Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896—1938 Földbirtokrendező Bíróság (OFB) ítéletével. Ezután a gazdák önkormányzati alapú társulásokba tömörültek, melyek gazdasági jogokat biztosítottak nekik. Logikus, hogy ezek után a gazdák és a nincstelenek is politikai jogokat követeltek. Az uradalomban permanensen zajlottak a politikai mozgalmak. Előszálláson az agrármozgalom vezetői 1924 végén és 1925 elején szervezeti tömörülést kívántak létrehozni. Országszerte ekkoriban alakultak a földművesszövetségek, így Előszálláson is ezt a parasztszervezetet akarták egy népgyűlés keretében megvalósítani. A helyi agrármozgalom vezetői, Sallai József (az 1919. évi földmunkásmozgalom vezére, akit a Kommün bukása után internáltak), Soós Ferenc, Farkas János, Sebestyén János, Virág József a parasztgyűlés megtartására a sárbogárdi főszolgabírótól nem kaptak engedélyt. A gyűlést 1925. január 25-én az öreghegyi iskolában tervezték megtartani. Az engedélyt azonban a jószágkormányzó közbejöttére a főszolgabíró, majd az alispán is elutasította; megtartására az engedélyt Drózdy Győző képviselő tudta a belügyminiszternél kieszközölni. A gyűlés szabad téri megtartására február 8-ára, vasárnapra adtak engedélyt. E napon 250 előszállási uradalmi földmunkás sietett a gyűlés helyszínére, de ugyanoda igyekezett még 60 gazda is, akiknek nagyobb része dunaföldvári volt. A délután két órára meghirdetett gyűlésre budapesti küldött érkezett, akinek az lett volna a feladata, hogy a szövetség alapszabályait ismertesse, és a jelenlévőkkel aláírassa a belépési íveket. A gyűlést azonban a gazdászok szétverték, mert a szónok nyíltan a Kommün eszméinek követésére szólította fel a földmunkásokat. A hallgatóság soraiból „éljen a kommunizmus, éljen Kun Béla” jelszavak hangzottak el, erre a gazdászok előrántották bekecseik alól a fokosokat és verekedést provokáltak. A tömeget megfélemlítették, s azok nem mertek nyilatkozni az esetről. A csendőrség parancsnoka nem a támadókat, hanem a gyűlés szervezőjét, Sallai Józsefet tartóztatta le. Az ellenzéki sajtó rámutatott a hatóság üzelmeire, de nem hallgatta el az uradalom szerepét sem a támadás előkészítésében, lebonyolításában. A gazdászok nagyobb részét uradalmi kocsik szállították el a helyszínről.80 Az apátság a szociális elégededenség levezetése érdekében földreform megvalósításával foglalkozott. Prohászka püspök felsőházi felszólalásának következményeként Békefi apát a nagy háború alatt bejárta a pusztákat, és kijelölte azokat a területeket, melyeket a háború idején ki lehet osztani a földmunkásoknak. Prohászka a hadbavonultak hozzátartozóinak akart földet juttatni. Ez akkor visszhangtalan maradt, sem a felsőház, sem a kormányelnök, Tisza István nem reagált a javaslatra. Az apát mindenekelőtt a szőlőhegyek lakóit kívánta földjuttatásban részesíteni. Ezt a helyi törekvést 1918-1919. eseményei hiúsították meg; akkor állami közbeavatkozásra történt a földkérdés megoldása. A polgári restauráció után a földbirtok-politika két törvénycikket alkotott ( az 1920. évi 29., és az 1920.évi 36. törvénycikket). A törvénycikkek a kötött birtokok felosztására adtak lehetőséget. A lakossági követelés a házhelyek és a kisbérietek kiosztása után sem csitult. Herczegfalván a nincstelenek és törpebirtokosok mellett (1 600 körüli igénylő) még 15 középbirtok kialakítására is nyújtottak be igényt, az igénylők között volt Artner tábornok. A herczegfalvi igénylők számát megnövelte a szomszéd helységek nincstelenjeinek követelése. A széchenyitelepiek nevében a baracsi elöljáróság 100 hold legelőre adott be igényt Nagyvenyim határából. Az 1922. október 22-i tárgyalás során az uradalom 19 holdat ajánlott meg nekik, melyet elfogadtak. A dunaföldváriak Kelemenhalompuszta teljes területére „vetették ki szemüket”, de az uradalom elzárkózott a dunaföldváriak követelése elöl. (A két fél közötti egyeztető tárgyalás a földváriakra nézve eredménytelen lett, 1925-ből származó adat szerint az uradalmi vezetés a dunaföldvári követeléseket semmisnek tekintette.) Az ügyet azonban Dunaföldvár elöljárósága ébren tartotta, és 1926. október 31-én értesültek arról, hogy 73 hold legelőt kaptak az uradalomtól. A herczegfalvi igénylők két ügyvédet küldtek az egyeztető tárgyalásra. Az OFB-bírák megrostálták a középbirtokokat követelők igényeit. A 15 igénylőt sikerült 6-ra leszorítaniuk. Az elutasítottak között volt 4 katonatiszt, akiket a földművelésre alkalmatlannak találtak, mert tapasztalatuk, gazdasági felszerelésük sem volt. Elutasításuk „gazdálkodási képtelenségre” való hivatkozással történt. Herczegfalva (beleértve a daruhegyi, nagykarácsonyszállási, nagyvenyimi, előszállási lakosokat is)l 507 katasztrális hold szántót kapott. A szántóföldön túl a földigénylőknek még 280 hold legelőt és rétet hasítottak ki. Ez a terület a kiosztóföldekből (300 hold) került ki, Nagyvenyimben 18 hold a Pusztaszőlőből, Nagykarácsonyban a gulyamajori részből. A megváltási árat 10 év alatt fizették ki.81 Békefi apát aggódott a földosztás miatt, ugyanis a földkövetelő mozgalmak nem csitultak, a hivatalos körök részéről a nép bátorítást kapott. Az apát 1923. február 24-én kelt levélben arra kérte Klebelsberg minisztert, hogy a tanító rendek birtokaira a kormányzat fokozottan ügyeljen, és azok felosztásával ne tegye lehetetlenné működésüket: „ ...az eddigi eljárásból látom, hogy a kiküldött bírák nem tesznek különbséget a közoktatási célokra lekötött birtokok és az egyéb világi birtokok között. ” Kifejtette levelében, hogy a ciszterci rend eddig 768 hold házhelyet adott át 1 100 négyszögöles parcellákban, továbbá 1 615 hold szántót adott ki kisbériéire, 50 holdat pedig parcellázott. Hivatkozott az apát a Köztelek 1923. februári 18-i számában megjelent közlésre, mely szerint a kötött birtokok kezelőit és a háborús szerzemények tulajdonosait járadéktelkek kialakítására kötelezik. Ha ez a 811 FARKAS 1966; VeML Ap. lt. A rendi káptalan iratai. A. 1925. 81 VeML Ap. lt. Rendi káptalan jegyzőkönyv. A. 1926. 237
