Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
A központi kerület az előszállási volt, amely Előszálláspusztát, Gulyamajort és Kelemenhalompusztát foglalta magába. A három gazdaság 5 190 kát. hold, melyből 65 % szántó. Itt mindössze 8 kát. hold szőlő volt, amelyen az elmúlt években átlag 180 hektoliter bor termett. Az erdő (73 kát. hold) nagyobb része ültetett. További kerületek: Róbertvölgy, Nagykarácsony, Kiskarácsony, Ménesmajor, Kokasd, Nagyvenyim, Mélykút és Kisvenyim. A herczegfalvi urasági gazdaság határai az 1850-es évek elején: keletről községi földek, délnyugatról a községi rét, továbbá Antalmajor és Sismánd, északról Kisvenyim. A herczegfalvi gazdaságban 34 ökör- és 6 lovas fogatot alkalmaztak. Kiosztottak a herczegfalvi lakóknak 77 magyar hold ugarföldet. Az ugarföldek használata után a parasztok szántás és takarodás alkalmával fuvarokat adtak az uradalomnak. Az urasági épületek a falu központjában voltak, amelyeket gazdaságosan kihasználni alig tudtak. Az uradalom új major felépítését tervezte Herczegfalva határában, ahol korszerűbb gazdasági egység létrehozására erős volt az igény. A gazdaság cselédei a faluban szanaszét laktak, összefogásuk eléggé nehézkes. Az uradalom vezetősége szerint Herczegfalva kezelése aggodalomra adott okot, így az átszervezés és korszerűsítés a közeli jövőben feltétlenül elvégzendő. Kisbéried rendszer 1848 után, a tőkés termelési viszonyok uralomra jutása idején Előszállás fejlődése kimagasló. Az uradalom fejlett kapitalista mezőgazdasági nagyüzem lett. A tőkés fejlődést ezen a nagybirtokon több tényező együttes hatása idézte elő. Ellentétben a dunántúli mezőgazdasági nagyüzemek többségével, az 1848. évi jobbágyfelszabadítás ténye nem vetette vissza a fejlődést. Ez azzal magyarázható, hogy a jelentéktelen mennyiségű jobbágymunkaerő elvesztését az uradalom könnyen pótolta. A tőkés jellegű munkaerő az 1840-es évek közepén az uradalomban mintegy 85 %-ban volt jelen. Az egyetlen jobbágyfaluban, Herczegfalván 60 telek volt, ami után 6 240 kézirobotnapot szolgáltak a lakosok, és 137 forint füstpénzt fizettek. Az úrbéres telkek elvesztésével (1 464 hold szántó, 488 hold rét) az uradalom 5,7 %-kal lett kisebb, de még mindig 32 239 kát. hold területű maradt. Az úrbéres földekért kapott anyagi kárpótlást a rend nem juttatta vissza Előszállásra, hanem saját céljaira használta fel. Az összeg (35 000 Ft) nem volt annyira jelentős, hogy annak invesztálásától látványos fejlődés indulhatott volna meg. A pusztákat kisbérlők és zsellérek népesítették be. 1850 után megsokasodtak a kisbérlők, akiknek egy része a pusztán maradt, állandó lakossá vált. Már 1851-ből tudunk arról, hogy Előszálláson kisbérlők gazdálkodtak, akik 8 évre kaptak szerződést az uradalomtól. A későbbiekben a kisbérlők száma tovább gyarapodott. Kisbérlőket Herczegfalván, Nagyvenyimben is találunk. 1857. szeptember 29-én a nagyvenyimi határból 120 hold szántót, 130 hold legelőt, 30 hold lóherést adott bérbe az uradalom, de juttatott még lakást beltelekkel és kenderfölddel. A bérlet 1857. szeptember 29-től 1860. szeptember 29-ig tartott. A bérlet évi összege 840 ezüstforint, melyet félévi részletekben fizettek az uradalomnak, továbbá évente 30 prizma murvát szállítottak az utakra, és adtak 20 hosszúfuvart. Hosszúfuvarban kellett az aratókat Kokasdra vagy Venyimre szállítani, és az aratórészből 300 pozsonyi mérőt a dunai kikötőkbe elszállítani. Megengedték a bérlőknek, hogy a legelőből 20 holdat felszánthassanak maguknak. A kisbérlők: Kőrös Istvánné, Kádár István, Kovács Mihályné, Takács János, Szabó János, Vaskó György, Kurgya Györgyné, Kaszás János, Márkus Ferenc, Förhétz Ádám. A bérlők egyenkint 26 hold földet műveltek. 1859. szeptember 29-től 17 kishaszonbérlő szerződött, akik az uradalmi tulajdonú putrikat is kibérelték. A bérlők fejenkint 18 hold szántóföldet, 1 hold kukoricaföldet, 3 hold lóherésföldet, 1 hold belső telket kaptak haszonbérbe (összesen 23 hold). Kaptak a bérlők a herczegfalvi út melletti legelőből közös használati jogot, ahol gazdánként négy lovat, 1 csikót, 3 szarvasmarhát, 6 sertést tarthattak. Az uradalomnak mindezekért a gazdák tartoztak kiállítani egész éven át szolgáló cselédet, továbbá adni két hosszúfuvart. A putrik használatáért évi 15 napot dolgoztak. A szerződést hét évre kötötték, amely1865. szeptember 29-én járt le (Kun József, Molnár István, Lábodi Mihály, Lak János, Galambos Mihály, Horváth Mihályné, Nagy Mihály, Molnár Ferencné, Nyírfa Antal, Tóth István, Cziráki Jánosné, Albert Jánosné, Vaskó Jánosné, Kurgya Ferencné, Simon Ferenc, Nyuli Sebestyén, Fehér József). 1860. január 1-től 1865. december 31-ig az uradalom haszonbérbe adta Herczegfalván a 29 holdas Kisméheskertet. A haszonbérlők Gelencsér Mihály helybeli vendéglős és Németh János telkesgazda. A haszonbér holdankint (1 200 négyszögöl) 5 új (osztrák) forint volt. Ugyanakkor kötelezte őket az uradalom, hogy évente 6 holdat kötelesek a bérelt földből megtrágyázni. így a bérlet ideje alatt a 29 holdat egy alkalommal a bérlők ellátták trágyával.68 Előszálláspusztán a bérlők lakhatási engedélye 1865. szeptember 29-én (a szerződés szerint) letelt. Az uradalom újabb három évre engedélyt adott, hogy 1868. szeptember 29-ig feltételek mellett a pusztán maradhatnak: a bérlők egy részének 1 200 négyszögöl, azaz 1 magyar holdas beltelkük volt, házzal vagy putrival. Ok évente 15 napot szolgáltak az uradalomnak. Azoknak a lakóknak viszont, akiknek 1 magyar holdnál kisebb a beltelkük, szolgálatuk kevesebb munkanap volt; az 1 holdra kirótt munkához viszonyítva arányosan szolgáltak. Többen az uradalmi tulajdonban lévő 68 FML Acta locorum. Herczegfalva. Kisbérietek. A. 1850-1860. 212
