Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Szőllősy Csilla: Árpád-kori edényégető kemence Seregélyes határában
felszínen, vagy kezdetleges kemencékben égették ki az edényeket.46 A fazekaskemencék égetési hőmérséklete ugyanis a vizsgálatok szerint 850-1250 °C körüli. Óbecse-Botrán az edényeket átlag 880 °C-on égették ki, de hasonló eredményeket kaptak kelta (La Tene D), római és népvándorlás kori kerámiavizsgálatok esetében is.47 Égetés során ezekben az Árpád-korban is használt kemencékben a láng és a levegő rövidebb úton távozott, ezért a kemence atmoszférája és az égetés hőmérséklete korlátozott volt. Ebből adódóan a kemence mérete befolyásolhatta az égetés minőségét.48 Néprajzi adatok alapján leginkább bükkfát és akácot használtak az égetéshez, mely során jó esetben kb. 1 %-nyi hibás edény keletkezett, míg rossz esetben az egész adag tönkremehetett.49 Az Árpád-kori kemencékből előkerülő leletanyag elsősorban az égetőtérből, a rostélyról, vagy pedig a felszínről származik. Ritka, hogy az utolsó égetés edényei benne lennének, mivel a szerkezet miatt könnyebb volt ki- és betenni az edényeket. A kemencék többségéből befejezett edénytöredékek kerültek elő, ritka a rontott vagy sérült darabként értelmezhető. Ennek oka, hogy a töredékekből nehéz megállapítani, hogy az égetés alatt vagy után törtek-e el. Az előkerült töredékek 80-90 %-a fazékhoz tartozott, de ritkábban előfordultak bögrék, cserépbográcsok darabjai is.50 A feltárt kemencék leletanyaga sajnos ritkán közölt, ezért nehéz vizsgálni a minőségi összefüggéseket. Feltételezhető azonban, hogy kemencében kiégetett edények egységesebben átégettek, jobb minőségűek, míg a foltosra égett kerámiákat egyszerűbb módszerekkel égették ki.51 A kemencék kis méretükből adódóan csak kis számú háztartás igényeit tudták kielégíteni.52 A fazekasság háziipar jellegét igazolja az is, hogy lelőhelyenként általában csak egy égetőkemence kerül elő. Akad példa kettő vagy akár több feltárt kemencére is egy lelőhelyen belül, azonban ezek rendszerint nem egy időben működtek. (Habár meg kell említeni, hogy általában nincs lehetőség a teljes lelőhely feltárására, ezért ezek a részadatok félrevezetőek lehetnek.) Az eddig ismert Árpád-kori edényégető kemencék elsősorban az ország középső területein, a Dunántúlon és északkelet-magyarországi lelőhelyeken kerültek elő. (3. ábra) A Dél-Alföldön, valamint a szélső nyugati és keleti területeken egyelőre nem ismert. Az eddig feltárt égetőkemencék rendszerint nagyobb méretű, jelentősebb Árpád-kori településről származnak, nem egy esetben pl. vár (Tokaj) vagy átkelő (Tiszabő) mellett. A seregélyesi település ismert méreteit tekintve szintén jelentősebb lehetett. A 12—13. században a kerámiakészítés technikai színvonala még viszonylag egységesnek számított. Ennek oka, hogy a kisebb-nagyobb központok kerámiáit ebben az időszakban a környék falvainak fazekassága készítette. Csak az Árpád-kor vége felé és a késő középkorban indult nagyobb fejlődésnek a városi fazekasság.53 Ekkor vált jellemzővé, hogy a kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően távolabbi helyek termékei is megjelentek a településeken — de elsősorban még mindig hazai, nem pedig külföldi területekről.54 Erre az időszakra keltezhetőek azok a lelőhelyek is, amelyeken már nagyobb arányú fazekasságra utaló nyomokat találtak: Szervezettebb tevékenységre utal Obecse-Botra Árpád-kori lelőhelye, ahol összesen öt edényégető kemencét tártak fel. Vizsgálatok alapján a nyersanyagot messzebbről, a Tisza másik oldaláról hozták.55 Alsó Pohár 13—14. század fordulójára keltezhető lelőhelyén a fazekaskemence mellett feltárt épületet az ásató fazekasműhelynek határozta meg.56 Szigetszentmiklóson egy 13. század folyamán felhagyott épület helyén alakítottak ki fazekastelepet, ahol feltárásra került 4 kagylószárító és 15 agyagkitermelő gödör. A hatalmas kagylómennyiség egyértelműen ipari felhasználásra utal.57 A nagyobb műhelyek létrejötte mellett a 14. század elejének másik jelentős változása volt, hogy az addig jellemző álló fazekaskemencék mellett megjelentek a fekvő edényégető kemencék.58 46 SZAKMÁNY 2008, 82. 47 VÁGNER 2002, 332. 48 VÁGNER 2002,314. « PETÁNOVICS 1987, 31. 50 VÁGNER 2002, 331-332. 5' TAKÁCS 1996, 341. 52 VÁGNER 2002, 335. 53 PARÁDI 1967, 36. 54 TAKÁCS 1993,201-228. 33 VÁGNER 2002, 334-335. 56 VÁGNER 2002, 313. 57IRÁSNÉ MELIS 1992, 54-55. 38 VÁGNER 2002,319. 96 —
