Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Vámos Gabriella: Menyasszonyi koszorúk dunaújvárosi Itercisa Múzeum néprajzi gyűjteményében
J—L Alba Regia 43. (2015) VÁMOS GABRIELLA MENYASSZONYI KOSZORÚK A DUNAÚJVÁROSI INTERCISA MÚZEUM NÉPRJAZI GYŰJTEMÉNYÉBEN A menyasszonyi koszorú évszázadokon keresztül a menyasszony öltözékének egyik legfontosabb tartozéka volt, a menyasszonyi állapot, a szüzesség jelképeként tekintettek rá. Maga a tárgy kétségtelenül szimbolikus jelentést hordozott. Jelentőségét erősíti az a tény is, hogy - a házasságkötés és a lakodalom során használt tárgy - a paraszti lakáskultúrára is hatással volt. A paraszti szoba berendezésének részévé vált a keretezett, üveggel ellátott koszorú, mely a szoba jól látható falára, a szentképek vagy a tükör mellé került. Sok esetben a szentkép köré applikálták, vagy az esküvői fényképpel, a vőlegény bokrétájával együtt őrizték meg egy díszesebb fadobozban. Jelen munkámban arra vállalkozom, hogy a dunaújvárosi Interása Múzeum néprajzi gyűjteményében található menyasszonyi koszorúkat bemutassam, és felhívjam a figyelmet azok különlegességére. Továbbá, a tárgy segítségével rövid kitérőt teszünk a lakodalmi szokások irányába, és elsősorban olyan példák kiemelésére törekszem, amelyek a menyasszonyi koszorút használata során dokumentálják, segítenek rávilágítani a tárgy házasságkötési és lakodalmi szokások során betöltött szerepére, jelentőségére, rámutatnak a menyasszonyt érintő elvárásokra. A menyasszonyi koszorú és a hozzá kapcsolódó szokáscselekmények jól példázzák azt is, hogy a lakodalom során a szimbolikus kifejezésformák gazdag tárházával találkozhatunk. A házasságkötés és a lakodalom fontos fordulópont a fiatalok számára azért is, mert a különnemű fiatalok új családot hoznak létre, ezzel a mindenkori társadalom teljes jogú tagjává válnak.1 Lehetőséget kínál ez a tárgy arra is, hogy a paraszti erkölcs és mentalitás néhány jellemző vonását kiemeljük, hiszen a népi kultúra tárgyait sem önmagukban kell értelmeznünk. Szorosan kapcsolódnak ahhoz a korszakhoz és gondolkodásmódhoz, amikor készültek és használatban voltak. A menyasszonyi koszorúkról szóló írások rendkívül sokoldalú tájékozódást tesznek lehetővé. Az egyházi és világi irodalomban, a szépirodalomban, a képzőművészetben egyaránt találkozunk a menyasszonyi koszorú leírásával, ábrázolásával, szokásrendszerben betöltött szerepével. A menyasszonyi koszorúk kultúrtörténeti adatai kapcsán terminológiai problémaként és a kutatást nehezítő körülményként jelentkezik, hogy a párta és a koszorú megnevezést felváltva olvashatjuk fennmaradt forrásokban. A folklóralkotások figyelembe vétele sem könnyíti meg a helyzetet, hiszen a menyasszonyi koszorú levétele során a pártát búcsúztatták, pártatáncot jártak, a pártát siratták, de a menyasszony öltöztetése közben elhangzott népdalokban is gazdagon szerepel a párta megnevezés, melyre a népzenei gyűjtések során is felfigyeltek.2 További problémaként mutatkozik az is, hogy külön kiegészítőként kell-e a tekintenünk a pártára és a menyasszonyi koszorúra, vagy feltételezhető a két tárgy között egy olyan fejlődéstörténeti vonal, miszerint a menyasszonyi koszorú elődjeként kell tekintenünk a pártára, majd a két fejviselet egyszerre történő használatával kell számolnunk.3 Régészeti adatok alapján már bizonyítást nyert, hogy a párta évezredek óta a hajadon lány fejdíszeként szolgált. Selmeczi László, a párta Kárpát-medencei elterjedését vizsgáló írásában, hosszas etimológiai kutatás után hívta fel a figyelmet arra, hogy az eladósorban lévő hajadon ismertetőjeként a 16—17. században párta értelemben volt használatos a koszorú is.4 Selmeczi utal arra is, hogy német területeken a párta a menyasszonyi koszorú részeként megmaradt, így a menyasszony fejének éke két részből állt: egy lapos szövetcsík szegélyből, mely a fedetlen haj leszorítására szolgált, és az azt kiegészítő virágkoszorúból. Selmeczi nyomán tudjuk azt is, hogy ugyanebben a korszakban, a Bajorországban és Nyugat-Ausztriában, Salzburg környékén ismert menyasszonyi koszorú a magyar karikapártához hasonlított és a megerősített és kidomborított koszorút gyöngyökkel és flitterekkel díszítették. Az állítás alátámasztására íme egy történelmi adat: 1658-ban, azon az udvari bálon, melyben Barcsai Ákos fejedelem szívét a szép Báníy Ágnes „meghódító, a nevendék úrhölgy kontya felett koszorút viselt, melyet Magyarországtól kezdve a levantei tartományokig mindenütt viselnek; mely 1 VEREBÉLYT 1998, 409. 2 MNT III/A 1955-56. 3 FLÓRIÁN-GYÖRGYI 1980, 285-286. < Erről bővebben lásd: KÁROLYI 1876, 747-750.; RADVÁNSZKY 1886 (1986). 373
