Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
1 putrikban laktak. A csak putrilakók családonként évi 15 napot szolgáltak. Engedélyezték a bérlőknek, hogy 1 tehenet és 2 sertést tarthattak. (A nyári hónapokban állataikat a cselédmarhák között legeltették, de télen a maguk takarmányából etettek.) Az állattartásért évi 12 munkanapot dolgoztak. Az uradalmi tisztség megszabta, hogy a bérlőknek mekkora állatállományuk lehet. Ha a gazdatiszt tudomására jutott, hogy a bérlőknél több állat van, azokat az uradalom emberei elkobozták. A lakhatási jog Előszálláson nem volt örökíthető: ha ezt a jogot és kötelezettséget élvező egyén elhalt vagy elköltözött, az örökösök a lakhatási jogot nem kapták meg automatikusan. Kitiltotta az uradalom Előszállásról a vándorokat, a kóborlókat. Megtiltották, hogy rokonok, ismerősök tartózkodjanak a pusztán. Fenntartotta magának az uradalom azt a jogot, hogy7 a számára kellemetlen emberektől, családoktól megszabaduljon. A szerződésben rögzítették, hogy bírói eljárás nélkül is kiutasíthatnak lakókat Előszállásról. Kötelezte a lakókat, hogy az uradalmi tulajdonú putrikat, építményeket karbantartsák, de nem engedélyezték, hogy7 az uradalom tudta és engedélye nélkül épületet emelhessenek. Az előszállási lakók közül a szerződést aláírták: Molnár István, Galambos Mihály, Lábody Mihály, Nyírfa Mihály, Nagy Mihály, Lak János, Zsiráki János, Tóth István, Albert János, Nyúl Sebestyén.69 Az 1868-ban Előszálláson élt kisbérlők többsége 1850 előtt is Előszálláson lakott. Az uradalom hatósági jogokat gyakorolt saját területén. Az a tény, hogy az újabb szerződés megkötésekor a herczegfalvi elöljárók közül nem volt jelen senki, hanem egyedül az uradalom emberei intézkedtek, jelzi az uradalom mindenhatóságát az egész közigazgatás területén. 1849 tavaszán a herczegfalviak 17 hold kenderföldet kaptak az uradalomtól. A terület árendája évente 100 váltóforint. A bérlet három évre (1849-1851 évekre) szólt. A község nevében a földeket Vajda Endre jegyző és Bauer József községi bíró 1849. április 18-án vették át. A káposztásföldek bérletét 1852. április 16-án hat évre meghosszabították. Ekkor az évi bérlet összege 60 pengőforint.70 1866 és 1870 között ugyanannyi kenderföldet (17 és 2/4 hold) vett bérbe az uradalomtól a község, és holdjáért 6 új forint árendát fizetett. Gelencsér Mihály herczegfalvi lakos 1850. április 24-től 1853. április 24-ig bérbe vette az uradalomtól a községben lévő kocsmát, boltot, mészárszéket. Az uradalom tulajdonában álló épülethez 1 egész jobbágytelek, 2 hold kukoricaföld, 3 hold rét tartozott. A bérlő e három év alatt megkapta a szabad húsvágás, a bor, a pálinka és a sör kimérésének jogát. A földesúri regálék használatáért ill. a jogok gyakorlásáért a bérlő évente 1 350 váltóforintot fizetett. A fizetés módja: előre negyedévenkint 337 váltóforintot fizetett az árendátor az uradalom pénztárába. Az épületben két szoba állt az utazó vendégek rendelkezésére, akiket élelemmel is el tudtak látni. A bérlőnek még 10 darab marha tartására is joga volt. Az állatokat a bérlő a herczegfalvi cselédgufyában tartotta. 1853. április 24-én a kocsmabérletet négy évre meghosszabbították. A feltételek ugyanazok, mint az előző szerződésnél, azzal a kivétellel, hogy az évi bérleti összeg 560 pengőforintra változott.71 1855. június 22-én a községi bíró azzal a kérelemmel fordult Simon Róbert uradalmi kormányzóhoz, hogy a rétek legeltetése során a falu gulyáját az urasági réten hajthassák keresztül. A kérelmet Bauer József bíró nyújtotta be az urasághoz.72 Az uradalom évente engedélyt adott, hogy a falu népe a rétekre az allodiális legelőn keresztül közlekedjék. Gelencsér Mihály kocsmáros a kenderföldi dűlőben hat hold földet bérelt az urasági területből. A bérlet az 1860. és 1865. évekre szólt, és az éves bérösszeg 5 új forint volt. Béresek, napszámmunkások, aratók A szőlők után fizetett örökváltság 1861 és 1864 között 62 960 forintot tett ki. Nem tudunk azonban arról, hogy az úrbéres kárpódás vagy7 a szőlők utáni örökváltságot Előszálláson fejlesztésre felhasználták volna. Igaz, az uradalom elég nagy összegű adót fizetett. Ez 1864-ben 40 050 forint. A kibontakozó tőkés verseny, az uradalomra nehezedő állami terhek, a cselédség ellátása, az apátság, az iskolák, az egyházi intézmények fenntartása a XIX. század közepén megnövekedett terhet jelentettek, melyet az éves jövedelem alig tudott fedezni. Átmenetileg csökkent az egyes kerületek gazdasági cselédsége. Előszállás és Kelemenhalom pusztákon 1847-ben még 99 gazdasági cselédet alkalmaztak, de számuk 10 évvel később 78. Amíg a gazdasági cselédség az igásállatokkal kapcsolatos munkát elvégezte, addig a kapás, kaszás, arató, termést takarító kézi napszámosok hiányrit 1848 után egyre fokozottabban érezték. A kézi napszámosok munkaerejét azonban hamarosan le tudták kötni, mert egyrészt a földnélküli parasztság az uradalom területéből ledolgozás fejében parcellákat kapott, másrészt a részes művelést fokozottan alkalmazták. Mindkét munkaerőfajta alkalmazása a tőkés 69 FML Acta locorum. Herczegfalva. Kisbérietek. A. 1851—1860. 70 FML Acta locorum.Herczegfalva. Kisbérietek. A. 1849, 1852. 71 FML Acta locorum. Herczegfalva. Kisbérietek. A. 1853. 72 FML Acta locorum. Herczegfalva. A. 1855. 213 T
