Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
A pusztai népesség létszáma:89 1818. év 1825. év 1832. év 1838. év 1848. év 1854. év Kokasd (fő) 67 36 144 146 140 122 Lókút (fő) 33 20-— — — Mélykút (fő) 58 206 236 218 202 209 Bernátkút (fő)-26 28 A népes puszták létrejötte uradalmi ösztönzésre ment végbe, és a nagybirtok munkaerő-szükségletéből eredt. Az uradalomnak érdeke, hogy területén minél nagyobb számban telepedjenek le zsellérek, napszámosok, akik munkaerejüket az uradalomnak adják. Herczegfalva telepítése előtt (1811-ben) az uradalom rendezni kívánta a pusztákban (majorokban) letelepedett cselédség és más, uradalmi viszonyban nem álló népesség helyzetét. A pusztai népek nem voltak hajlandók alávetni magukat az uradalmi fegyelemnek, és a cselédségen, ill. uradalmi konvenciósokon kívüli népesség a karácsonyi és a venyimi szőlőhegyekbe húzódott. A szőlőhegyek lakosságának mértéktelen felduzzadását részben a lakosságnak ez a „menekülése” magyarázza, másrészt pedig az a munkaalkalom, amelyet az uradalomtól reméltek. A szőlőhegyek lakosai az uradalomtól nem függtek. Herczegfalván a házzal nem rendelkező zsellérek többsége (1850 után) a szőlőhegyekbe húzódott, és az ottani hajlékokban élt viszonylagos függedenségben. A szőlőhegyekben az állandó lakosokat a hegyi birtokosok nem nézték jó szemmel, és a hegyi szabályrendeletben az állandó tartózkodást meg is tiltották. így jutott el tiltakozásuk Fehérvárra, ahol a megyei törvényhatósági levéltárban kutatást végeztek, hogy olyan tiltó szabályrendeletet találjanak, amely a herczegfalvi hegyi lakásokra vonatkozott volna. A levéltárnok kénytelen megállapítani, hogy a herczegfalvi szőlőhegyre vonatkozóan lakhatást tiltó rendszabály nem létezik. Az uradalom vendégháza a Takarmányos-dűlőben volt, és a 39. számot viselte. A vendéglő 1 hold és 1 050 négyszögöl területű ingatlanon feküdt. A plébánia, az iskolaépület, a jegyzői hivatal szintén a Takarmányosnak nevezett dűlőrészben volt. A jegyzői hivatal épülete 1 125 négyszögöl, az iskola 1 125 négyszögöl, a plébánia 1 hold 1 050 négyszögöl területen feküdt. Az Antalhegyen volt a herczegfalvi községi pálinkaház. A hegyben 1851-ben 437 herczegfalvi lakosnak volt szőleje, közte a plébániának is. A plébániaszőlő területe 2 000 négyszögöl. A község lakosságát a XIX. század közepén ’gazda’, ’szolga’, ’lakos’ társadalmi kategóriákba sorolták. Szolgák alatt az uradalom alkalmazásában álló cselédeket: béreseket, pásztorokat, kertészeket, kocsisokat értették; a lakos elnevezés a volt zsellérekre vonatkozott, akiknek földvagyonuk kevés vagy egyáltalán nincs, legfeljebb házzal és legelőjárandósággal rendelkeztek. A ga%da elnevezés minden esetben volt telkes gazdát takart. A telkes gazdák kisbirtokosok lettek. 1860-ban a kisbirtokos kategóriába a következő paraszti csoportok tartoztak: egész telekkel 1, féltelekkel 118 rendelkezett. 19 zsellérnek legelőilletéke volt, zsellérek legelőilleték nélkül 20-an, zsellérek, akiknek csak szőleik voltak 241-en voltak. A birtokosok száma Herczegfalván 399, de tudjuk, ebből 119 a gazda, a többi lakó, zsellérsorsú. Közülük kerültek ki a kézművesek és a kereskedők. Kézművesek: 1860-ban asztalos 2, ács 2, bognár 4, csizmadia 4, kovács 11, kőműves 2, szatócs 4, kocsmáros 2, kádár 3, szabó 2, takács 5. A helyi értelmiséget 2 lelkész, 2 tanító, 1 uradalmi mérnök és 8 gazdatiszt alkotta. 66 család élt iparból, kereskedésből. 1880-ban Herczegfalva határában 27 puszta (major) volt. Lakossága 6 370 fő, a lakóházak száma: 757. A terület 37 968 kát. hold és 768 négyszögöl. Külterületek: Kisvenyim, Felsővenyim, Mélykút, Bernátkút, Nagyvenyim, Határvölgy, Nagyvenyim-Szőlőhegy, Kokasd, Kiskokasd, Ménesmajor, Daruszőlőhegy, Előszállás, Előszállás- Szőlőhegy, Gulyamajor, Kelemenhalom, Róbertvölgy, Nagygyörgyszállás, Kisgyörgyszállás, Nagykarácsonyszállás, Nagykarácsonyszállás-Szőlőhegy, Kiskarácsonyszállás, Antalmajor, Selyemmajor (másképpen Herczegfalvapuszta), Felsősismánd I. (jankovich-birtok), Felsősismánd II. (Farkas-birtok), Középsismánd, Alsósismánd. (A sismándi birtokok nem tartoztak az előszállási uradalomhoz.) Az 1898. évi IV. te. értelmében törzskönyvezték a következő pusztai településeket: Előszállás, Ménesmajor, Kisvenyim, Nagyvenyim, Nagykarácsonyszállás; külterületi lakott helyeknek pedig az alábbiakat nyilvánították: Máriamajor (addig: Alsósismánd), Farkassismánd (addig: Felsősismánd), Nagygyula-Sismánd (addig: Sismánd), Mélykút, Nagyvenyimszőlőhegy, Kokasd, Daruhegy, Róbertvölgy, Nagykarácsonyszőlőhegy, Kiskarácsonyszállás, Hercegfalvapuszta (addig: Selyemmajor), Felsővenyim, Bernátkút, Kiskokasd, Gyulamajor, Kelemenhalom, Nagygyörgyszállás, Kisgyörgyszállás, Antalmajor, Öreghegy, Bárányhegy, Bibiczhegy, Akóhegy.90 Az uradalom birtokai: Selyem- és Antalmajor (2 739 kát. hold); Kisvenyim (3 186 hold); Mélykút (2 420 hold); Bernátkút (1 578 hold); Nagyvenyim és Határvölgy (3 935 hold); Kokasd (2 592 hold). A külterületi helyekből a herczegfalvi parasztoké, illetve az állandó pusztai lakosoké a nagyvenyimi szőlőheg)'. A község határában a tagosítást 89 SEMATIZMUS 1818-1870. 90 FML Fejér vármegye törvényhatóságának levéltára. Alispáni iratok. Herczegfalva. A. 1903. Nr. 7674. 222
