Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Szőllősy Csilla: Árpád-kori edényégető kemence Seregélyes határában
nagyobbak közé tartoznak, mind az égető- és tüzelőtér, mind pedig a rostély méreteit tekintve. A II. kemence, illetve a munkagödrének DK-i sarkához kapcsolódó sütőkemence viszonya ugyan nem tisztázott, azonban sok lelőhely esetében előfordult, hogy az égető felhagyása után külső kemencéket ástak köré. Néprajzi példák alapján egy-egy égetőkemence élettartama ritkán haladja meg a 6-10 évet.34 Ugyanez igazolható régészeti adatokkal is, hiszen abban a néhány esetben, amikor egy lelőhelyen belül több edényégetőt is feltártak, a kemencék között fel lehetett állítani kronológiát (pl.: Kerekegyháza35). Seregélyesen szintén elképzelhető, hogy az egyik égető pusztulását követően építették fel a másikat. Az I. számú kemence lehetett a korábbi, amit a kemence rosszabb állapota és az előkerülő leletanyag is alátámaszt. A II. kemence kerámiája valamivel későbbre keltezhető, emellett lényeges minőségi fejlődés is megfigyelhető rajtuk. A két kemence használata között azonban nem telhetett el túl sok idő, hiszen a díszítések és formák hasonlóak. A leletanyag alapján a lelőhely keleti sávja, az avar temetőn túli rész tekinthető a település korábbi fázisának. Erről a területről szinte kizárólag egyenetlenül átégett, foltos, szürkés színű kerámia került elő. A nyugati rész valamivel későbbre keltezhető, nagyrészt innen származnak a jobb minőségű kerámiák is. Ezen a településrészen a leletanyag döntő többsége a kemencékből is előkerült egységesen átégett, vöröses színű edénytöredékekhez tartozik. Emellett ezen a területen fordult elő a két kemence jellegzetes leletanyaga, a már említett erősen profilált fazék is. A típus a település egyéb objektumaiból is előkerült, de elsősorban a fazekaskemencék környezetében koncentrálódott. Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy a nyugatabbi településrész kerámiáját a 11—12. század fordulójának környékén épült fazekaskemencékben égették ki. A II. kemencétől DNy-ra, tőle alig egy méternyire egy téglalap alaprajzú épület került elő, melynek oldalait keskeny, sekély árok jelezte. (5. ábra) Hosszanti tengelyén három oszlophely helyezkedett el, egy-egy a közepén, illetve a két szélén. Leletanyaga megegyezett az előző két kemence kerámiájával. Az ásatás során felmerült, hogy esetleg edényszárítóként funkcionálhatott, párhuzamai azonban kevéssé ismertek. Néprajzi adatokban pl. egyszerű edényszárító gödröket alkalmaztak erre a célra,36 arra azonban ügyelni kellett, hogy közvetlen napfénynek ne legyenek kitéve, mivel az általában nem tesz jót az agyagoknak.37 Edényégetés az Árpád-korban Már a honfoglalás időszakából, a 9—10. századból is több edényégető kemence ismert a Kárpát-medence területéről.38 Kérdéses, hogy mennyiben köthetők ezek az itt élő, helyi népességhez, illetve a honfoglaló magyarsághoz. Egyes feltételezések szerint a magyarok magukkal hozták a technika ismeretét korábbi hazájukból.39 Azonban az előkerülő kerámiaanyag és a feltárt kemencék arányát tekintve mindenképpen számolni kell a lehetőséggel, hogy az edényégetés kezdetlegesebb formáit is alkalmazták. Az ún. gödörégetés technikája40 már az őskortól kezdve ismert, de még a 19-20. században is előfordult szabad tűzön való égetés.41 A módszer előnye, hogy nincs szükség állandó kemencére, hátránya azonban, hogy csak kb. 700 °C-os égetési hőmérsékletre alkalmas.42 Az egyszerűbb égetési technika mellett már az Árpád-kor korai szakaszában használtak fazekaskemencéket a Kárpát-medence szinte egész területén, különböző arányban. Ahogy a felsorolt párhuzamokból is látszik, a 10-13. században az álló, rostélyos, rendszerint alátámasztás nélküli kétkamrás égetőkemencék jellemzőek, aminek elsődleges oka az egyszerű felépíthetőség és szerkezet. Az elterjedésük valószínűleg összefüggésben állt a letelepült, helyhez kötöttebb életformával.43 Az Árpád-korban a fazekasság háziipar jellegű volt, az edényeket helyben készítették. Az ország területén szinte mindenhol található kerámiakészítéshez használható agyag, aminek köszönhetően helyi nyersanyagot tudtak felhasználni.44 Erre vonatkozóan több archeometriai vizsgálatot végeztek különböző lelőhelyek kerámiáján, melyek kimutatták, hogy az Árpád-kor korai szakaszában helyi nyersanyagból készítették az edényeket.45 A vizsgálatok során azt is megállapították, hogy alacsony hőfokon, 700-750 °C-on történt az égetés, úgy, hogy az égetőtér atmoszféráját nem tudták szabályozni. Ezekben az esetekben feltételezhető, hogy egyszerű gödrökben, a 34 http://mutargymasolatok.hu/anyagismeret/szaradas.htm (Letöltés: 2015. január 12.) 35IRÁSNÉ MELIS 1992, 87. 36 MÓD 2003, 172. 37 http://mutargymasolatok.hu/anyagismeret/szaradas.htm (Letöltés: 2015. január 12.) 38 Békásmegyer-Vízművek: 9-10. század (PARÁDI 1959, 22.); Budapest-Vöröshadsereg utca: 9-10. század (IRÁSNÉ MELIS 1983, 29.); Nyitra- Lupka: 9. század vége, 10. század eleje (PARÁDI 1967, 34.); Mosorin: 9—11. század (PARÁDI 1967, 34.) » VÁGNER 2002, 316-317. 40 BODNÁR-HONTI-KISS 2000, 98. 4> HOLL 1956,184. 42 BODNÁR-HONTI-KISS 2000, 98. 43 PARÁDI 1967, 36. 44 SZAKMÁNY 2008, 49. 45 Pl. Mezőkeresztes-Lucernás, Felsőzsolca, Karos-Tobolyka, Halimba-Cseres (SZAKMÁNY 2008, 80-82.) 95 I
