Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896-1938 tétel bekerül a földreformnovellába, az a tanító rendek megsemmisülését eredményezi. Kérte a minisztert, hogy e tételt ne engedje a törvénybe felvenni. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a kérést továbbította az Földművelésügyi Minisztériumhoz, megtoldva saját véleményével, miszerint a tanító rendek anyagi csorbulása nemzeti missziót sért. Ha nem lennének tanító rendek, feladatukat az államnak kellene átvállalnia. 1925-ben a rendi vezetés megnyugvással vette tudomásul, hogy a kisbérietek utáni járadékot hiánytalanul megfizették az uradalomban. 1925-ben a rácalmásiak is tettek kísérletet arra, hogy a szomszédos pusztákból területet nyerjenek. Ez a követelés az uradalmi központban határozott visszautasításra talált. A földreformot 1925-ben sikerült lezárni. Az átadott terület 1 952 katasztrális hold 271 négyszögöl volt, ebből 363 hold a legelő, a többi szántóföld. A megváltási ár nehezen folyt be az uradalmi pénztárba. Úgy határoztak, hogy a hátralék behajtását a Földhitelintézetre bízzák, amely 4% jutalék ellenében vállalta a lebonyolítást.82 Néhány esztendőre a földreformkérdés lekerült a napirendről. 1931-ben a gazdasági krízis hatására újra felmerült, hogy a pauperizmus oka Herczegfalván és Előszálláson a földtelenség. Az a javaslat hangzott el, hogy a kisbérletbe adott földeket még a 16 éves bérleti időszak lejárta előtt fel kell ajánlani megvételre a bérlőknek.83 A közvélekedés ekkoriban az volt, hogy az előszállási és a herczegfalvi gazdák az uradalmi keretekből nem tudnak kitörni, és a minden oldalról körülvevő nagybirtok a kisgazdákat a tönkremenetel felé löki. A jószágkormányzó ötlete az volt, hogy az előszállási uradalommal szomszédos két eladó középbirtokot az apátság vásárolja meg, és azokat parcellázva adja el a kisbirtokosoknak. A kultuszminiszter szerint, bár a közeljövőben telepítési akció kezdődik, a célbirtokokhoz az állam nem fog nyúlni. Mivel az országban elég sok közép- és nagybirtok volt eladó, az állam ezeket kívánta felvásárolni, és telepítésüket elvégezni. Az uradalom tudatában volt annak, hogy a telepítési akcióból nem maradhat ki, így maga is készült az akcióra, kidolgozta annak lebonyolítási tervét. Az egyik javaslat az volt, hogy mindazon családok, amelyek a húszas években kimaradtak a parcellázásból, mert a családalapítás később történt, most kapjanak soron kívül földet. Az uradalomban tapasztalt békétlenséget 200 hold föld kiosztásával meg lehetett szüntetni, mert a szegény réteg felszaporodott a pusztákon és a két faluban. 1935-ben Simontornyán az uradalmi földekből 82 házhelyet alakítottak ki. Ezek közül 40-nek hamar gazdája akadt. Az eladott házhelyekért 25 ezer pengőt vett be az uradalmi pénztár. A telepítési törvénycikk 1936. július 13-án lépett hatályba. Az uradalmat meglátogatták az illetékesek, s a tárgyalás eredményeiről a kormányzó tájékoztatta az apát urat. Szerinte ebben a változatban a telepítés a rendre nem lesz veszélyes, bár azt nem kell publikussá tenni, mert az „a rendi nyilvánosságot nem bírná el”.84 Mivel a telepítést állami propagandával szorgalmazták, a rend belátta, hogy ez elől kitérni nem tud. A kicsúszott birtokok árát azonban gyümölcsöző vállalkozásba tervezték fektetni, esetleg „erdőket, kerteket, gyümölcsösöket vásárolnak. ”85 Elemzést készítettek arra az esetre, ha az uradalom teljes parcellázása megtörténne. A tervezet szerint mintegy 2 ezer kisbirtokra lehetne bontani az uradalmat (12 hold szántóföld, továbbá rét, legelő, erdő alkotná az életképes kisbirtokot). Ehhez 24 ezer hold szántó lenne szükséges, de az utak, mezsgyék, csapások, erek, patakok, a községi közföldek az uradalom teljes területét igénybe veszik. Az elemzők szerint a parcellázással nem érnének el eredményt, mert az uradalom éppen annyi embert tart el a jelen struktúrában, mint a tervezett parcellázással létrehozható gazdaságok. Az elemzők ki is mondták a következtetést: nem látják értelmét az uradalom felosztásának. Érveik között szerepelt az előszállási uradalom szociális elhivatottsága, amelyet eddig sem lehetett kétségbe vonni. Az uradalom közcélokat szolgált, és nemzeti ügyet képviselt. A kisbirtokok létrehozása Előszálláson a nemzetgyilkossággal lett volna egyenlő, eleve elhibázott lépés lett volna az uradalom területén egy telepes község létrehozása. A telepes falvak lakóinak munkaalkalmat kellett teremteni, de erre csak a gazdaságilag jól prosperáló uradalmak voltak képesek.86 Munkaerőgazdálkodás Az 1922-1923. gazdasági évben több cseléd jelentkezett felvételre a gazdatiszteknél, mint amennyire a kerületeknek szükségük volt. A jelentkezők korábban is cselédek voltak, de a szomszédos nagybirtokon végrehajtott földreform következtében feleslegessé váltak. A herczegfalvi közigazgatási hatóság felszólította az előszállási uradalom cselédjeit, hogy földigénylőként jelentkezzenek. Az alsó kerületekben elvétve akadt csak cseléd, aki önálló életet kívánt kezdeni. A felső kerületekben többen voltak, akik szívesebben lettek volna kisbirtokosok, de szinte mindenki visszalépett, amikor a megváltási árról, a felszerelés hiányairól, a művelési nehézségekről tájékozódtak. Az uradalom változtatott a cselédkonvención. 1928-ban csökkentette az illetményföldet. Korábban a közcseléd 3 82 VeML Ap. lt. Rendi káptalan jegyzőkönyv. A. 1925. 83 HAGYÓ KOVÁCS 1989, 239-240. 84 VeML Ap. lt. A gazdasági tanács jegyzőkönyvei. A. 1936. 85 VeML Ap. lt. Rendi káptalan jegyzőkönyv. A. 1936. 86 HAGYÓ KOVÁCS 1989, 259-260. 238
