfajába. Az európai archaikus népi imádsághagyomány záróformuláinak eredetét és történeti vonatkozásait vizsgálva Erdélyi Zsuzsanna arra a következtetésre jutott, hogy a záradékok ugyanolyan logikai viszonyt fejeznek ki, mint a középkori búcsúformulák.83 84 A búcsú (indulgencia): „...a megbocsátott bún ideigtartó büntetésadósságának [részleges vagy teljes — O. Gy.] eltörlése a töredelem, a bünbocsánat szentségén, a gyónáson kívül, amelyet a jogosult egyház] hatóság az egyház kincseire való tekintettel engedélyez ” 84 Az „egyház kincsein” Krisztus és a szentek szenvedései értendők. A búcsú gyakorlata a keresztény Nyugaton a 13. században jelenik meg, s ettől kezdve erősen terjed. Erdélyi Zsuzsanna rámutatott, hogy a búcsút és a bűnbocsánatot nagyon gyakran egy szóval nevezték meg, s emiatt jelentésük összemosódott. Torzulás következett be a záradékok vonatkozásában, amikor a nép a pápák helyett az égi erőket (Krisztus, az Istenszülő) tette meg a búcsúk osztogatóinak. A búcsúból, azaz a büntetés-elengedésből pedig bünbocsánat lett. A záradékok torzulásának a másik módja abban nyilvánult meg, hogy a nép mágikus céllal kezdte használni a záróformulák által „hasznosnak” minősített imákat, illetve énekeket.85 A Legszentebb Istenszülő álma népénekek közül csak egynek a záradéka (Besszonov Ne 617) ígér a léleknek bocsánatot. „Ha a haldokló átköltözése elközeleg, / És elmondja az Istenszülő Almát, / Nem hagyja őt az Úr sokáig szenvedni, / Az Úr bocsánatát az ő lelke mihamar elnyeri. ” A többi ének záradékában nincs jelen se a „búcsú”(=büntetés-bocsánat), se 77 BLANKOV 1973, 203, 206, 208-209. 78 Kijevo-Pecerskij Paterik 1870, 145—157. 79 Awakum protopópa önéletírása 1979,140-141. 80 PYPIN 1862,127, N° 1. 81 NOVIKOV 1971, 212. 82 NOVIKOV 1971, 211-212. 83 ERDÉLYI 1991,108-110,113. 84 SZÁNTÓ 1987,475. 85 ERDÉLYI 1991,109,113,129,131. 329
