Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896-1938 jövedelmet nyújtó és kevesebb gonddal és munkával járó állást elfoglalnia. Nemcsak én, hanem a rendi életet belülről jól ismerő rendtagok mind, szinte lelki kényszerrel adnunk hálát napról napra, kedves Gyuláért a jó Istennek. ” 72 A GAZDÁLKODÁSI FELTÉTELEK Állatállomány, járványok, betegségek elleni védekezés Az állatállományt sújtó járványok esztendőnként ismédődtek, annak ellenére, hogy minden alkalommal védőintézkedéseket tettek. Az oltással és a higiénia bevezetésével nem sikerült az állathullást megakadályozni. Gyakori fellépő járvány volt a lépfene, a sertésvész, a tetanusz, a lóinfluenza, a tüdőlob és a májmétely. Az állatorvos jelezte, hogy a betegségek leküzdését segíti, ha az állatokat jobb takarmánnyal látják el. 1927-ben a májmétely fellépésekor az állatokat distollal kezelték, de bő abraktakarmányt is kaptak a tehenészetek, az igásökrök, sőt a ridegállomány is. Lépfene ellen egy esztendőben 230 lovat, 1 415 szarvasmarhát, 4 889 juhot, 3 706 sertést oltottak be. Ugyanekkor a tinókat tetanusz ellen oltották. Az 1932-1933. gazdasági évben a sertéselhullás nagy arányú volt, a 4 002 malacból 236 elhullott. A pestis az oltás ellenére is felütötte fejét, a kokasdi falka különösen nagy arányú elhullását pedig paratífúsz okozta. Az állatorvos vizsgálódása szerint a betegség oka az volt, hogy a 10 hónapos süldőket tető nélküli kifutókban tartották télen. Az állatok a hideg ellen védekezve befúrták magukat az alomba, sőt még az alattuk levő trágyás részekbe is. A betegséget az alomtól, a trágya kórokozóitól és a portól kapták. Ezután az istállókat, ólakat, illetve azok alapzatát téglával rakták le, ezzel az állások portalanítását elvégezték. 1934-1935-ben a lóhullás 2%-os volt, a mirigykór okozott pusztítást 3 gazdaságban. A 600 arab lóból 11 elhullott. A ménesbeliek azt tartották, hogy ez az elhullási arány más években is előfordult. (A lóállományból 165 ménesbeli, 436 pedig gazdasági ló volt.) A védőoltással magyarázható, hogy az 1934-1935. gazdasági évben a szarvasmarhák körében nem volt járványos betegség. Az ökrök oltását 9 gazdaságban végezték el. Ugyanekkor a herczegfalvi, a kiskarácsonyszállási és a mélykúti tehenészetekben 70 elvetélés történt. A juhoknál 6 falkát oltottak be lépfene ellen, ezzel sikerült őket megmenteni. Viszont a kisvenyimi falkában büdös sántaság lépett fel. (E betegség szokásos fellépési ideje a téli időszak.) A juhászszámadó szerint az 1934. évi száraz nyár és ősz távol tartotta a gyomorférgességet, a tüdőbetegséget és a kergekórt. A sertészetben (Előszálláson, Antalmajorban, Ménesmajorban, Mélykúton) hurutos tüdőgyulladás lépett fel, majd az anyafalkában vetélések.73 Munkaerő A Kommün megdöntésének híre 1919. augusztus 2-án érkezett Előszállásra. Az uradalom a nyári betakarítási munkákat végezte, éppen gabonahordás volt a kerületekben. A szocializált nagybirtok de jure felszámolására bizottság érkezett Előszállásra, amely a Kommün alatti károkat mérte fel. Az uradalmi vezetőség a kárt a szerb megszállás elől elszállított sertésnyájra és a szemes gabonára korlátozta, amelynek értékét (az akkori inflációs pénzben számolva) egymillió ötszázezer koronában állapították meg. 1919 augusztusában a pénz devalvációja következtében az uradalom 143 ezer 120 koronát veszített. Ez inflációs pénz volt, melyet fehérpénznek neveztek. 1920 márciusában ismét devalválták a koronát. Ekkor a tulajdonosnál maradó pénzre a Magyarország szót nyomták, miközben a pénz egy részét bevonták. Ekkor az uradalom vesztesége 120 ezer 485 korona volt. Vagyonvesztésnek számították az 1919-ben kishaszonbérletre kiadott 3 400 katasztrális hold földet, amely kiesett az uradalmi termelésből, és a bérleti díjak sem folytak be. 1920-ban ezt a mennyiséget 1 100 katasztrális holdra redukálták, és csak azok a kisgazdák kaptak bérföldet, akiiére az uradalom (mint biztos munkaerőre) számíthatott. A tőkés restauráció megteremtése (1919. ősz eleje) után az uradalmi tisztikar rendkívül határozottan és magabiztosan intézkedett. Eltávolította a földmunkások vezetőit; egy időre kizárta őket a munkából. Megállapítható, hogy mérsékelt magatartás jellemezte a szerzetesrend és az uradalom vezetőit a proletárdiktatúra helyi vezetőivel szemben. A jószágkormányzó 1920 augusztusában azt írta, hogy „a cselédség a Kommün idején inkább velünk volt, mint ellenünk. ” A vezetőknek ez a beállítottsága meghatározó volt a későbbi években a cselédséggel és a zsellérlakossággal szemben. A nagy háború utolsó napjaiban lezajlott éhséglázadásra úgy reagált a jószágkormányzó, hogy abban a nép ösztönösen cselekedett, és nem tudta felmérni cselekvésének súlyát. 1920 nyarán úgy lehetett megítélni a helyzetet, hogy az uradalom és a község, a puszták között létrejött a megértés, mert a mezőgazdasági munkák normális menete ezt jelezte. Azt elismerték, hogy 1919-ben a földmunkásoknak kisbérletként osztott szántóföldek jövőbeli sorsa izgatóan hatott a 72 VeML Ap. lt. Az előszállási kormányzóság iratai. Levelezés. 1943. 73 VeML Ap. lt. A gazdasági tanács jegyzőkönyvei. A. 1927, 1932, 1934,1935. 235
