Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszáüási uradalma. III. rész: 1896—1938 tikkassza el.57 A levél jól jellemzi a hazatért katonák hangulatát, elkeseredettségüket a fennálló hatalom helyi képviselőivel szemben. November 3. és 5. között fegyveres bandák garázdálkodtak a községben, s mintegy 20 módos házat, borospincét, kereskedőüzletet, uradalmi tiszti házakat, a herczegfalvi plébániát rabolták ki. Berger Máté plébánosra két ízben tört rá a helyi csőcselék. 3-án éjjel 11 órakor fejszékkel és puskákkal felszerelt egyének betörték az utcai kaput, majd a ház, a szobák és egyéb helyiségek ajtóit. A plébánostól pénzt követeltek. Mivel nem adta oda a pénzét letérdeltették, lelövéssel fenyegették. „Ne beszélj nekünk a% Istenről” volt a válasz, amikor a templompénztárt kirabolták. Tőle 2 ezer koronát, a templompénztárból 600 koronát emeltek ki, szekrényéből a felső- és alsóruhákat kiszedték, majd az éléskamrát kiürítették. 5-én éjszaka megismételték a rablást. Ekkor csak ruhaneműeket találtak szobájában, és az előző alkalommal épségben hagyott káplánszobába is behatoltak, ahonnan alsóneműt vittek el. Az udvarban levő disznóólból a hízót kihúzták, azt agyonlőtték és elvitték. A plébános kára megközelítette a 30 ezer koronát. A csőcselék tobzódása során a szőlőkbe is betört. Pincéket törtek fel, bort vittek magukkal, a berendezést összetörték. 4-én éjjel a jómódú kereskedők üzleteit és lakóépületeit, egy iparos házát keresték fel, azokat kirámolták. A plébános szomorúan állapította meg, hogy saját hívei rabolták ki. Nehéz helyzetét az apát megértette, november 20-án felmentette funkciójából, és helyettest küldött Herczegfalvára. A nyílt rablást a fehérvári katonaság nyomta el, melynek megjelenése a renitenseket lecsillapította. A fehérvári katonák november 11 -én kivonultak az uradalomból, mivel az önkormányzat vállalta, hogy maga teremti meg a közbiztonságot. Ez azonban nem járt sikerrel. November 14-én a Nemzeti Tanács helyi bizottsága nemzetőrséget szervezett, ennek tagjait a község és a puszták lakói közül toborozták, és fizetést adtak nekik. A Nemzeti Tanács községi bizottsága kénytelen volt megállapítani, hogy az uradalomban nem sikerült megszilárdítani a közbiztonságot, a vagyon eltulajdonítása továbbra is napirenden volt, bár nem szervezett formában. Az éjszakai lövöldözések, amelyek a polgárságot félelemben tartották, nem szűntek meg. A községi elöljáróság a főszolgabírói hivatalon keresztül reguláris alakulatot kért. Ez (30 fő) meg is érkezett, és ezután a közbiztonság némileg javult, de a fegyvereket nem tudták összeszedni. Kolb Ciprián, a helyettes lelkész megjegyezte, hogy a közbiztonság igazából a proletárdiktatúra községi szervezetének megalakulása napján (1919. március 25-én) teremtődött meg, amikor a karhatalom valamennyi fegyvert begyűjtött, de a nemzeti hadsereg alakulatának megjelenése végleg felszámolta a csőcselék randalírozását.58 Az uradalom november közepe táján megkezdte a napszámmunkák kiadását, bár a munka feltételeit nem az uradalom, hanem a földmunkások diktálták. Kijelentették, hogy a kukoricát nyolcadrészért hajlandók letörni, a fakitermelést negyedrészért végzik. Ugyanakkor a munkásoknak járó terményt az uradalom kötelessége volt a munkás házához szállítani. A kerületi tisztek a munkafeltételeket kénytelenek voltak elfogadni, aminek súlyos következményei lettek. Az előszáüási, a róbertvölgyi, a nagykarácsonyi, a ménesmajori, a herczegfalvi, a kisvenyimi kerületekben az igaerőt a szállítások teljesen lekötötték a téü hónapokban. Az uradalom nem tudta elvégezni az őszi mélyszántást, és a trágyahordás a tavaszra maradt. 1918 őszén a tervezett 6 000 katasztrális hold őszi gabona helyett 5 100 katasztráüs holdat vetettek el. Láttuk, hogy az uradalom sorsa november közepétől a földmunkások, illetve azok képviselőinek kezében volt. 1918. december 8-án Előszálláson szocialista gyűlést tartottak. A budapesti küldött, Schlesinger Arnold tartott előadást, ahol kimondták a Szociáldemokrata Párt előszállási szervezetének megalakítását. A pártszervezet vezetői Stadler Mihály és Kovács János előszáüás-szőlőhegyi lakosok lettek, akik a forradalmi mozgalom élén áütak az 1919. évi eseményekben. Mindkét személyt 1919. április 14-én tanácstagnak választották, ők képviselték a herczegfalvi direktóriumban a szőlőhegyi lakosokat. Az uradalom igyekezett teljesíteni a szociális követeléseket. A földmunkások gazdasági igényeit szinte maradéktalanul végrehajtották. A herczegfalvi Nemzeti Tanács közbejöttével újabb és újabb engedményekre kényszerítették az uradalmat. November derekán a zirci apát a lakosság, különösen a földmunkások szociális helyzetének javítására 50 ezer koronát juttatott. Ebből a cselédek (uradalmi alkalmazottak) nem részesedtek. Egyébként a cselédség a novemberi mozgalmak idején megőrizte nyugalmát, annak eüenére, hogy gyakran megfordultak a szomszédos gazdaságokból jött idegen cselédek valamelyik pusztán vagy Herczegfalván. Híreket szállítottak a cselédmozgalmakról a puszták népének. A téli hónapokban a cselédek egyetlen esetben kértek béremelést, amikor az egyezséget megkötötték. A cselédség béremelési követeléseit 1919. január végén két ménesmajori kocsis indította el, akik Székesfehérvárról kapták az instrukciókat. A kocsisok február elejéig bejárták a pusztákat, és a cselédség csadakozott hozzájuk. A gazdatisztek a bérkövetelő mozgalom eüen nem tudtak feüépni, de az uradalmi vezetőség sem adott nekik erre utasítást. Bele keüett egyezniük, hogy a cselédség koüektív szerződésben biztosítsa jövedelmét. Számítások szerint a gazdasági cselédség és az uradalom közötti koüektív szerződés újabb másfél milliós kiadást jelentett. A koüektív szerződésben lefektetett elvek nem elégítették ki a 57 FML Fejér vármegye és Székesfehérvár sz. kir. város főispánjának iratai. XIII. t. Hadisegélyügyek. 58 FML A sárbogárdi főszolgabíró iratai. IV. t. Herczegfalva A. 1918; SZVL Historia Domus. Herczegfalva. (Másolat.) A. 1918,1919. 230
