Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Csodálatos álmot láttam…" A Legszentebb istenszülő álam című nagyorosz egyházi népénekek a keresztény népi jámborságban és a magikus praktikákban
Orosz György: „Csodálatos álmot láttam.A Legszentebb istenszülő álma című nagyorosz egyházi népénekek... valamint két további imát. Ami a prózai szövegeket illeti, ezek gyakran keverednek tartalmilag egy Égi levéllel\ amelynek más elnevezései is vannak: Episztola a vasárnapról, jeru^sálemi tekercs, illetve Szent Mihály levele. Ez az Égi levél Krisztus üzenete, amelyben a haragos Úr utoljára szólítja fel a keresztényeket parancsolatainak megtartására és a vasárnap megünneplésére.49 Az elemzett Alom-szövegek (lexikailag is) különbséget tesznek álom (=alvás) és látomás (=álomkép) között. Számos népének alapján (Besszonov Ne 605—612, 614—617, 619) felállítható a következő képlet: kevés alvás — nagy látomás. Például: „En az éjjel keveset aludtam, / Almomban nagy látomást láttam... ”,50 „Nem sokáig aludtam, volt nagy látományom... ”51 Az álom a különböző kultúrákban halál-szimbólumnak számít. Az Istenszülő először egy átmeneti álomállapotban időzik, majd ez az állapot megváltozik: egy aktív tudatforma jön létre, és ennek terméke a látomás. A látomásképek az Istenszülő álma szövegekben igaznak bizonyulnak, tárgyi valóságként jelennek meg. Az Istenszülő által látottak valós voltát maga Krisztus is megerősíti szavaival, amikor az álom jelentését megfejti és az elkövetkező nagyhét történéseit elbeszéli. A Legszentebb Istenszülő álma orosz egyházi népénekek álom-látás-motívumának komponensei tehát eltérő tudati működés produktumai. Az álom-látás egymáshoz való viszonyát illetően párhuzamul idézhetjük a lámaizmus egyik szent könyvét, a Tibeti Halottaskönyvet52, amelynek az ősszövege Kr. u. 7—8. századból való. A Halottaskönyv révén ezekről a specifikus tudati tevékenységekről igen árnyalt képet kapunk. A tibeti lámaista felfogás szerint az ember halálakor beáll egy új tudati minőség, a köztes lét, azaz a bardo-állapot. Amint azt Benedek István fejtegetéseiben olvashatjuk, a „köztes lét” kifejezés nem szorítkozik kizárólag a meghalás és az újraszületés közt eltelt időre. Bardo-állapotba az ember élete során is kerülhet, például álomban (!), ájulásban és elmélyült meditációban.53 54 A bardo fokozatairól részletesen ír a HalottaskönyvN A meghalás után - de az álomban is - a tudat-princípium, a Tudó a tudattalanság, az ájultság állapotába kerül, nem tud magáról. Ez az 1. bardo. Majd csak három és fél vagy négy nap után ébred a Tudó annak tudatára, hogy meghalt. (Vö. ezzel a kereszténységben a „Krisztus feltámadását harmadnapon” kérdéskört, amely az írásban csak igen szűkszavúan és nem taglaltan van kifejtve.55) Ebben a 2. bardo-állapotban rémlenek fel az elhunytnak szimbolikus víziók, hallucinációk. Ezt követi a 3. bardo, az újraszületés keresése, amely akkor ér véget, amikor a tudat-princípium egy emberi, paradicsombeli vagy más világban újraszületik, és ezzel a halál állapota befejeződött.56 A lámaizmus és a kereszténység álom-látomás felfogásában vannak párhuzamos vonások. Az Istenszülő álma szövegek esetében a fenti hármas felosztást alkalmazva azért megkockáztatjuk a következő megállapítást: az 1. bardo = az alvás-álom, a 2. bardo = a látomás, a 3. bardo = az ébredés, azaz az újra életre kelés az álom állapotából. A záradék kulcsfontosságú szerepet tölt be az Istenszülő álma szövegekben. Hitelesíti az éneket vagy imát, tudatja a kilátásba helyezett kegyes hasznot, olykor magát az üdvözülést is ígéri. Más esetekben közli, hogy milyen bajok és veszedelmek ellen jó egy adott ének, ének-ima. A vizsgált huszonkét népének közül tizenhárom célirányos záradékkal fejeződik be.57 Égi hitelesítőként Krisztus két (Besszonov Ne 613, 614), az Istenszülő pedig egy záradékban (Besszonov N° 618) nyilatkozik az Alom hasznosságáról. A tizenöt prózai szöveg mindegyikében van záradék, alkalmanként nem is egy. Ezen utóbbi dolog akkor fordul elő, ha egy adott szövegben több Alom is található. A kontaminált elbeszélésekben (Alom + Égi levél) az ígéret-formulák száma megsokszorozódik. A záradékok alapján összeállítottuk a megígért tisztán kegyes hasznok, illetve az evilági javak körét, valamint azon bajok és veszedelmek listáját, amelyek ellen az Istenszjilőálma védelmet nyújt. Kegyes hasznok: Méltó a szent paradicsomra. Nem kallódik el a szent nyájtól. Örökül kapja a mennyei királyságot. Megmenekül az örök kínszenvedéstől. Halála után nyugalmas helye lesz. Emléke örökké élni fog. Soha ki nem alvó gyertyát kap. A forró szuroktól (=pokol) megmenekedik. Nem az ördögök veszik magukhoz az ő lelkét, hanem az Úr angyalai. Abrahámhoz viszik az ő lelkét, be a paradicsomba. Az Úr nem hagyja őt sokáig szenvedni, hanem lelkének hamar megbocsát. Evilági javak, védekezés, bajelhárítás: baj, szerencsétlenség, tűzvész, vízbefúlás, csúszó-mászó férgek, hemzsegő pondrók, útközben tolvaj, gonosz ember, vadállatok ellen; vajúdó nőnek szüléskor. A prózai szövegekben ezekhez társul még: háborúban fegyverek ellen, termékenység és bőség a földművelésben és az állattenyésztésben, a bíróságon 49 VESELOVSKIJ 1876a, 341, 350-356; VESELOVSKIJ 1876b, 50-116. 50 BESSONOV 1861-1864, II./6.184, Nç 608. 51 BESSONOV 1861-1864, II./6. 188, Nç 611. 52 Tibeti Halottaskönyv 1991. 53 BENEDEK 1991, 16. 54 Tibeti Halottaskönyv 1991, 172. 55 HAAG 1989, 854. ' 56 EVAN S-WENTZ 1991,113-114. 57 BESSONOV 1861-1864, II./6. N? 605, 607, 612-618; VARENCOV 1860, N° 10; PYPIN 1862,125-128, N° 2; MAJKOV 1869, 100-101.-2 ének. 326
